Egy kávéőrült, aki 17 éves kora óta kávégépeket szerel
Gergely apukája a rendszerváltás után kezdett el itthon olasz kávégépeket forgalmazni. Ekkor hirtelen kitágult a világ, egyre több embert kezdett el érdekelni a jó kávé, és sok helynek pénze is volt rá.
A magyarokat Gergely szerint egyébként mindig is érdekelte a kávé, nem véletlen, hogy a múlt század elején minden sarkon volt egy kávéház. Magyarországot minden oldalról érték kávés behatások, mindig a kultúra része volt ez az ital, nem véletlen, hogy a specialty kávézók divatja is ilyen gyorsan el tudott terjedni.
Gergely közel harminc éve foglalkozik olasz eszpresszógépekkel, nincs olyan, amit ne tudna megszerelni. Szenvedélye a kávégépek iránt töretlen, már nemcsak szervizeli, hanem forgalmazza is a La Marzocco olasz gyár gépeit. Azt mondja, normális presszógépet készíteni ma csak az olaszok tudnak – ez nem érzelmi, hanem ténykérdés. Az újabb szerelem nagyjából 15 év elteltével érkezett az életébe. Amikor azt gondolta, neki már nem lehet újat mutatni, egyszer csak egy La Marzocco nevű géphez hívták javítani. Amikor felnyitotta, akkor vette észre, hogy ebben nem egy, hanem két kazán van.
„Műszakilag annyira beleszerettem ezekbe a gépekbe, hogy rögtön fel is kerestem a gyárat. Akkor ezek a gépek Olaszországon kívül szinte ismeretlenek voltak. Az olaszoknál a földrajzi adottságok miatt kis centrumok alakultak ki, amelyek ellátták a környéket tésztával, olajjal vagy éppen kávégépekkel. Így működött a La Marzocco Firenze környékén, a La San Marco Velencében, a Faema és a Gaggia Milánó környékén” – magyarázza Gergely.
Mindegyik gyár hozzátett valamit a tökéletes kávéhoz, és fejlesztett egy kicsit a kávégépeken. A presszózás élményét az olaszoknak köszönhetjük, ők találták fel a nyomás alapon főzött kávét. Rájöttek, hogy ha nem áztatják a kávét, hanem nagy nyomással préselik át rajta a forró vizet, akkor sokkal jobb, teltebb íze lesz. Desidero Pavoni neve biztosan sokat mond a kávé rajongóinak: ő volt az, aki 1905-ben elkezdte a presszógépek sorozatgyártását – ezzel lehetősége nyílt a vendéglátóhelyeknek, hogy gyorsan és nagy mennyiségben készítsenek állandó minőségű kávét.
Az egyik legnagyobb felfedezés Achille Gaggia nevéhez fűződik, ő találta ki, hogy egy rugós csaptelepet szerel a presszógépbe, ami lehetővé tette, hogy a forró víz gőz nélkül tudjon átmenni a kávépogácsán. Így nem ég el a kávé, ráadásul kicsapódnak belőle azok az értékes olajak, amik a tetején a krémet képezik. A presszógépek történetét egyébként pontosan a sok résztvevő miatt nehéz kinyomozni, mindenki magának tulajdonít egy kicsit a történetből.
A La Marzoccónak is számos újítása volt, ők gyártották például a világon az első vízszintes kávégépet. Előtte ugyanis minden presszógép függőleges volt, úgy működött, mint egy óriási kotyogó: a gőz nyomása préselte át a kávén a vizet. Szintén nagy találmány volt, amikor a hetvenes években rájöttek, hogyan lehet két bojlert szerelni a gépbe – ez a kapucsínó készítéshez fontos. A különálló bojlerek azonnal biztosítani tudják a gőzt , és egy beállított hőmérsékleten tartják a kávéfőzéshez használt vizet.
Gergely azt mondta, hogy amikor beleszeretett ezekbe a gépekbe, és felkereste a gyárat, még alig negyvenen dolgoztak a cégnél, és nagyjából ezer darab gépet gyártottak egy évben. Ma már 16 ezer gépet gyártanak, de a mai napig mindegyiket kézzel rakják össze. A La Marzocco története az elmúlt években nagyon érdekesen alakult. A cég már a húszas évektől gyártott kávégépeket, természetesen főleg a helyi piacra, amíg egy Gergelyhez hasonló, amerikai gépőrült, Kent Bakke bele nem szeretett. Egy kis seattle-i kávézóláncnak ajánlotta be a gépeket, vettek is Olaszországból hatot.
Pár év múlva azonban egy másik cég felvásárolta ezt a kis seattle-i hálózatot, és behívták Bakkét, hogy nagyon szuper ez a hat gép, de nekik jövőre kétszáz darab ugyanilyen kellene. Terveik szerint ugyanis az egész országra kiterjesztik a kávézóláncot, amit Starbucksnak fognak hívni. Bakke fel is kereste a La Marzocco alapítójának egyik fiát, Pierro Bambit, aki erre az ajánlatra csak annyit mondott, hogy őt ez az dolog nem érdekli.
Végül Bakke megvette a gyár egy részét, hogy elkezdhesse gyártani a kávégépeket az amerikai piacra, egy Starbucks nevű cégnek. A történet további részét mindenki ismeri. Gergely szerint nem lehet vitatni, hogy a kávézás divatja és a specialty kávézók térhódítása részben a Starbucksnak köszönhető. Ma már azonban annyira nagyra nőttek, hogy nem tudják használni ezeket az olasz gépeket, és automata gépekkel dolgoznak.
Mint mondja egyébként, a specialty kávézás nem egyenlő a világos pörköléssel – ezt sokan összetévesztik. A specialty kávé attól specialty, hogy már a termőterületen ellenőrzik, jó minőségű-e a kávé. Hogy utána ezt milyenre pörkölik, az tetszőleges. „A világos pörkölés nem olyan régen jött divatba, sok eleme a borászatból szivárgott át, de én úgy látom, lassan kezd lecsengeni. Most már többen azt gondolják, hogy a savasság nem annyira áll jól a kávénak.”
A specialty kávézó őrület Magyarországon értő közönségre talált. Gergely szerint bármilyen, a kávéiparban dolgozó vendég érkezik hozzá külföldről, mindenki el van ájulva a magyar kávézóktól. Nagyon sok európai országban ugyanis nehezebb jó kávét inni. „A magyarok nem véletlenül szeretik annyira a kávét, nálunk itt, a közép-európai régióban minden keveredni tudott, ami valaha történt a kávéval. A sűrű fekete lével a törökök ismertettek meg minket, és ma is sokan szeretik a török kávét. Ezért is kapható az itthoni közönség a filteres és az aeropress kísérletezésekre. Az osztrákok közelsége miatt a világosabb pörkölésű bécsi kávé és a tejes kávé is könnyen elterjedt, de mivel a lelke mélyén mégiscsak mindenki egy kicsit olasz, így a sötét eszpresszókat is szívesen isszuk. Egyszóval a magyar kávéélet igen sokszínű.”
Gergely kávégépőrülete lassan átterjedt a motorokra is. Nem régen épített egy olyan motort, amihez kávégépalkatrészeket, sőt csészét is felhasznált. A legnagyobb szerelem azonban továbbra is az olasz kávégép maradt. Turisták is rendszeresen beesnek hozzá ide, a budafoki műhelybe, mert követik az Instagramon, és látják, milyen érdekes dolgokat csinál.
Gergely ilyenkor bekapcsolja az összes kávégépet, és megkínálja a betérőt egy kávéval, ami malawi, kenyai és guatemalai specialty kávék keveréke, és saját maga pörkölteti egy olasz barátjával.