Akkora volt a pörgés mostanában, hogy úgy döntöttem, átlendülök a ló túloldalára és lelépek az ismert világ egyik végére. Patagónia kb. 14000 kilométerre van Budapesttől, szóval kellően távoli helynek tűnt, ráadásul nemhogy emberek, de még állatok is csak alig laknak arra. Szóval nem volt kérdés: sátor, hálózsák, kaja és indulhat a nomád túra, egyedül arra, amerre senki se jár!
Hirdetés
Volt, hogy 3 napig egy élő emberrel nem találkoztam (holttal sem, szerencsére), volt amikor pólóban és rövidnadrágban ültem az árnyékban és volt, amikor a hirtelen hóvihar elől úgy kellett bemenekülnöm a sátorba. Patagónia hozta a tőle elvárhatót és olyan zord és magányos volt, amilyennek az ember a fotókról elképzeli.
De van valami nagyon szerethető és megkapó ebben a tájban. Pont a kietlensége, a lakatlansága amúgy. Na meg a hegyei, a gleccserek, a gleccserekből olvadó tavak, az abból folyó patakok és az onnan zubogó vízesések. Összesen kb. 200 kilométert gyalogoltam a környéken, de a tér itt olyan óriási, hogy az egésznek egy kis morzsáját alig tudtam bejárni. Iszonyatosan élveztem, megyek még!!
Köszi a beontrips.com-nak a segítséget a repjegy-, és szállásszervezésben! Valamint köszi a Fjällräven, a Primus és a Hanwag profi cuccait, nélkülük nem biztos, hogy túléltem volna! 😀
A receptek mentéséhez, illetve a hozzávalók növeléséhez és csökkentéséhez be kell lépned az oldalra, vagy regisztrálnod kell, ha még nem hoztál létre profilt.
Ha a Bejelentkezés Facebookkal gombra kattintasz, és még nem vagy Street Kitchen felhasználó, rendszerünk regisztrálni fog, Te pedig ezzel elfogadod a Street Kitchen szerződéses feltételeit és adatvédelmi szabályzatát.
Hozzáadom a bevásárlólistámhoz.
Válassz az eddigi listáid közül, vagy hozz létre újat, hogy hozzáadd a/az
receptet egy összesített bevásárló listához.