Napjaink egyik legfontosabb környezeti, gazdasági és társadalmi problémája az éghajlatváltozás. Ez olyan súlyos problémákhoz vezet, mint például az üvegházhatás kialakulása. Az üvegházhatást okozó gázok egynegyedét pedig mi, emberek generáljuk. A szarvasmarhák által kibocsátott metán, a kémiai műtrágyák nitrogén-oxidjai, a növénytermesztés és állattenyésztés céljából elpusztított erdők pedig tovább rontanak a helyzeten.
Fotó: Pixabay
Az IPPC (Intergovernmental Panel on Climate Change) éghajlatról és talajról szóló különjelentése szerint drasztikus változtatásokra van szükség a globális földhasználat, a mezőgazdaság és étkezési szokásaink terén. Olyan élelmiszerrendszerre van szükségünk, amely tápláló élelmet állít elő anélkül, hogy a környezetünkre káros lenne.
Fotó: Pixabay
A monokultúrás termesztés a legelterjedtebb mezőgazdasági forma manapság. Ez annyit jelent, hogy hatalmas területeken csupán egyfajta növényt termesztenek a gazdák. Ez a módszer azonban ronthatja a talaj termékenységét, károsíthatja a természetes élőhelyeket és csökkentheti a biodiverzitást. Az ezekben a gazdaságokban használt kémiai műtrágyák a folyókba és az óceánokba szivárognak, a növényvédő szerek pedig megölik a vadon élő állatokat.
Fotó: Pixabay
De vajon lehetséges-e elegendő táplálékot előállítani több milliárd ember számára más módon? Itt jönnek képbe a régészek és az antropológusok felfedezései, amelyek talán segíthetnek változásokat elérni. A világ különböző tájain élő társadalmak hosszú évezredeken keresztül kísérletezték ki a számukra megfelelő földművelési technikákat.
Fotó: Pixabay
Dél-Amerika
Kr. e. 300 és Kr. u. 1400 között Dél-Amerikában egy úgynevezett waru waru rendszert használtak. Ezek olyan magasan elhelyezkedett mezőgazdasági földek voltak, amelyeken csatornákat létesítettek, ezzel elkerülhetővé váltak a fagyok, az emberek termeszthettek vízi növényeket, de megtalálhatók voltak benne a különböző halfajok is, így pedig számos tavi madár is ide költözött. A waru waru gazdálkodás ellenállóbbnak bizonyulhat az éghajlatváltozás által várható fokozott árvizekkel és aszályokkal szemben.
Fotó:i.pinimg.com
Ázsia
Egy másik ősi mezőgazdasági rendszer, melyre Ázsiában bukkantak rá, szintén hasonló elveken alapszik. “Már az ókori Kínában is szokás volt a rizsföldekre fiatal pontyokat telepíteni, teljesen egy időben a rizspalánták elültetésével. Mire eljött a betakarítás ideje, a halak is elérték a kívánt méretet. Mostanában már nem csak pontyot tartanak ilyen módszerrel, hanem más, értékesebb fajokat is, mint például tilápiát, angolnát, garnélát és édesvízi rákokat” – írja a halaszat.blog.hu. A módszer egyébként a Kr. u. 25-220 között uralkodó Han-dinasztia idejéből származik.
Fotó: Pixabay
A földművelő gazdák árkokat ásnak ki a rizsföldek körül, és azon belül is, melyeket a kiásott földből épített falakkal vesznek körbe. Ezekbe engedik a halakat, míg a rizspalántákat el nem ültetik a földeken. Mikor ezzel kész vannak, a halakat a földekre engedik, és egészen addig ott növekednek, míg el nem érkezik a begyűjtés ideje. Ennek a rendszernek több előnye is van.
Fotó: Pixabay
A halakat végzik a “gyomlálást”, valamint a kártevőket is megeszik, így azok nem károsítják a palántákat. Ezúton hozzájárulnak az üvegházhatású gázok csökkentéséhez, hiszen az egyébként vízben maradt növénymaradványok bomlásnak indulnának, és metánt bocsátanának a légkörbe. Továbbá nincs szükség nagy mennyiségű növényvédő szerekre sem. Ezt tetőzi még az a tény, hogy a halak ürüléke tápanyagként szolgál a rizs számára, így a műtrágya használata is csökken. Ez a rendszer tehát több élelmiszert termel, mint önmagában a rizstermesztés.
Fotó: Pixabay
Az, hogy hogyan lehetne ezeket az ősi mezőgazdasági módszereket hasznosítani a világ más részein is, legyen a mezőgazdászok dolga. De egy biztos, radikális változtatásokra van szükség.
Források:
https://www.ipcc.ch/site/assets/uploads/2019/08/4.-SPM_Approved_Microsite_FINAL.pdf
https://mult-kor.hu/20101018_ujabb_perui_geoglifakat_fedeztek_fel
https://magyarmezogazdasag.hu/2019/04/06/osi-tudas-sikeres-gazdalkodasuk-titka
https://halaszat.blog.hu/2014/05/19/halszuret_a_rizsfoldeken
Hozzászólások
