A macaron az a süti, amihez semmi extra hozzávaló nem kell, de a kívül ropogós, belül puha édességet nem tudja akárki elkészíteni. Türelemre és gyakorlatra van szükség ahhoz, hogy tökéletes macaronokat villanthassunk, mert a pasztellszínű édességek nem adják egykönnyen magukat. De mi azt mondjuk, merj macaront sütni akkor is, ha még kezdő vagy, adunk hozzá segítséget, és amíg sül, addig olvasd el, kiknek is köszönhetjük a világ egyik legcsodásabb sütijét!
Olasz kolostorok és francia apácák
Habár mostanra a legtöbben francia édességként ismerjük a macaront, az első tojásfehérje-mandula-cukor hármasából álló sütiket velencei kolostorokban készítették az 1300-as, 1400-as években – elvileg. Merthogy a legelső macaronok után kutatva még korábban az arabokat is megemlítik, akik maccaruni néven emlegették az édes péksüteményeket. Innen származhat az olaszok maccheroni szava is. De akkoriban a macaron, vagy ahogy a formája miatt nevezték, a pap köldöke inkább hasonlított az amarettihez, mint a mai macaronhoz.
A feljegyzések szerint a franciákhoz 1533-ban Medici Katalin és II. Henrik esküvője apropóján jutott el, amikor Franciaországba olasz cukrászok érkeztek, és újragondolták az addig ismert változatot. A macaron igazi nagy áttörésére azonban több száz évet kellett várni. A francia forradalom idején két apáca, Marguerite Gaillot és Marie-Elisabeth Morlot kezdte el árusítani a pillekönnyű sütit.
A két nővérnek a Nancyben lévő kolostor adott menedéket, ahol kiművelték magukat macaronkészítésből, és árusítani kezdték a sütiket, hogy a befolyt összegből támogathassák a zárdát. Azt hozzá kell tenni, hogy a süti akkoriban azért is volt népszerű a kolostorokban, mert a húsfogyasztást tiltották, ennek kompenzálására pedig fehérjében gazdag, mandulából készült kekszeket készítettek. Az akkor még mindig töltetlen sütiket szerették a vevők is, a nővérek pedig Macaron nővérek néven maradtak fenn az utókor emlékezetében.
A macaronbiznisz annyira jól ment, hogy a receptet a későbbiekben sem adták ki akárkinek, és nem is írták le. Szóban mondták el, és így maradt fenn évszázadokon keresztül. 2000 óta Nicolas Genot őrzi a Sisters’ macaron receptjét, amit ma is megkóstolhatsz – ha Franciaországban jársz, el is látogathatsz hozzájuk. Itt azonban nem színes, dupla macaronokat fogsz találni, hanem a klasszik verziót, amiket 12-es, 24-es és 36-os kiszerelésben árulnak, ahogy anno a Macaron nővérek.
Macaron, a franciák büszkesége
A Macaron nővérek után újabb évtizedek teltek el, amire az 1800-as évek első felében lekvárral kezdték el kínálni a macaronokat, majd végül elnyerte a ma ismert formáját. Pierre Defontaines, Louis-Ernest Ladurée unokatestvére lett az, aki a macaron francia nagykövete lett, és újragondolta a klasszik változatot. Ő volt a cukrásza a Ladurée cukrászdának, ahol ma is kóstolhatunk macaronokat, a receptúráján pedig azóta sem változtattak. Ő volt az első, aki két macaron közé ganache-t, azaz párizsi vajas krémet tett.
Persze, mint minden nagymenő sütinek, ennek a történetében is van egy kis csavar! Egy másik cukrász, Claude Gerbet is a magáénak vallja a macaron ma ismert receptjét. A két cukrász versengése csak még ismertebbé tette a sütit. Akárhogy is történt, a franciák annyira elkötelezettek, hogy 2005-ben egy francia cukrász, Pierre Hermé úgy gondolta, március 20-át kinevezi a macaron világnapjának. Szóval kellemes világnapot mindenkinek, és hogy méltó módon megünnepelhessétek, készítsétek el Nóri málnás-fehér csokis macaronját!
(Nyitókép: Shutterstock)
Ha tetszett a cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket Facebookon, kövessetek minket Instagramon és Tiktokon! Ha nem éritek be ennyivel, akkor irány a rendszeresen frissülő Pinterest-profilunk, vagy a naponta izgalmas anyagokkal jelentkező Viber-csatornánk!
Hozzászólások
