Leraktam az arcomat a 8. kerületi Spicy Fishben kapható csípős haltól - és élveztem!
A Spicy Fish családi vállalkozás, Cheng Yike, az egyik tulajdonos és szűkebb rokonsága 10 évvel ezelőtt költöztek Magyarországra, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy elhozzák hozzánk az igazán autentikus Kínát. Ez minden kétséget kizáróan sikerült is a külvárosi egységükben, a Jegenye utcában, ahol a vendégek abszolút többsége ázsiai. Ennek főleg az az oka, hogy az ottani étlapon bőven akadnak olyan tételek, amik a hazai fülnek – és gyomornak talán kevésbé vonzóak. Ilyen például a kacsanyelv, a sertésvese, vagy a halbőr-pörkölt. A cél tehát az volt, hogy a belvárosi nyitással és az itteni étlappal bevonzzák azokat a magyar vendégeket, akik kevésbé bevállalósak, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Corvin sétányon csak a magyarok ízlésére szabták volna az ételeket, és holmi megalkuvást kötöttek volna a vendégkör szélesítése érdekében. Megtartották azokat a fogásokat, amikről már tapasztalták, hogy a magyarok körében is népszerűek, valamint azok is tudnak választani, akik még csak óvatosan ismerkednek a konyhával, de többre vágynak a szójaszószba fullasztott csirkénél és a nyálkás barna levesnél. A választást egyébként képek segítik, ami a biztos jele annak, hogy nem a sarki kínainál megszokott étlap vár ránk. Ez a Facebook-oldalukon teljes egészében megtekinthető, nem kell tehát attól tartani, hogy bárki potyára megy oda.
Az étterem maga nagyon szép, a belső munkálatokkal egy külsős céget bíztak meg. Jelen vannak olyan kézenfekvő ázsiai utalások, mint a cseresznyefa, ami nyilvánvalóan mű, de sikerült olyat találni, ami kicsit sem ízléstelen, sőt. A belső tér tágas, ha pedig végre kitavaszodik, valószínűleg világos is lesz, mert az utcafrontra a padlótól a plafonig érnek az üvegablakok. A bejárattal szemben lévő látványkonyha és zömében ázsiai szakácsok szorgos munkája szintén ígéretes kezdetnek tűnik.
Chenggel abban állapodtunk meg, hogy vegyesen hoz nekünk azokból a fogásokból, amik már bizonyítottak a hazai vendégek körében, valamint olyan specialitásokat, amiket máshol egész biztosan nem kóstolhatunk.
Csípős hal(leves)
Több rokonom és barátom egyöntetű véleménye, hogy férfiakat megszégyenítő módon szeretem (és bírom is) a csípőset, így tűkön ülve vártam, hogy elém kerüljön ez a csoda. Arra azonban nem voltam felkészülve, ami érkezett. Erre azt mondani, hogy “csípős” körülbelül olyan, mintha a Katrina hurrikánt egy csapadékban gazdag napként emlegetnénk. A leves amúgy szintén nem a legmegfelelőbb szó, ennek az ételnek a leírására (amúgy nem is így szerepel az étlapon), mert hogy a levét nem kell és nem is tanácsos elfogyasztani, ugyanis kb. két liter forró olajról beszélgetünk. A lényege, hogy a halat, ami esetünkben a fehér húsú folyami amur, egy hatalmas wokban megpárolják, rádobnak egy ránézésre is aggasztó mennyiségű chilit, kizárólag Kínában termő borsból egy átlagos háztartásban 2 évre elegendőt, majd ráöntik ezt a szintén nem elhanyagolható mértékű olajat. Ami a döbbenet volt számomra, hogy a hal maga mégsem volt fele olyan olajos sem, mint bármelyik Balaton-parti lángos. Az rejtély, hogy ennek mi az oka, mindenesetre tényleg nem volt az. A hal pedig olyan eszméletlenül puhára főtt, hogy alig tudtam egy darabot egészben a tányérkámba tenni. Mikor ez végül sikerült, gyönyörködtem benne pár percet, mert olyan 90 fokosnak tűnt. Miután végre megkóstoltam, az egyszerre volt menny és pokol. Ennél omlósabbra és ízletesebbre aligha lehet elkészíteni egy halat, zseniálisan finom volt. Arra visszatérve pedig, hogy mennyire volt csípős, azt tudnám mondani, hogy 10/45 – ez volt tehát a pokoli része. Javaslom betegség esetén. Nem feltétlenül az aktuális megfázásodra, mert szerintem az 5 évvel ezelőtti meghűlésedből maradt utolsó bacikat is kinyírja. Szóval ez tényleg bevállalós. Akik netán randira érkeznek, nem biztos, hogy nyerő ötlet, mert a hal elég szálkás, és a szánkban történő búvárkodás nem biztos, hogy az elsők között van, amit nyújtani szeretnénk magunkból. Lehet belőle kis és nagy adagot kérni, de a kis adag azt jelenti, hogy 3-an érdemes nekiesni (4980/6900 Ft).
Algasaláta
Nem nevezném előételnek, inkább egy izgalmas köret, ha valami olyanra esett a választás, amihez alapból nem tartozik. Mint az a képen is jól látható, ez nagyrészt valóban algából áll, az egyéb fekete rész az fafülgomba, valamint szezámmag, bár úgy hiszem, ez egyértelmű. Kicsit olyan, mint egy fura tészta, kellemesen sós volt, amin a gomba és a szezámmag lágyítottak. Randira szintén nem a legjobb döntés, mert engem még órákkal később is figyelmeztettek rá, hogy vagy vegyek vissza a mosolyból, vagy ismételjem meg egy tükör előtt állva. Ezt leszámítva azonban tökéletes választás azoknak, akik nem akarnak egyből belecsapni a kínai lecsóba, de azért szívesen kipróbálnának valami újat (1490 Ft).
Tofusaláta
Ez a saláta akkor ideális választás, ha kértek egy fullosan megpakolt ráment, és már nincs túl sok hely a hasban, de valamit azért még ennétek. Egyébként önmagában is egy nagyon jó kis fogás, ha nem akarjátok degeszre enni magatokat. Alapjául füstölt tofu szolgál vékonyra szeletelve, ehhez jön még zeller, répa, gomba és koriander bőségesen. Fűszerezésében nagyon üde, egyszerű ízek keveredtek, némi ecet, leheletnyi szója, így a zöldségek is tudtak érvényesülni, és a tofu enyhén füstös íze is átjött (1490 Ft).
Gőzölt rák
Elég széles kínálat van a különféle gőzölt gombócokból, így a húsevők és a vegák is kedvükre válogathatnak – nekünk végül a rákosra esett a választásunk. Számomra ez kicsit jellegtelen volt. A batyu maga nekem nagyon gumiszerű élmény volt, így annyira nem ízlett. A belsejébe töltött ráknak sem volt markáns íze, így ezen bevallom, hamar túl is léptem, bár a hozzá kínált szója és csípős szósz azért segített rajta. (990 Ft).
Vaslapon sült lágy marhaszeletek
Az, hogy beletették az étel nevébe is, hogy lágy, nem a véletlen műve. Nem is lágy ez, hanem vajpuha, gyakorlatilag elolvad a szádban, amit húsról azért ritkán mondhat el az ember. Hibátlanul van elkészítve és pont. A színéből úgy ítéltem meg, hogy valami nagyon durva ízbomba következik, de ismét tévedtem, mert nagyon kellemesen volt fűszerezve, nem voltak tolakodó ízek. A zöldségek közepesen voltak megsütve, így kissé ropogósak maradtak, ami azért tetszett, mert nem veszett el az eredeti ízük a túlzott hőkezelés által. Aki nem bírja a csípőset, de szereti, ha mégis van némi pikantériája az ételnek, úgy ez biztosan jó választás (3580 Ft)!
Sült édes szezámmagos rizsgombóc
Az este meglepetése következett, pedig már túl voltam a 4000 fokos “olajlevesen”, így nem hittem volna, hogy lesz még valami hasonlóan izgis, főleg nem desszertfronton. Már eleve kicsit felvontam a szemöldökömet, hogy a desszerthez miért jön salátalevél, és főleg mit keres egy vaníliaszósznak tűnő valami alatt, de ez csak a kezdet volt. Merthogy ez a vaníliásnak tűnő valami valóban vaníliás, bár nem nagyon, összességében sűrített tej. A gombócoknak – bár szintén édesek voltak – a belsejébe vörösbab püré van töltve! Amiről nem mellesleg a sötétbarna színe miatt először szentül hittem, hogy csokoládé. Szóval adott ez az állagában kicsit tömör, de mégsem kemény gombócka, a belsejében babpürével, a külsején szezámmaggal, amit egy vaniliasodó-szerű öntetbe forgatva fogyassz el, légy szíves. És ami a legjobb, hogy működik! Feltétlenül ajánlom tehát kipróbálásra (990 Ft).
Azoknak, akik szeretnének a kínai kulinária mélyebb bugyraiban barangolni sem kell kimenniük a 10. kerületbe. Helyet kaptak az étlapon olyan különlegességek is, mint a medúzasaláta, a vaslapon sült chilis kalmárcsíkok (3580 Ft), a kacsavérből, marhapacalból és löncshúsból készült leves (4280 Ft), vagy a szeletelt sertésfül (1980 Ft). DE! Ahogy említettem, azok is el vannak kényeztetve, akik ennél kevésbé kísérletezőbbek, így tehát abszolút minden igényt – beleértve a vegát is! – kielégít a józsefvárosi Spicy Fish. Ne legyetek restek kipróbálni!
Cím: 1082 Bp. Corvin sétány 3.