Kardra húzott húsokból falatoztunk
Fiatal süldő koromban emlékszem a legnagyobb jackpot volt számunkra az all you can eat – odamentél, bezabáltál, aztán ettél még egy kicsit. Nos, a Fire most ezt emelte egy következő szintre, mi pedig naná, hogy leteszteltük.
A Fire Restaurantnál az egész metódus alapja a churrascaria, ami lényegében annyit tesz, hogy a húsokat nyársra húzzák, és folyamatos, tűz fölött sütik. Ez a sztori Dé-Amerikából, konkrétan Brazíliából érkezett meg hozzánk is, és össze van kombinálva azzal, hogy annyit ehetsz belőlük fix pénzért, amennyit csak bírsz – de előreszaladtam.
Péntek este érkeztünk meg, a hely nagyon dizájnos, nagy, de kábé az egytizede foglalt, az alsó rész fele, meg az emelet is tök üres. Rögtön egy pincér fogad, megérdeklődi, mit iszunk, plusz elmeséli, hogyan is fog kinézni majd az egész este.
Először is rámegyünk a majdhogynem múzeumba illő szépséggel kiállított előételekre. Itt bizony a szakavatott szem és száj már észnél van, hiszen tudjuk, hogy bár a földi gyönyörök hívsága kecsegtető, ha itt most bezabálunk, kajak nem lesz hely a lényegnek, márpedig mi azért jöttünk, szóval édes fiam, tedd vissza szépen azt a részeges fogast. Apropó, szesz, egy jó vörösbornál többet nem érdemes kérni, szerencsére ezekből lehet poharasan is, mivel ha nekiállsz sörözni, azonfelül, hogy nyilván az árszínvonal nem alacsony (ezerkéccá), még el is fogsz telni, aztán jöhet büfike kapitány, vagy nem.
A legviccesebb része a vacsorának egy ősi poénra épül, miszerint kapunk két kártyát, az egyik zöld, és azt mutatja, hogy lehet nyársalni, a másik pedig piros, jelentése stop. Mondjuk a gyakorlatban azt vettük észre, hogy hatalmas a túlbuzgóság, és vagy öt kör is kijön a piros ellenére, mire elhiszik, hogy tényleg nem játszunk. Köszönöm nem kérek, elképesztően be vagyok gombázva. Na jó, de.
De mielőtt még ide eljutnánk, megrendeljük a köreteket is, fejenként kettőt, aztán majd bekajálunk egymáséba, szóval jött itt libatepertős burgonyapüré, szarvasgombás burgonyapüré, zöldfűszeres – fokhagymás sültburgonya, Fire chips meg grillezett zöldségek. Ha választani kéne, akkor nem tudnék, mert mind elképesztően jó volt, de ha mégis akkor szarvasgombás püré – zseniál.
És jöttek a húsok. Azt hiszem, hosszú lenne mindről felsorolni, hogy melyik miért volt halálosan frankó, inkább csak címszavakban mesélek róluk. A parmezános csirkecomb például egy umami-bomba, tökéletes volt kezdésnek, azután jött csak a marhaság. Hátszín, flank steak, zebu marha púp, filet mignon borskéregben, rib-eye, és még sorolhatnám. Nem volt gond a húsok átsütöttségével sem, medium, vagy az alatt kaptuk mindet, jöttek a nyársak, megfogtuk a direkt erre a célra rendszeresített csipesszel a levágandó darabot, aztán hajrá.
Hatalmas tévedés azt hinni, hogy most akkor majd odamegyünk, és annyit eszünk, hogy az étterem fog nekünk sírva könyörögni, hogy hagyjuk már abba, mert nem lesz miből fizetést adni a pincéreknek. Minden husiból relatíve kis darabot kérünk elsőnek, hogy jusson hely a többinek, aztán ha lefutott minden, a második kör közepén, a remek köretek mellé, azt fogjuk érezni, hogy tele vagyunk. És ez bizony nem olyan tele levés, hogy ugrálok párat, a gravitáció majd leviszi. Nem barátom, ez bizony javarészt alulsült hús, amit ugyan így érdemes, és kell fogyasztani, ellenben a gyomrunk nem bír belőle túl sokat befogadni, mert leterheli az emésztőrendszered. Ergo megtelsz, és nem tudsz vele mit csinálni. Na jó, de, kérsz még egy kis ananászt, szintén sülve, amit megcsapatsz egy kevés zöldborsmártással, te vagy a világ ura, elhajtod a desszertespultot, és kéred a számlát.
A számlát, melynek tartalma esténként rodízió vacsora néven fut, 9900 forint / fő, plusz 12% szervízdíj, szóval valamivel 11 rongy fölött lesz a vége, plusz italok, plusz desszert, ha van. És, hogy megérte-e? Ha úgy nézzük, rengetegféle húst lehet összekóstolni, az ételek hibátlanok, a felszolgálás és a miliő is minőségi, szóval mindenképp ajánlott egyszer kipróbálni. Viszont ami az előnye, az egyben a hátránya is, mert ezek után én úgy érzem, hogy kábé mindent kipróbáltam, így nagyon visszamenni sem lenne miért.
Disclaimer: a helyre bejelentés nélkül látogattunk el, a számlát pedig mi fizettük