Timi mindig is a vendéglátásban dolgozott. A Rosenstein vendéglőbe pultosként került, és itt ismerkedett meg férjével, Rosenstein Róberttel is, aki ekkor már édesapja, Rosenstein Tibor mellett főzött az étteremben. Timit mindig is a vendéglátás érdekelte, hiába kérték szülei, hogy valami olyan szakmát válasszon, ahol nem kell egész nap állni, ő mégis ebbe az életbe szeretett bele.
Már viszonylag régóta készíti a Rosenstein Vendéglőben a süteményeket, nemrégiben pedig egy teljesen új műfajt talált ki: a művészpitét. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez némi magyarázatot igényel.
Timi alapvetően hagyományos, klasszikus almás pitéket süt, de ezt olyan művészi fedőlappal látja el, hogy híre már külföldön is terjed. Olyannyira, hogy a Google logós pitéje annyira lenyűgözte a céget, hogy még Instagram-profilnak is ezt állította be. Azóta pedig egyre csak érkeznek a megrendelések, és nincs olyan minta, amit nem tudna egy pitére rávarázsolni.
Timi pár éve kísérletképpen sütött néhány ilyen pitét, és hamar kiderült, hogy ezek a sütik nagyon jól mutatnak az Instagramon és nagyon népszerűek. Mivel annyi pozitív visszajelzést kapott, ez nagy lendületet adott neki, és lázasan kezdett kísérletezni új sütikkel. Azt meséli, mindig is szeretett sütni, de sosem érezte, hogy különösebben lenne művészeti érzéke és tehetsége. Pitéi azonban másról tanúskodnak. Némelyik külön műalkotásnak is beillik – egyik személyes kedvencem például az éjszakai Budapestet ábrázoló pite.
Hosszú időre volt szükség, amíg olyan tésztát tudott kidolgozni, amin sütés után is szépen megmarad a minta. Bár hagyományos, házi almás pitéről vagy szó, de az anyukájától örökölt recept nem működött, mivel a sütőportól a tészta megdagad. Végül kikisérletezett egy olyan tésztát, ami tökéletesen nyújtható, és sütés után sem változik a formája. A gyönyörű sütik mögött tehát hosszú kísérletezés és munka húzódik meg.
A kinyújtott lapokba linóleummetszővel vágja bele a kitalált mintát, amit előtte papírra megrajzol. A tökéletesített technika révén a pite sütés után is gyönyörűen egyben marad, pedig töltelék van benne bőven!
“Amikor elkezdtem kísérletezni, mindig megkóstoltattam a pitét az apósommal, aki állandóan ugyanazt mondta: Jó, jó, de kevés benne az alma. Sütöttem újat arra is ugyanazt mondta: Jó, jó, de kevés benne az alma. Hát most már az ellenkezőjét mondja!” – meséli Timi nevetve. A piteművészet ugyanis a legjobban almával működik, de Timi gyakran süt meggyeset vagy barackosat is, de a lédúsabb gyümölcsökkel nem marad meg olyan precízen a minta.
Állandóan tele van ötletekkel, mindennap többféle mintát is készít, és megrendelője is egyre több van. Saját ötleteinek pedig a család és négy gyereke örül a legjobban, hiszen egy-egy új minta alkotásakor legalább nekik is jut egy kis pite.
Mivel sokan – főleg felnőttek – nem szeretik a tortát, ezért gyakran rendelnek tőle születésnapra is pitét. Ezekre Timi természetesen azt a mintát rakja, amit a megrendelő kér. Így válik igazán személyessé a süti. Aki ötletet akar meríteni, az nyugodtan böngészheti az Instagramját, de ha nincs ötlet, Timi alaposan kikérdezi, mit szeret az ünnepelt, és annak megfelelően kitalál egy mintát.
Ha például Harry Potter-rajongónak készül a pite, akkor Harry kerül rá, de olyan is van aki családja, vagy éppen kutyája képét szeretné a sütire. Timi éppen ezért is szereti ezeket készíteni, mert minden pitének külön története van.
A már idézett Budapest pite mellett például a másik kedvencem a jin-jang pite, aminek szintén kedves sztorija van. Ezt férjének, Rosenstein Robinak találta ki, aki éppen horgászni indult, és nem tudta eldönteni, meggyes vagy almás pitére vágyik inkább. Ezért Timi almás-meggyeset sütött neki, amit egy jin-jang mintába varázsolt bele.
Rosenstein Timea nem dől hátra, most is állandóan kísérletezik, jelenleg két dologgal. Egyrészt sós pitékkel, sőt nagy álma olyan pitéket sütni, amiknek egyik fele sós, a másik meg édes. Mint mondja, Írországban létező hagyomány volt munkáscsaládokban, hogy a sütemény egyik felét sósra, a másikat édesre készítették, és így egyszerre megvolt az ebéd és a desszert is.
A másik nagy projekt a kiszállítás. Ebben persze nem a művészi mintán lenne a hangsúly, hanem azon, hogy otthon bárkinek, bármikor elérhető legyen egy jó almás pite. A terv, hogy fagyasztva szállítja ki a pitéket, hogy otthon a már csak készre kelljen sütni a sütőben, ehhez azonban még tökéletesíti a technikát.
Miközben a Rosenstein étterem udvarában lévő kis műhelyben beszélgettünk, Timi nekünk egy saját, külön bejáratú SK-logós pitét sütött, ami szintén gyönyörű lett. Csak egy baja volt, hogy alig volt szívem megenni.
Hozzászólások
