„We cook because we have to,
We bake because we want to!”
/Anna Olson/
„Főzünk, mert szükségszerű,
Sütünk, mert szeretünk”
Anna Olson nálunk járt és még sütött is nekünk!
A kanadai sztárcukrász, a Food Network üdvöskéje végre hozzánk is ellátogatott és a Gourmet Fesztiválon bemutatta Viktória királynő kedvenc tortáját, de előtte egy kis privát, közös sütést is tartott nekünk a Budapest Makery-ben. Mi is ott voltunk az eseményen, amiről most nektek is beszámolunk.
Anna Olson egy igazi márkanév a tengerentúlon, de már hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend, receptjei az egész világot meghódították, háziasszonyok, kezdő és hobbi cukrászok mind a lábai előtt hevernek. Anna mégis olyan bájos, kedves és közvetlen tudott maradni, ami igen ritka a „celebvilágban”. Igaz, ő nem celeb, hanem igazi csillag. Az egyszerűség és a természetesség híve, ez a két elem desszertjeiben is főszerepet kap. Jó hír, hogy leírásai tényleg egyszerűek, követhetőek, érthetőek és közben egy csomó hasznos trükköt is elárul. A titokról faggattam, de előbb néhány szót a kezdetekről.
Bankárként dolgozott Torontóban, amikor beütött neki a „muffin-felismerés”
Atlantában született, de Kanadában nőtt fel. Kingstonban politológia és szociológia szakon szerzett diplomát, mellette pedig bankárként dolgozott Torontóban, amikor beütött neki a „muffin-felismerés” ̶ mesélte nevetve. Hogy mit is jelent ez? Szegény Anna nagyon stresszesnek élte meg a munkáját, amit éjjelenként banános muffin sütéssel vezetett le, mert csak ez nyugtatta meg. Az egyik ilyen éjszaka jött a villámcsapás, 3 hónap múlva már egy kulináris művészeti főiskolán tanult. Éles váltás, de szerencséjére a család mindenben támogatta. Édesapja is művész, bár ő festő, mégis megértette lánya önkifejezési törekvéseit. Másik támasza a szlovák származású nagymamája volt, aki igazi példakép a számára, és akitől Anna igen sokat tanult, hiszen 6 éves kora óta lesi nagyija minden mozdulatát és praktikáját. Később az Ontario tónál kapott állást, mint éttermi mestercukrász, ahol 7 évet húzott le, és ahol férjét, Michael Olsont megismerte, aki egyébként az étterem séfje volt. A többi pedig már történelem. Számos könyvet adtak ki külön és együtt is. Sajnos magyarul nem elérhetők, de angol nyelvű változata a neten szemrebbenés nélkül rendelhető és erősen ajánlott! (https://ukbooks.hu/hu/search/author/Anna-Olson).
A korai könyvek sikerei után jöttek a sorozatok. Kettő is fut a Food Network-ön, a Fresh with Anna Olson és a Bake with Anna Olson. A szezonális dolgok inspirálják a leginkább, lényeges szerepet kap az egyszerűség, természetesség elve, de a család és barátok is közreműködnek egy-egy recept létrejöttében. Sokat utazgat, így a különböző kultúrák is hatnak rá. És ha már szóba került a kultúra: korábban már említettem, hogy nagymamája szlovák származású. Jól ismeri a térség étkezési szokásait, és sok akár magyar ételt is készít otthonában. Imádja a nokedlit, az almás rétest és a mákot. Ez utóbbi azért érdekes, mert az amerikai népek hajlamosak összekapcsolni a mákot az ópiummal. Persze, itthon mindenki tudja, hogy amit mi mákként megeszünk, annak semmi köze a bódítóhoz, ami a növénynek másik részéből készül. Ezzel Olson is tisztában van, hétvégente nem rest az asztalra tenni saját készítésű mákos bucikat reggelire. A legmeglepőbb mégsem ez volt. A tél beköszöntével a hosszú hideg hónapokra Annáék is felkészülnek, nem is akármivel, töltött káposztával, amiért elmondása szerint a család és persze a barátok is egyaránt megbolondulnak. Apropó, egy magyar házaspár igen közeli barátságot ápol Annáékkal, immár nem csak a nagymama, de a barátok által is büszkén őrzi és műveli a közép-európai ízek hagyományait. Néhány epizódban magyar desszertet is bemutat, mint például a már szintén említett dobos tortát (https://www.youtube.com/watch?v=Ao42bSifFLo). Süteményeinek lelke a vanília, de kedvencei közé sorolható még a fahéj és a karamell is, melyeket előszeretettel használ további hozzávalókként.
Noha számos receptjében szerepelnek az előbb leírt fűszerek, a szezonalitás jegyében azok mégis változatosak tudnak maradni. Anna szerint a természet vagy a saját kertünk adta kincsek rengeteg inspirációt adnak a sütéshez. Igazán felemelő érzés volt hallani tőle, hogy mennyire fontosnak tartja azt, hogy az egó ne nyomja el az étel tündöklését. Gondol itt arra, hogy nem szabad túlbonyolítani a recepteket, és nem szabad az alapanyagokat ezer meg egy eljárásnak alávetni, hanem tisztelni kell azt és finoman bánni velük. Ehhez egy személyes sztorit is fűzött, ami még az éttermi mestercukrász évei alatt történt. „Egyik este egy idős hölgy tért be hozzánk vacsorázni. A főételt vitték ki neki, amikor felkiáltott: Mégis mit csináltak ezzel a borsóval? Hiszen ez borsó és úgy is néz ki! Az akkori séf előszeretettel áldozott a molekuláris gasztronómia oltárán, amely hit fényében mondhatni megerőszakolta alapanyagait. A zsenge tavaszi borsót hosszas műveleti sor után tökéletesen ugyanolyan formában tálalta, ahogy az eredetileg is kinézett, de még az íze sem tért el, akkor meg minek?!” – mesélte felvont szemöldökkel, nevetve.
Arról is megkérdeztem, vajon mi kell ahhoz, hogy egy kezdő vagy hobbi cukrász is profi tortákat, sütiket tudjon készíteni. Azt mondta, leginkább türelem.
Nyugi, nem jövök a klisével, hogy mit terem, de ezt Anna igen sokszor kiemelte. A tésztákat – például azt a vajas tésztát is, amit a workshop-on készítettünk vele – legalább 2 órát pihentetni kell. Vannak torták, melyeket egy órát, vagy kettőt sütni kell, majd megvárni, hogy kihűljön. A sütés tehát egy türelemjáték, de megéri. És ha már meg bírjuk állni, hogy melegen vágjuk fel a tortát, de még mindig nem sikerül, akkor ismételni kell és sokat gyakorolni. A szorgalom és agilitás tehát a türelem mellett a másik olyan tulajdonság, amely szükségszerű, ha jó cukrászok szeretnénk lenni. Másrészről pedig vannak olyan fanatikusok, mint Anna is, akiknek a sütés szenvedély, egyfajta lelkiállapotként élik meg. Az elhivatottság tehát elengedhetetlen egy jó desszert megszületéséhez, de ahhoz, hogy ne menjen el a kedvünk rögtön az elején, valami egyszerűvel kell kezdeni. Egy muffin vagy cookie (keksz) megadja az első lökéseket, hogy aztán a sok gyakorlásnak köszönhetően később légies piskótákat és omlós tésztákat tudjunk készíteni. A többihez már csak fantázia kell.
A sztárcukrászban nem csak az affinitás van meg, de a humorérzéke is a helyén van.
Kíváncsi voltam, hogyha egy lakatlan szigeten élne, mi lenne az az 5 alapanyag, amit mindenképp magával vinne. Erre egy kérdéssel felelt: „Tehenet is vihetek? Ja, meg egy tucat csirkét!” Azonnal megkerülte a rendszert, ahelyett hogy hozzávalókat sorolt volna, elejét vette a problémának. A viccet félretéve, így nézett ki a rangsor. Elsőként a citromot említette, mert odavan a zamatáért, és nagyon sokféleképpen lehet felhasználni. Második helyen a vanília végzett. Harmadik a liszt volt, amiből olyan alapvető ételeket tud készíteni mint a kenyér, majd a tojás. Az utolsó kicsit kilóg a sorból, ez a vajas-sós popcorn, aminek állítása szerint nem tud ellenállni, ez az ő kedvenc junkfood-ja.
Könnyed, természetes, intelligens, alázatos, humoros. Az idők végezetéig tudnám sorolni a jó tulajdonságokat róla, de ami őt igazán kiemeli a tömegből, az a nézőkhöz, olvasókhoz, rajongókhoz való hozzáállása. Éttermi évei alatt megunta, hogy a gasztronómia világa tele van titkokkal. Miért ne lehetne otthon is éttermi szintű tányérokat felszolgálni? Mért ne lehetne egy otthoni szakács épp olyan jó, mint egy profi séf – lásd Bea Asszony, aki az első Konyhafőnök VIP versenyét megnyerte. Ebből a perspektívából az internet remek eszköz arra, hogy a falakat ledöntsük, de egy nyilvánosságra hozott, fancy étterem receptje önmagában nem elég, mivel a komolyabb technikai kihívásokba jócskán beletörhet egy kezdő szakács bicskája. Többek közt ezért is érezte fontosnak, hogy lerántsa a leplet az éttermi konyhák trükkjeiről. Őszintén vallja azt is, hogyha egy receptre nem kattintunk rá, akkor az csakis az ő hibája, ezért igyekszik a lehető legalaposabban körbejárni, minden oldalról megvizsgálni azokat. Egy új receptet ugyanis több embernek is elküld, általában laikusoknak, akik képeket készítenek a munkafolyamatokról és a végeredményről. És ha ez még nem lenne elég, Olson azt is ellenőrzi, hogy a Föld bármely pontján elérhetők legyenek egy-egy receptje hozzávalói. Figyelmet fordít az alapanyagok különbözőségére, amelyek kontinensenként eltérőek lehetnek. Mondhatjuk, hogy nagy műgonddal születnek gyűjteményei és epizódjai.
Nekem abszolút kedvenc marad, az élmény, hogy vele süthettem pedig örök. Kellemes egyensúlyt teremt az egyénisége és az alapanyagok közt, amik nem nyomják el a egymást. Már csak azért sem, mert Anna attitűdje zavarbaejtően természetes. Ugyan a Gourmet Fesztiválnak már vége, én is beállnék a sorba, mert jelentem: nagyon ütős volt! Nem csak Anna Olsonnal találkozhattunk, hanem számos hazai és külföldi csillaggal, vagy épp feltörekvő csillaggal. Én jövőre is biztos ott leszek! Remélem, ti is! Aki eljött, azért; aki nem volt kint idén, azért; de mindenképp kötelező.
Hozzászólások
