Szeretjük azt gondolni, hogy igazi magyar találmány, hiszen lefordítani sem lehet más nyelvre a főzelék szavunkat. Az azonban nem igaz, hogy más országban hasonló sincs, hiszen a lengyelek, a németek és a svájciak is készítenek egytálételeket zöldségekből. Bár gyakorta jóval sűrűbbre főzik, mint mi, és egyszerűen csak -gemüse vagy -eintopf néven futnak a német nyelvterületeken, megjelölve előtagként, milyen zöldség az alapjuk. Az angolok és az amerikaiak számára azonban lényegében ismeretlen ez a fajta étel, amit leginkább chowder, stew vagy soup szavakkal illetnek, esetleg pottage megnevezéssel, de erről is legfeljebb egy sűrű leves vagy egytálétel jut az eszükbe. Ahogy a spanyolok is leginkább körülírni szokták, már ha egyáltalán találkoznak ezzel az étellel.
Mert lássuk be, meglepően kevés külföldi hallott már a főzelékről, hiába volt jelentős a gasztroturizmus a járvány előtt. Pedig évszázadok óta a magyar konyha szerves része a főzelék, és amióta a menzás verziót felváltották a modernebb receptek, egyre több étterem étlapján találjuk meg.
A főzelék azért csak magyar sztori
Az ételtörténetek többsége úgy tartja, hogy a kásákból alakultak ki a ma ismert főzelékek, és kenyérrel vagy habarással sűrítették a rántás megjelenéséig, vagyis nagyjából a 18. század második feléig. A főzelék ezek után még elterjedtebb lett: ünnepnapokon és hétvégén sűrűbbre főzték, és húsfeltéttel, szalonnával tálalták; hétközben inkább hígabb verziót főztek; böjti időszakban pedig „üresen” vagy pirított hagymával szervírozták.
A második világháború után a nagy mennyiségben készíthető főzelékek állandó menzakaják lettek, és néha bizony több lisztet tartalmaztak, mint zöldséget. Ha akkor nem utáltad meg, vagy felnőttként adtál még egy esélyt nekik, akkor azt jól tetted. Most a reneszánszát éli ez a fogás, és már nem csak a staubolás, rántás vagy habarás létezik, vannak más sűrítő módszerek, na meg a babérlevél sem kötelező, ha krumplifőzelékben gondolkodsz, megjelentek új ízkombinációk.
Sűrítheted saját magával
Egészséges megoldás, amikor az adott főzelék egy részét kiszeded, majd turmixolás után visszakevered. Persze érdemes az alapanyaggal is ennek megfelelően számolni.
Burgonya – a régi-új megoldás
A burgonyákat a zöldségekkel együtt kell megfőzni, a recept szerinti mennyiséggel összeturmixolva stabil főzelék készíthető. Az előzőhöz képest annyi a különbség, hogy a burgonya miatt nem kell annyi plusz zöldséggel kalkulálni a sűrítéshez.
A keményítők jók, de másképp sűrítenek
A lisztes sűrítéshez képest nagyjából fele mennyiséggel lehet számolni, és a keményítőket hideg vízzel kell kikeverni, mielőtt a főzelékbe kerülnének. Vigyázni kell arra, hogy savasabb közegben veszítenek az erejükből, így az ecetes, joghurtos, citromos, paradicsomos ételeknél nem biztos, hogy ez a tuti módszer.
A tejszín és a tejföl önállóan is jó sűrítők
A hőkiegyenlítésre érdemes figyelni, na meg az arányokra, de ha egyszer ráérzel, akkor mindig krémes főzeléket kapsz.
Ha tetszett a cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket a Facebookon, és kövessetek minket az Instagramon!
Hozzászólások
