Előre le kell szögeznem, hogy a város ezen részének nem vagyok nagy rajongója, hiszen a korábbi vendéglátós éveimnek hála, sokkal több banánnak öltözött félrészeg ember keresztezte az utamat, mint szerettem volna. Tagadhatatlan azonban, hogy gomba módjára nyílnak a jobbnál jobb helyek, amik nem kizárólag csak a turisták kedvéért vannak. Ilyen például a szerkesztőség nagy kedvence, a Blitz Kert, vagy a megunhatatlan Bors Gasztrobár. Nagyon úgy tűnik, hogy ismét bővül a listánk a szeptemberben nyílt, libanoni streetfoodot meghonosító Manouchéval.
A Szimplával szemben megbújó kicsi és szuperbarátságos üzlethelyiség tökéletesen illeszkedik a város ütőerének eklektikus környezetébe. A jobb oldali falat mennyezetig borító növények zöldje visszaköszön a pulton, a vonalrajzok pedig azonnal bevonzzák a tekintetet. Utóbbiért egyébként egy eszméletlenül tehetséges, magyar dizájner felelt, akiről biztosan hallani fogunk még (az Instájáért ide kattintsatok, megéri!).
Kedves és autentikus
A tulajdonos, Szabó Konrád világéletében vendéglátózott, a Manouché mellett egy cukrászüzemet vezet, de mindig is vágyott saját helyre. A manouchéról – vagyis annak hiányáról – libanoni rokonától, Maher Yehiától hallott először egy családi ebéden, aki azóta már üzlettársa is egyben. Mivel ilyet az egész országban sehol nem készítenek, nyomban kiutazott, hogy a legjobbaktól lesse el a szükséges tudást. A libanoni és szír térségben ez az egyik legnépszerűbb streetfood, amit reggel, délben és este is szívesen fogyasztanak. A pizzatésztához nagyon hasonló, lepénykenyeret kell elképzelni, amit ők leginkább tépnek, majd hummuszba, labneh-ba vagy más mezzébe mártogatnak. Kint háromféleképpen készítik, és három fő fajtája is van. A zaataros, a bárányos és a számomra (nyilván) legkülönlegesebb, akkawi sajtos. Azzal együtt, hogy szerette volna megőrizni az autentikus voltát, Konrád úgy gondolta, Budapestre nem árthat egy kis nyugati csavar, ezért a feltéteket úgy kísérletezte ki, hogy az európai szájíznek is megfeleljen.
Minden jel arra utal, hogy jó munkát végzett, hiszen amellett, hogy az itt élő libanoni közösség máris felfedezte magának a helyet, és sok a visszajáró vendég, a hazai közönség előszeretettel válogat a vega és vegán változatok között. Mi nem válogattunk, hanem csak tök simán mindenre rávetettük magunkat.
A Manouché legjava
A hely lelkét nyilvánvalóan az itt készült tészta, a házi mezzék és ez a bizonyos akkawi sajt adja, kaptunk tehát egy kis ízelítőt mindegyikből külön. A sajtról azt kell tudni, hogy önmagában kicsit száraz és durván sós. Ennek ellenére tök más íze van, mint, mondjuk, az általunk is jól ismert fetának. Hogy elvegyék ezt a nagyon sós ízt, háromszor is beáztatják, majd lecsepegtetik, míg végül egy nagyon kellemes, krémes állagot nem kap, mennyei! A hummuszt Tamás nagyon neutrálisnak ítélte meg, de én pont úgy szeretem, ha nincs túlfűszerezve és érvényesülni tud a csicseriborsó természetes íze. Na de a tészta… Nagyon könnyű, ropogós, mégis puha, szóval el kell menni érte, srácok, nincs mese!
Hamra street
Azt érdemes tudni, hogy minden lepény egy egészen konkrét dologról kapta a nevét, ami nekem nagyon tetszett. Az elmesélések alapján a bejrúti Hamra street nagyjából a mi Kazinczy utcánknak felel meg. Színes, pezsgő és egy percig sem unalmas. Ezt igyekeztek átadni az általunk maximálisan és vita nélkül legjobbnak kikiáltott ételben, amihez feltétként házi muhammarát (sültpaprika-krém), diót, gránátalmát és rukkolát kaptunk. Ennyi, nem több, nem kevesebb. Szóval el tudom képzelni, hogy most nem nyúltok azonnal a telefonotokért, hogy rendeljetek, és nem veszitek nyakatokba a várost, pedig pontosan azt kell csinálni. Zseniálisan finom, és amúgy is, hát mennyire jól néz már ki?! Pont attól jó, hogy ez a kevés feltét tökéletes összhangban van egymással, mindennek akkor és ott jön elő az íze, ahogy annak lennie kell. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy nagy húsrajongónk és egyben food team vezetőnk, Tamás is mindig visszatért hozzá, és egy morzsát nem hagytunk belőle. Must have (2050 Ft)!
Meat your lover
Mint azt bizonyára sejtitek, ez egy húsos verzió, és mint a libanoni konyha eleje és vége, bárány kerül rá. Konrádék egyébként maximálisan szeretnék kiszolgálni a libanoni közösséget, ennek megfelelően tehát kizárólag halal hússal foglalkoznak, amit az iszlám állatvágási szokásoknak megfelelően dolgoznak fel. A hús természetesen nyersen érkezik, és a kellemesen meleg, 400 fokos kemencében kapja meg a szükséges hőkezelést. Ezenkívül szintén van még rajta rukkola és gránátalmamelasz, valamint fenyőmag. Ettől kicsit többet vártunk – habár isteni volt rajta a házi készítésű gránátalmamelasz, a fenyőmag nem sokat tett hozzá. Nem kizárt, hogy velünk van baj, mert a vendégek viszont ezt viszik a legjobban (2390 Ft).
Beirut roll
A Hamra street után nekem ez volt a második kedvencem. Bár most épp el lehet viselni a hőséget, bizton állíthatom, hogy ez lesz a város egyik kedvenc nyári streetfoodja. Mint a képen is látszik, az előzőekkel ellentétben ezt feltekert állapotban éri a vég, így útközben is kényelmesen fogyasztható. A belsejét álomkönnyű labneh-val kenik meg, ami gyakorlatilag lecsepegtetett görög joghurtból készült krémes sajt. Nem mellesleg a közel-keleti konyha egyik legnépszerűbb mártogatósa. A tekercsbe kerül még zaatar, paradicsom, a fent említett akkawi sajt, uborka, valamint aprított menta. A menta + uborka + labneh kombójától annyira friss és könnyű az egész, hogy úgy lehet vele jóllakni, hogy közben nem akarod kigombolni a nadrágod. Amint megérkeztek az első tavaszi napsugarak, ez lesz a kedvencetek, garantálom (1790 Ft)!
A vega/vegán, valamint húsos lepények mellett van még napi leves, könnyű saláták, elvihető mezzék, és természetesen desszert is. Aki vevő az újdonságokra, és azt hitte, már mindent látott a Kazinczy utcában, annak feltétlenül itt a helye! Természetesen, amíg lélegzet-visszafojtva várjuk a világ békéjét, addig elvitelre lehet náluk rendelni, a WOLT-on pedig házhoz szállítást kérni.
Cím: 1075 Budapest, Kazinczy utca 9.
Hozzászólások
