Alapjaiban értelmezi újra a ételrendelést két magyar srác ötlete, a Random Food.
Az egész sztori 2014 nyarán indult, amikor a Random Food két alapítója, Belányi József és Vincze Barnabás egy zürichi kocsmában elkezdett arról beszélgetni, hogy mekkora nyűg ez az ételrendelés, főleg úgy, hogy egyikük borzasztó válogatós, a másikuk pedig elég elfoglalt. Bár ekkor még mindkettejüknek teljes állása volt, nem hagyta nyugodni őket a gondolat, hogy ezt akár lehetne egyszerűbben, logikusabban is csinálni annál, mint hogy naponta feleslegesen sok időt töltenek a különböző ételkiszállító cégek oldalait görgetve. Végül 2018 elején vágtak bele a cégalapításba, kiegészülve a laktózérzékeny marketingvezetővel, Szántó Andrással. Később csatlakozott hozzájuk Geiger Bianka, aki az éttermi hálózat bővítésével foglalkozik.
A Random Food jelenleg 3 célcsoportot szolgál ki. Egyrészt azokat, akik tök simán képtelenek hetente többször, 78 étterem 30 tételes étlapját bogarászni, miközben fogalmuk nincs, hogy mit szeretnének enni, de azt lehetőleg minél előbb. Másrészt azokat, akik valamilyen ételintoleranciával (pl. halallergia, laktóz- vagy lisztérzékenység) rendelkeznek, és/vagy valamilyen étrendet követnek (paleo, vegán, ketogén stb.). Erre a 3 pillérre jön rá az én kedvenc feature-öm, vagyis a „nem szeretem” dolgok szűrése.
Na, de most akkor ez hogyan működik a gyakorlatban?
Hogy egy konkrét példán keresztül szemléltessem a folyamatot, vegyük rögtön szerénységemet. Én alapvetően vega vagyok, de előfordul, hogy halat eszem (a hozzám hasonló állatfajtának egyébként peszkateriánus a hivatalos neve, amit még még azok is kevesen tudnak, akik ide tartoznak, de a srácok ránk is gondoltak). Ha ez nem volna elég, allergiás vagyok a mákra, és bár nem vagyok válogatós, a zöldborsó és a zöldbab látványától a szobából is kifordulok. Mivel a Random Food összetevőkre bontva kapja meg az étlapot az éttermektől, így ezt nemcsak hogy mind ki tudom szűrni, de ha még laktózérzékeny is lennék, akkor is teljes biztonsággal garázdálkodhatnék az oldalon.
A honlap felépítése
A honlap maga egyébként kifejezetten felhasználóbarát. Mindössze pár perc alatt rendelhetsz regisztráció nélkül, de a rendelés után azonnal regisztrálhatsz is. Először megadod a irányítószámot, ahova rendelni szeretnél. Ezt követően jöhet az allergiád (ha van), majd kiválasztod az általad követett étrendet (ha van). Ezután jönnek a „nem szeretem” dolgok – ez egyaránt jelentheti a teljes ázsiai konyhát és/vagy a gomba/pacal/koriander/csípős stb. halmaz bármely elemét –, szóval tényleg minden olyan sztori kizárását, ami a szívednek nem kedves.
Mikor ezekkel megvagy, nemcsak azt láthatod, hogy hány, számodra megfelelő étel van a rendszerben, de még azt is, hogy ezekből mennyibe kerül a legdrágább és a legolcsóbb. Így a pénztárcád aktuális vastagságának megfelelően a konkrét árpreferenciádat is megadhatod. Vagyis ha nekem 3090 Ft a legdrágább ételem, de csak 2500 Ft-ot szánok az ebédemre, azt is lehet – ja, és ebben már a szállítási díj is benne van! Ezután jön a 10 milliós kérdés:
„Szeretnéd-e látni, hogy mit talált neked a Random Food algoritmusa?”
Ha azt mondod, hogy nem, egyszerűen megadod a pontos címed, és a karácsony napján felébredő gyermekek izgatottságával várhatod, hogy mit ajánl neked az algoritmus. Hát igen, csak a magyar néplélek ennél jóval bizalmatlanabb fajta. Szóval, meg is tudod nézni, hogy mit dobott a gép, és csak azután rendeled meg. De akkor itt még mindig nincs vége, mert ha NETÁN nem tetszik, akkor választhatsz másikat. Tényleg zseniális az egész, mert így, ha van, mondjuk, 3 jó élményed azzal kapcsolatban, hogy mit ajánlanak, negyedszerre simán lehet, hogy már vakon bízol a rendszerben. Tényleg nettó 2 perc alatt tudhatod le a rendelést, hogy aztán boldogan fantáziálj az aktuális meetinged alatt arról, mi finomat kapsz majd. Dupla piros pont jár érte, hogy a változatos étkezés jegyében úgy fejlesztették ki az algoritmust, hogy kétszer egymás után nem kaphatod ugyanazt.
Honnan tudható ez biztosan?
Joe Black eljövetele óta tudjuk, hogy az életben csak az adó és a halál biztos, de azért a srácok nem kevés munkát fordítottak arra, hogy felhasználóik tutira elégedettek (és jóllakottak) legyenek. Ahogy azt fentebb már említettem, a legtöbb világmegváltó ötlethez hasonlóan ez is egy kocsmából indult, csak itt nem állt meg. Miután a közvetlen környezetükkel beszélgetve rájöttek, hogy erre komolyan lenne igény, és üzletszerűen is megállná a helyét, összeállítottak egy kérdőívet, hogy az opciókon ott szűkítsenek, ahol kell, máshol pedig bővítsenek, ha szükséges.
Mikor megvolt, hogy körülbelül mit és hogyan képzelnek el, egy offline teszt keretében 8 jelentkezőnek 5 napig választottak és szállítottak ételt, ami 40-ből 35-ször eredményes volt, a maradékból pedig leszűrték a megfelelő konzekvenciákat. Például hogy nemcsak az allergének miatt fontos alapanyagokra lebontva kérni az éttermektől az étlapot, hanem azért is, mert amíg az egyik helyen alapból kaporral/szalonnapörccel készül a juhtúrós sztrapacska, a másik helyen már nem biztos. Ezenfelül felkérték Pangl-Szarka Dorottya klinikai dietetikust, hogy segítsen nekik lavírozni a különböző allergiák, intoleranciák és diéták világában, hogy tényleg biztosra menjenek.
Hogyan jutottak idáig?
Ezután Bianka, aki egyébként food designnal és más gasztroprojektekkel is foglalkozik, összeírt egy 170 étteremből álló excelt. Lassan szűkíteni kezdték a kört, hogy valóban mindenhova az a hely szállítson, ami az adott ételből a környéken a legjobbat kínálja. Az eddig megszokott rendszerben egy címre akár 20-25 pizzázó is jut, tehát még ha pontosan tudod is, hogy te bizony most egy négysajtos pizzát szeretnél enni, akkor is vár még rád egy csomó kattintás. Itt ilyen nincs. Miután feltérképezték a kínálatot, gondosan kiválasztották, melyik környékre honnan érkezzen a magyaros, honnan az olasz étel.
Az éttermek nagy része abszolút nyitott az együttműködésre. A piacon működő cégek szinte kivétel nélkül irreálisan magas árat kérnek azért, hogy felkerüljenek az oldalukra, az így beérkező rendeléseken tehát az éttermeknek sokszor semmilyen hasznuk nincs. A Random Food ezzel szemben vagy a saját, vagy az éttermek futáraival oldja meg a kiszállítás. Nem fojtja meg őket kifizethetetlen jutalékokkal. Ez azért is nagyon klassz, mert egy csomó „one man show” jellegű hely van, ahol önerőből nem tudják megoldani a kiszállítást, a nagy cégek sarcát nem engedhetik meg, viszont simán lehet, hogy kerületben senki nem csinál olyan brutálisan jó hamburgert, mint ők. Vannak még fehér foltok Budapesten, de folyamatosan tárgyalnak új éttermekkel, és a vidéki (idővel pedig a külföldi) terjeszkedés is tervben van.
Mikor már a honlap is elkezdett körvonalazódni, rengeteg interjút folytattak, hogy a honlap és a folyamat a lehető legkényelmesebb módon épüljön fel. Mindenre kíváncsiak voltak: mi milyen színű legyen, ki hova kattintana stb. Ennek az alapos felmérésnek – és András marketingtudásának – köszönhetően már az idei tesztidőszakban több mint 600 regisztrált felhasználójuk volt.
Ez a szám azóta természetesen csak növekszik, én pedig azt mondom, hogy ennyi ember nem tévedhet! Ha te azok közé tartozol, akiknek a hatalmas választék inkább hátrány, mint előny, akkor mindenképp adj esélyt a dolognak. Ha utálod, hogy a házhoz szállítás a rendelt ételed árának még a fele, akkor erősen ajánlott. Ha az allergiád/étrended miatt az átlagnál háromszor hosszabb ideig tart, mire megtalálod, ami neked is megfelel, akkor imádni fogod. Ha pedig az a típus vagy, aki folyamatosan ugyanazt az 5 ételt eszi, „mert az a biztos”, akkor számodra kötelező!
Weboldal: https://randomfood.hu
(A helyszín biztosítását köszönjük a BÉLA – bár, étterem, lakás, arborétumnak)
Ha tetszett a cikk, csekkoljátok a legújabb videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket a Facebookon, és kövessetek minket az Instagramon!