Ne higgyétek, hogy ez a tészta valami új találmány vagy éppen a szocializmus szüleménye! Bár a legtöbben a menzáról ismerjük a betűtésztával turbósított, sűrű paradicsomlevest, de ennél jóval nagyobb múlttal rendelkezik.
Hiszen ez a levesbetét már a 19. században is létezett, a források szerint állítólag már 1867-ben is kapható volt ez a tésztafajta. Levesként (Alphabet soup) még az első világháború előtt népszerűvé vált! Két nagy cég is forgalmazta, a legelső a Campbell volt, aminek híres leveskonzervje még Andy Warhol festőt is megihlette.
19. századi találmány a betűtészta
A sűrített csirkehúslevest 1899-ben dobta piacra a Campbell, majd kicsit később, 1915-ben már kifejezetten betűtésztával forgalmazták. Ennek a neve Alphabet soup, azaz Ábécé-leves lett. Állítólag kifejezetten gyerekeknek készült, hogy segítse őket az olvasás tanulásában. Az említett leves még ma is kapható, ára összesen másfél dollár. Amerikában a Campbell aztán egy másik terméke, az Alphabet spaghetti is piacra került, ez végül nálunk nem hódította meg a gyomrokat.
A betűtészta aztán gyorsan körbejárta az egész világot, többek között a magyar menzákat is, ahol kifejezetten a paradicsomleves betétjeként lett ismerős. A magyarban persze nem 26 betű található, mint az angolban, hanem 44, így némileg nehézkesebb volt vele a tányér szélére kirakni a nevünket, de azért gyorsan megszerettük. Sőt, leleményes tésztagyártók pár éve piacra dobták a rovásírásos tésztát is! Ha főznétek egy szuper, betűtésztás paradicsomlevest, természetesen receptünk is van hozzá!
Mostanában talán ti is láttátok a Facebookon a betűtészta-tányért, amit a Bomo Art posztolt ki az oldalára. Ennek kapcsán kiderült egy csomó minden erről az ételről, és az említett tányér története is. Eszerint a tányér szélén a felirat Nyulász Péter: Betűtészta kitalálós versikéjét takarja. A vers így szól:
Különleges íróeszköz, nincsen benne tinta.
Nem írógép, nem ceruza, még csak nem is nyomda.
Tojásból és lisztből készül, lelőhelye levesek,
tányér szélén kirakhatod belőle a nevedet.
Mi az?
A vers a Betűtészta Kiadó kezdeményezésére született, a budakeszi iskolába járó gyerekeknek készült belőle könyvjelző. A tányért pedig Nyulász Viktória, a költő testvére készítette a szerző névnapjára. Mindez pedig már jó régen volt, egészen pontosan 2010-ben.
Hozzászólások
