Balogh László 2004 óta üzemelteti a Százéves Cukrászdát, mely a fürdőváros egyik leggyakrabban felkeresett ékköve. A cukrászmester pontosan 30 éve nyitotta meg a Kis Kézművest a városközpontban, majd néhány évvel később pár száz méterrel odébb költöztek, és a mai napig ezen a helyen működik a népszerű Kézműves Cukrászda. Valójában itt készül minden, és innen érkeznek a finomságok a Százévesbe, bár a választékban van némi eltérés, az alap sütemények és torták megegyeznek. Míg a Kézműves egy modern stílusú cukrászda, ahol elképesztő választékban kaphatók a desszertek, egyszerre 30-40-fajta süteményt is kínálnak, és sokan rendelnek elvitelre, addig – érthető módon – a Százévesbe inkább beülnek a vendégek.
Hogy kerül egy kígyó a Százéves Cukrászdába?
Na, de kezdjük az elején! Maga az épület a Dél-Alföld legrégebbi emeletes városi polgárháza, az 1801-es tűzvész után épült, és egy ideig gyógyszertár működött benne. Erre utal a fogadótérben látható eredeti homokkőkép, amelyen egy kígyóját kelyhéből etető nőalak szerepel. Ő Hügieia, aki a görög mitológiában az egészség és a tisztaság istennője.
1840-ben Salis András cukrászmester alapította a cukrászdát, ami felesége családneve után sokáig Reinhardt Cukrászda néven működött. 1952-ben változtatták meg a nevét Százéves Cukrászdára, ma pedig már jóval közelebb van a kétszázhoz. Ennél egyébként csak a Ruszwurm régebbi, ez 1827-ben nyitott. Képzeljétek, az alapítás évéből maradt meg a fogadótér berendezése: a fali polcállványzat az aranyozott favázákkal és a fedeles cukorkásüvegekkel, valamint a régi edényeket őrző vitrines pult is lassan két évszázados! Még ennél is régebbi a cukrászda nagy kincsének számító, 32 sípos géporgona, amit egy bécsi mester készített.
Szerencsére érkezésem után volt még néhány percem körbenézni, és igazi kincsekre leltem, az egykori műhely helyén ugyanis cukrászmúzeumot rendeztek be. Olyan korabeli eszközökkel lehet találkozni, mint egy régi fagylaltos hűtő, cukorőrlő malom, habverő (ami körülbelül egy 1 méteres szerkezet), rézüstök és parféformák, ráadásul meghagyták a régi szabadkéményes kemencét is. Miután beteltem a látvánnyal, már csak azt vártam, hogy kóstolhassak is a széles kínálatból.
Hagyományos ízek egy kis csavarral
A klasszikus vonalat képviselő Százéves torta hasonlít a Sacherhez, de a csokihoz és vajhoz mandulát is adnak. Barackpálinkával megbolondított marcipán és párizsi krém is gazdagítja, kívülről pedig marcipán és tejcsokoládé borítja, plusz tejszínhab is jár hozzá. Önmagában kóstolva kissé száraz hatású, de tejszínhabbal együtt már jól működik, és szerencsére nem túl édes, szóval a klasszikus desszertek rajongóinak erősen ajánlott. De ha már itt tartunk, népszerűek az olyan retró sütik is, mint az indiáner vagy a hatlapos, előbbit már alig találhatunk a cukrászdák kínálatában.
A krémeseket semmiképp ne hagyjátok ki, ezek ugyanis saját receptúra alapján készülnek. A kézműves krémes tejszínhabbal lazított krémje elképesztően habos, és igazán gazdag, vajas állagú tésztájának különlegessége, hogy tejszínnel készül. A kakaólapos krémesük pedig igazi kuriózum, az extrán kakaós, roppanós tésztalapok ölelésében a krém enyhén narancsos ízesítést kap, mindenképpen megér egy kóstolást, ha itt jártok! (690 Ft)
Saját fejlesztésű kreációk
Jellemző, hogy minden sütinek saját tésztája készül, amit máshoz gyakorlatilag nem is használnak, így minden darab igazán egyedi és különleges. Az én legnagyobb kedvenceim elsősorban az újhullámos vonalról érkeztek. Az abszolút befutó a citromos mogyorós volt, amúgy is hatalmas mogyorófan vagyok. Ropogós csokis alap, az álomkönnyű mogyorópraliné-mousse rétegek közötti citrusos rész pedig szuperül felfrissíti az egészet. Második helyet érdemelt nálam a végvári szilvatorta: csokis-diós alap, étcsokis szilvalekvár, kékszilva-mousse és bajor krém, a tetején egy fahéjas réteggel és habcsókkal… Akinek ettől nem indult be a nyáltermelése, az valószínűleg nem is szereti az édességeket.
A leggyümölcsösebb ízvilágú süti különdíját az Anna torta nyerte el, ami tulajdonképpen egy málnás opera – a névadó pedig László felesége. A Gyulán született, híres zeneszerzőről elnevezett Erkel-torta is nagyon népszerű, már régóta készítik, de most a járvány idején megújították a receptet. Ebben karamellizált alma, fehércsoki-mousse és diós alap alkot remek összhangot. A gyulai furfangos volt talán a legkülönlegesebb, volt benne egy olyan íz, amit László segítsége nélkül nem is tudtam volna beazonosítani, ez a száraz furmintból készült sabayon (borsodó). Emellett karamellizált alma és karamellizált mézzel készült krém pihen a diós tésztán. Az izgalmas ízek szerelmeseinek jó szívvel ajánlom.
Túlsúlyban vannak a csokis desszertek, ami nem véletlen, hisz bonbonkészítéssel is foglalkoznak. (Nem is akármilyen szinten, de erre még visszatérek!) A sütikkel kapcsolatban még fontos megjegyezni, hogy nem kapunk tőlük azonnal cukorsokkot, sokkal inkább az ízeken van a hangsúly. Kerülik a mesterséges anyagokat, és aromákat sem használnak, ehelyett például pálinkákból nyerik ki az értékes ízanyagokat, amik Gyulán és a közeli Sarkadon készülnek. A tortaszeletek ára 900-1000 Ft között mozog, tény, hogy nem a legalacsonyabb árkategória, de vitathatatlan minőségű desszertekről van szó. A sütik mellett természetesen főzött fagyi is kapható, a most startoló szezon újdonságai a sós pisztácia málnával, valamint a passiógyümölcsös tejföl. Ezek miatt (is) még tutira visszatérek!
Célegyenesben a régi álom
Lászlótól a kóstolás közben megtudtam, hogy nem kisebb helyen, mint a budapesti Hiltonban kezdte a pályát szakácsként, de már gyerekkorában is cukrász szeretett volna lenni. Végül a felesége családját követve esett Gyulára a választásuk, ahol megtalálták a számításukat. Időközben folyamatosan terjeszkedtek is, a Kézművesnek Békéscsabán, sőt a határon túli Nagyszalontán is működik üzlete. A központi cukrászműhely épp most esett át egy komoly felújításon, így az ország egyik legmodernebb műhelyét mondhatják magukénak.
A nagy szerelem, a csokoládé feldolgozásával kapcsolatban egy régi álom valósulhat meg a közeljövőben, ugyanis László évek óta dédelgetett vágya, hogy saját csokoládét állíthassanak elő, és már nagyon közel járnak a célhoz. „Már mindenünk megvan hozzá, az infrastruktúra készen áll, csak a kakaóbab beszerzése van hátra. Terveink között szerepel, hogy létrehozzunk egy kis látványműhelyt, ahol egy üveglap mögött a vendégek szeme előtt készülhet a csokoládé, akár a saját maguk által megálmodott variációkban.”
Addig pedig szemezgethetünk a bámulatosan széles bonbonkínálatból, most épp közel 50-féle sorakozott a Százéves Cukrászda pultjában. Ha kedvet kaptatok, de egyelőre még nem fixáltátok le a gyulai kiruccanást, az a jó hírem, hogy Cadeau Csokoládézó néven Budapesten is megtalálhatók kézműves bonbonjaik, ráadásul egy-egy gyulai kedvenc süti is fellelhető itt. A Veres Pálné utcában keressétek őket!
Ha pedig találtok egy-két szabad napot a naptáratokban, akkor a kötelező gyulai várlátogatás és fürdőzés után kényeztessétek magatokat a Százévesben! Akár csak egy szuper kávé elfogyasztása sem mindennapi élmény ebben a reformkori miliőben.
Értékelés:
- Ízek: 5
- Ár/érték arány: 4,5
- Kiszolgálás: 4,5
- Környezet/hangulat: 5
- Összpont: 4,75
Cím: Százéves Cukrászda – 5700 Gyula, Erkel Ferenc tér 1.
Ha tetszett a cikk, csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket a Facebookon, és kövessetek minket az Instagramon!
Hozzászólások
