Hétfő reggel 10-kor a Japán Nagykövetségen kezdtem a napot 36-féle exkluzív szaké társaságában. Akár a Másnaposok című filmből is lehetne egy jelenet az előbbi, de ez a színtiszta valóság. A Jetro Budapest és a nagykövetség ugyanis közös szervezésben elhozta Budapestre azokat a japán italkülönlegességeket, amiket Európa még sose látott, kóstolt.
Mindegyik szaké más
A szaké a világörökség része, egyúttal egy igencsak gyors ütemben fejlődő iparág Japánban. 20 éve jóval kevesebb fajta volt elérhető a piacon, de akár a hazai kisebb borászatok, a japán szakészatok (ezt a szót én találtam ki :D) is haladnak a korral és az igényekkel.
A tévhittel ellentétben a szaké nem a magyar pálinkához hasonlít, sokkal inkább borszerű, 10% körüli alkoholtartalommal. Ahogy viszont borból is többfélét találunk, szaké és szaké közt is nagy különbségek vannak. Szőlőfajta helyett rizsfajtában és elkészítésben térnek el egymástól.
Ezt mi sem bizonyította jobban számomra, mint a kóstolást vezető Maki San, és az általa bemutatott 36-féle szaké. (Amit hősiesen egytől egyig megkóstoltam!) Mint megtudtam, az íz részben a rizsszemek erjesztettségétől, a hőmérséklettől és a levegőtől is függ – nem utolsósorban pedig a fogyasztó szája ízétől.
Száraz, félszáraz és édes szaké is létezik
A 36-féle ízt nem tudom egyesével szemléletesen körülírni, de két ugyanolyat nem kóstoltam. Mivel szeretem az édeskés ízvilágot, így szakéból is ezek lettek a kedvenceim. Például a Yachiya Kagatsuru szilva szakéja, ami olyan édes, mint egy gyümölcslé, és Amerikában már igen népszerű. Azonban nemcsak már befutott, hanem szinte kezdő szakésok termékét is kóstoltuk. Például egy fiatal csapatét, akik organikus szakéval próbálnak betörni a piacra. Különlegessége, hogy ez hidegen és forrón is fogyasztható – a legtöbb szakénak egyébként 5-15 fokos az ideális fogyasztási hőmérséklete. (De ahogy már írtam, a hőmérséklet is befolyásolja az ízt!)
Aki már hallott szakéról, annak talán nem ismeretlen a Noguchi neve. Ők egy legendás, 70 éves tapasztalattal bíró főzde – nem véletlen adják ezt a típusú száraz szakét az első osztályon a japán légitársaságok!
Üdítő meglepetés volt nekem még az Obama szaké, egyrészt a rózsaszín címke miatt, másrészt a hozzá passzoló parfümös ízvilág is bejött. Évente 999 üveggel gyártanak belőle, szóval erősen prémium minőség. A Nagano vidékről származó Kikusui pedig leginkább egy laza, kis üveges proseccóra hasonlított. A 300 ml-es kiszerelésben kapható ital ugyanis szénsavas, nyáron egy kocka jéggel tuti, hogy itatná magát.
Általánosságban az összes szaké elegáns, mutatós üvegben várja a megpattintást. Az a típus, aminek örül az ember, ha kap a vendégségben, nem pedig amit továbbad. 🙂
Tegyetek próbát a szakéval!
A szakézás itthon még nem terjedt el, pedig érdekes kikacsintás lenne a sör-bor-pálinka triumvirátusból. Egyelőre nagyon kevés helyen kapni, és ahol lehet, ott sem feltétlen a kiemelten élvezhető minőségűt. Koktélalapanyagnak vagy kuriózumnak viszont ajánlom, hogy próbáljátok ki, ha szerettek kísérletezni az alkohollal. Hozzá pedig dobjatok össze egy jó házi sushit, és kész is a távol-keleti élménynap!
Ha tetszett a cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket a Facebookon, és kövessetek minket az Instagramon!
Hozzászólások
