Amikor az ember lánya egy Gozsdu udvarbeli vendéglátóhelyről hall, sajnos általában ez a három dolog jut eszébe: turisták, lehúzós, béna. Természetesen vannak kivételek, de mégsem a Gozsdu az első úti cél, ha vacsorázni indulok. Hölgyeim és uraim, örömmel jelentem: a Meshuga megtörte ezt a sztereotípiát! A látogatásom óta mindennap felváltva álmodok a broken sabich-hal és a gesztenyés gnocchival. Na, de ne szaladjunk ennyire előre!
Made in Izrael
Egy helyen attól lesz autentikus és élvezhető az étel, ha egy lelkes hozzáértő készíti, aki nem mellesleg otthon van az adott ország konyhájában. Ennek a legalapvetőbb módja, hogy ő maga is onnan származik. A Meshuga séfjében, Maya Morban minden tulajdonság megvan, egy hatalmas adag kedvességgel és vendégszeretettel fűszerezve. A tulajdonos szintén izraeli, és több budapesti hely is köthető hozzá: de ez nem azt jelenti, hogy egy sokadik projektnek fogja fel a Holló utca legújabb gyöngyszemét! Ugyanolyan odafigyeléssel és gondoskodással kezel minden vendéget, és igazgatja meg a hátsó asztal székpárnáit is.
A csapat kapitánya, Ben Edry üzletvezetőként összefogja a brigádot: nincs olyan, hogy üresjárat, de mindez barátságosan és kedvesen előadva. Ő is teljes értékű csapattag, nem parancsolgat a többi felszolgálónak, hanem segíti őket. A pincérek között természetesen magyar munkaerőt is alkalmaznak, akik nagyon könnyedén felvették az izraeli ritmust, így együtt pulzál az egész étterem.
Egy ilyen team mellett nem csoda, hogy a hangulat végtelenül közvetlen és békés, de ami megkoronázza az egészet, az a zene! Bár nem jártam szolfézsra, mégis nagyon le tud lombozni, ha egy helyen valami mainstream rádió szól. Ez az, ami a Meshuga falai közt sosem fenyeget! IGAZI izraeli zene szól, abszolút modern, mai slágerek, tökéletes összhangban a mediterrán, keleties kialakítású belső térrel.
Áramszünet után pazar lakoma
A látogatásunk mókásan kezdődött. Megérkeztünk a fotós kolleginával, elfoglaltunk egy szimpatikus asztalt, és Ben épp elkezdte sorolni, mi mindent kéne szerinte megkóstolnunk, amikor a fények lekapcsolódtak, a zene elhallgatott, és a hely teljes sötétségbe burkolózott. Nem mondom, egy pillanatig átfutott a hátamon a hideg, de egyből megnyugtattak, hogy 3 perc és visszatér a világosság, ami így is lett. A nyitónapi Murphy. 🙂 Az étlap böngészésére viszont már a fényben sem volt alkalmunk – na meg szükségünk sem, mert ahogy lehetett, Ben berobogott a konyhába, és leadta a rendelésünket.
„Ez még csak az előétel volt!”
Az első fogások olyan tálalásban érkeztek, ahogy az Ezeregyéjszaka meséiben is csak ünnepi alkalmakkor ettek. De ilyenkor még nem tudtuk, hogy az ízektől pár örömkönnyet is ejtünk majd. Végül körforgásban ettük az ételeket: egy kanál ebből, egy falat abból… Reménykedtünk, hogy tudunk kedvencet hirdetni, de végül megosztott első helyet szavaztunk mindhárom mezzének.
Paradicsomsalsa, szőlőlevél zhug, Mashwia saláta házi brióssal
Mindig is azt vallottam, hogy a mezzék alul vannak értékelve. Az előételek szerintem van, hogy fontosabbak, mint a főétel, mert sokfélét lehet belőlük kóstolgatni, és még több ízélmény ér. Ennyire viszont én se számítottam. Nem tudom, honnan van ilyen varázslatos ízű paradicsom télen, de a salsa teljesen nyárias, édes, friss volt. A Mashwia saláta olyasmi, mint egy baba ganoush, kaliforniai paprikával, hagymával, gránátalmasziruppal. Pont annyira füstös, amennyire kell neki, de semmi extra őrült őrölt fűszer vagy a fokhagyma nem nyomta el a padlizsán saját ízét. A legextrább mégis a szőlőlevél téma volt: rizs köré tekerve sokszor kóstoltam, de önmagában, a pihe-puha házi brióson bármelyik pesztót magasan lekörözi (sorry, Lilla). A stílus hasonlóan zöldfűszeres, szokatlan, új, de ámulatba ejtő ízekkel.
Broken sabich
A broken sabich sem törte meg a lelkesedésünket: ez egy buggyantott tojásos-padlizsános étel, amit melegen ajánlanak, naaagy kanállal! Azért a kanál, mert mélyen a tányér aljára kell nyúlni, hogy minden szaftos rétegből jusson a falatra. A krémességnek az amba tahini hab is adott egy lökést, és a keleties fűszereknek köszönhetően olyan, mintha nem is tojást ennénk padlizsánnal: ez egy önálló identitással rendelkező étel. A hozzá érkező laffa egyszerre volt elképesztően ropogós és omlós, nem túl száraz, inkább mint egy jó minőségű keksz. A tökéletes textúrára hatalmas örömömre egy hagyományosan mediterrán, zaatar fűszerezés került, ami fantasztikus fűszerkeveréket takar. 10/11!
Isztambul saláta a nagymama receptje alapján
Maya külön elmesélte, hogy az Isztambul saláta receptjét még a nagymamájától tanulta. Bár a hölgy nem volt séf, ez a saláta bármelyik Michelin-csillagos étteremben helyet kapna! A (természetesen) szuperfriss zöldségeket gránátalmával dobták fel, de itt nem állt meg a gránát-vonat. A dresszing gránátalmamag-olajjal ÉS gránátalmaecettel készült! Ez a háromszoros gránátalma plusz a tulum sajt pont olyan jól állt a zöldségeknek, ahogy elképzelitek. A roppanósságról itt sumac krutonok gondoskodtak – nem sumákoltak el semmit, ez is egy különleges fűszer. Imádtuk!
A Meshuga konyhájának varázslata folytatódik
Amikor a fenti finomságokat bepusziltuk és jóllakottan hátradőltünk, megjelent a felszolgálónk, hogy elvinné a tányérokat, hogy jöhessenek a főételek! Ezen a ponton minden diétás tervem köddé vált: ha ilyen előételeket kaptunk, milyen lesz a folytatás?!
Chestnut gnocchi
Ha csak EGY dolgot kóstoltok meg a helyen, szerintem ez a zsályás-fokhagymás vajban úszó, gesztenyekrémes, bébipóréhagymás tészta legyen az! Természetesen a sajt sem hiányzik belőle, de nem egy “mezei” parmezán, hanem manchego biztosítja ki az ízbombát! A tetejére csurgatott foie gras, azaz libamáj feláras, de nem tudom szavakba önteni, milyen harmóniában van az egész étellel, megadja a lelkét, TÉNYLEG ne hagyjátok ki! Nekünk az első falat után megállt a kezünkben a villa, és egymásra néztünk, hogy nem álmodunk-e.
Ekmek balik, azaz halkebab fűszeres paradicsomszószban
A natúrabb ízű halfasírthoz járó paradicsomszósz nem a tipikus olaszos bazsalikom-oregánó-rozmaring szentháromságtól illatozott, sokkal keletibb tájról érkeztek az ízek. A már ismerős briós ezúttal pirítva, a joghurtkrém pedig tahinivel érkezett. Az egyetlen pici negatívum, hogy a gnocchihoz nem annyira passzolt ízekben, így nem tudtuk a mezzéknél begyakorolt egy falat ebből, egy a másikból ritmust tartani. 😀
Már tényleg tele vagyunk! – Csak egy kis desszert…
A desszertgyomor létezik: a Meshugában töltött esténken ez 100%-ig bebizonyosodott. Amikor már kiegyenesedni nem tudtunk, megérkezett egy malabi és egy knafeh.
A malabi egy rózsavizes tejpuding, lótuszkeksz alapon: könnyed, friss és üde. A virágvizektől mindig félek, hogy “parfümízűek”, de ezentúl bátran kérek levendulaszörpöt is – legalábbis a Meshugában!
A knafeh egy nehezebb édesség, talán a baklavához tudnám hasonlítani. A vékony tésztát (mint a stíriaiban) cukorszirupba áztatják, magvakkal (esetünkben pisztáciával) és tradicionálisan egy bizonyos sajttal rétegezik, majd az egészet olajban kisütik. Mondtam én, hogy pá-pá diéta… 😀
Izraeli álomutazás a VII. kerületben
A Meshugában eltöltött esténk nem csak a jó hangulat vagy a szép fotelek és tányérok miatt maradt emlékezetes. A barátságos vendéglátás nem mű, itt tényleg érdekli a séfet, hogy ízlett az étel, és a vendég minden rezdülését követik a tökéletes élmény érdekében.
Az ételek – bár árban egy magasabb kategóriába esnek – minden forintot megérnek. Elsősorban azoknak ajánlom a helyet, akik nyitottak az új ízekre, és nagyon le akarnak nyűgözni valakit – akár saját magukat, “mert megérdemlem” alapon. 🙂
Meshuga – 1075 Budapest, Holló utca 12-14.
Ha tetszett a cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket a Facebookon, és kövessetek minket az Instagramon!
Hozzászólások
