A kilencedik kerület egyre inkább kezdi megmutatni bájait, és a La Casita erre most még rátett egy lapáttal. Bár a koronavírus-járvány erősen megviselte a vendéglátást, én már látom a pozitív hatásait is. Egyre inkább úgy tűnik, hogy az apró, családi helyeké lesz a jövő, míg a nagy, tömeg és turisták befogadására alkalmas éttermek kissé háttérbe szorulnak. Persze nyilván megvan a funkciója mindkettőnek, most azonban még pár évig az apró helyeknek lesz nagyobb esélye.
Jó szendvicsező mindig kell
Jó szenvicsezőből sosem elég egy nagyvárosban, márpedig nálunk egyelőre még nagyon kevés van. Persze a szendvics fogalmát is át kell értékelnünk, mi magyarok nem nagyon szeretünk hideg kaját enni, pedig egy tartalmasan megpakolt szendvics ebédre is egészen kiváló tud lenni. Nemrég adtam hírt egy szintén szuper, hangulatos és jó szendvicseket kínáló helyről, és most egy újabb szenvicsezővel bővül a város. Míg a Scusi Focacceria olasz, a két hete megnyitott La Casita a spanyol vonalat erősíti.
A La Casita egy magyar-uruguayi pár közös nyitása: Bodó Sarolta és Fabio Telles Barcelonában ismerkedtek meg, ahol mindketten a vendéglátásban dolgoztak. Bár Saci eredetileg politológusként dolgozott, hamar rájött, hogy valódi közege a vendéglátás, mert szeret emberekkel foglalkozni, és szereti, hogy mindennap azonnali visszajelzést kap a munkájára.
Végül Sacit hazahúzta a honvágy, Fabio pedig volt olyan vállalkozó kedvű, hogy Uruguay helyett Magyarországot választotta új hazájának. Azóta már megszületett kislányuk, Tereza is. Nem azzal a céllal jöttek haza Spanyolországból, hogy feltétlenül saját helyet nyissanak, de miután megtalálták ezt az igen kedves, kis helyiséget a Knézich utcában, többé nem is volt kérdés.
Barcelonai minta
Véletlenül bukkantak a kiadó üzletre, amit alaposan át kellett ugyan alakítani, de végül teljes baráti és családi támogatással megnyílhatott a La Casita, aminek egyetlen célja, hogy laktató és finom szendvicseket kínáljon jó áron. Van persze a helynek egy prototípusa Barcelonában, a “Kisöreg szendvicsezője”, amit a jól megtömött szendvicsek miatt keresnek fel a turisták és a helyiek egyaránt. Saciék is naponta jártak oda, és példaként tekintenek a családi helyekre és a spanyol vendéglátásra.
A La Casitában jelenleg tízféle szendvics és hatféle empanada kóstolható. Nem nevezném ezeket feltétlen spanyol szendvicseknek, de nem is kifejezetten ez volt a cél, hanem a jó minőség. Vannak persze olyan összeállítások, amelyek tükrözik a dél-amerikai ízvilágot, spanyol sajttal és sonkával készülnek, ezek közül legkülönlegesebb a Choripan szendvics. Ez Uruguayban egy tipikus gyorskaja, ami kissé a hot dogra hasonlít. Grillezett, sertés- és marhahússal töltött kolbász kenyérben, különleges chimichurrival, ami egy zöldfűszerekből készült, frissítő, pesztószerű mártás, amit Dél-Amerikában előszeretettel használnak a húsok mellé.
Szendvics és empanada
A többféle vega szendvics – sajtos és grillzöldséges – mellett csirke- és marhahúsos szendvicseket is kóstolhattok. A legbrutálabb húsos szendvicsbe disznózsírban lesütött csirkemájat raknak egy kis lila hagymával és csemegeuborkával. A választék egy része hideg, a másik felét azonban kérésre melegítik. Én csak melegszendvicseket kóstoltam, a kecskesajtos-grillzöldségeset, illetve bevállaltam természetesen egy Choripant is.
A szendvicsek mellett érdemes néhány szót ejteni az empanadákról is, ami szintén egy tipikus, dél-amerikai kaja, a töltött tésztabatyuk helyben készülnek, és többféle töltelékkel pakolja meg őket Fabio. Na, ebből muszáj volt mindet megkóstolnom! Van darált marhahúsos, csípős marhahúsos, sonkás-sajtos, csirkés és zöldséges empanada, nekem a csirkés jött be a legjobban. Kapható még friss croissant, mindennap egyféle torta (hétfőn norvég almatorta volt, valamint egy tipikus dél-amerikai sütemény, az Alfajor, amit kukoricaliszttel készítenek, és karamell-, illetve mogyorókrémmel töltenek.
Ultra kedves one man show
A La Casita, ahogy Saci fogalmaz, egyelőre egy one man show. A pult mögött minden nap Fabiót találjátok, egyelőre délután 4-ig, de természetesen nyárra tervben van a hosszabb nyitvatartás és a szendvicsek mellé kísérőnek a pezsgő is. A La Casita azonnal, garantáltan magával ragad, ahogy belépsz, én konkrétan a saját konyhámnak is elfogadnám. Saci és Fabio mindent saját kezűleg készítettek, beleértve a pultot, amit régi konyhakredencekből építettek, majd lefestették szürkére.
A poharakat és a tányérokat Saci egyenként vadászta össze régiségpiacokon és pincékben, de szinte minden egyes négyzetméterre jut valami különleges tárgy vagy régiség, amiket olyan ízléssel pakoltak egymás mellé, hogy a La Casitába én legszívesebben be is költöznék. Végül is kávén és szendvicsen simán elvagyok.
Mindenhol cuki régiségek, egy-egy retró termosz, mérleg vagy daráló teszi még különlegesebbé a helyet. És ehhez jönnek még a csodás virágcsokrok, és a mindennél hangulatosabb, latin zene. Kedvencem a hatalmas, szürke üvegajtó, amitől fényes és tágas lett az egész helyiség, szinte hívogatja befelé a vendéget. Saci tervei szerint, ha kissé magunk mögött hagyjuk ezt a járványos időszakot, akkor a lépcsőn is lehet majd kis párnákon ücsörögni, kávézni és szendvicsezni.
Az áraik pedig több mint barátiak, a legtöbb szevics 850 Ft, a legdrágább, a kolbászos 1250 Ft-ba kerül, és mindegyik hatalmas, kiadós adag. Baráti a kávé is, 350 Ft egy presszó. Sima olasz kávét főznek, nem mentek rá a specialty kávéra, nem is baj. Nem csoda, ha már ez alatt a két hét alatt is szereztek rajongókat és törzsvendégeket.
La Casita Budapest, 1092 Budapest, Knézich utca 8.
Hozzászólások
