Összeszedtük azokat az édességeket, amiket kilószámra ettünk gyerekkorunkban, és amik a mai napig nagyon hiányoznak.
Kakasos nyalóka
Ugyan rég nem jártam cirkuszban, de van egy olyan sejtésem, hogy még ha kapható is ilyen cukor, akkor sem örvend akkora népszerűségnek, mint anno. Emlékeim szerint egy viszonylag íztelen dologról van szó, de a dögös vörös színe és rendhagyó alakja miatt minden gyerek csak ilyenre vágyott.
Vattacukor
Ó, de imádtuk ezt a légiesen könnyű cukorfelhőt, ami a mai napig a különféle fesztiválok és szabadtéri programok elengedhetetlen eleme. Kinézetéből adódóan minden gyerek álma, hiszen ki ne szeretné a szép, színes és ragacsos dolgokat? Ugyan a felnőttek kezében nem sűrűn láthatunk vattacukrot, de a legjobb, hogy ha mégis megkívánnánk, akkor bármikor vehetünk egyet, mivel a vattacukor-árusok szerencsére még a mai napig jelen vannak ezeken az eseményeken.
sós perec
A perecet talán nevezhetnénk a vattacukor sós megfelelőjének, legalábbis ami a népszerűségét és a lelőhelyét illeti. Nincs kültéri esemény, majális vagy vurstli nélküle, de még a Margit-szigeten is simán belebotlunk. Manapság viszont necces kifogni a friss, minőségi és higiéniailag is oké pereceket, szóval a legjobb ha otthon készítitek el! Van is egy receptünk hozzá itt. 🙂
macskanyelv
Félve ugyan, de talán kijelenthetjük,hogy a macskanyelv egy klasszikus példája a “túlhypeolt” édességeknek. Tulajdonképpen egy semleges ízű (de legalább jó minőségű) csokiról van szó, ami a macskanyelv esetében lehet tej-, ét- vagy fehércsoki is. Leginkább a különleges alakja (ami, nem meglepő módon, a macska nyelvéhez hasonlít), meg persze a cuki csomagolása miatt volt népszerű. Rengetegen vagyunk, akik vittek vagy kaptak ilyet, ha vendégségbe mentünk, vagy jöttek hozzánk, szóval ha szeretnétek valakit jókedvre deríteni, akkor lepjétek meg egy csomag macskanyelvvel!
francia drazsé, Dunakavics
Szerencsére ezekhez a nasikhoz még most is hozzájuthatunk, de valamiért gyerekkorunkban volt igazán nagy szám az ilyesmi. Nagymamám mondjuk állandóan azzal szokott jönni, hogy nagyon kívánja a Dunakavicsot, de sajnos nem bírja megrágni, szóval lehet, ez egy olyan dolog, amiért a rajongás idős korban visszatér. 🙂
zizi
Feltehetőleg a zizi csomagok valahol a boltok alsó polcain hevernek, mivel ma már korántsem örvend akkora népszerűségnek, mint régen. Nem tudjuk pontosan, hogy mi okoz addikciót ezt a nasit illetően, de azért van egy olyan sejtésünk, hogy a puffasztott rizsszemeket bevont sűrű színes cukorréteg lehet a ludas a dologban. Annyi fix, hogy 2 maroknyi adagot kellett a szánkba tenni ahhoz, hogy úgy érezzünk ettünk is belőle, ami a cukor mellett szintén amellett szól, hogy még többet együnk belőle.
Piros Mogyorós
Ma már tényleg annyi, de annyiféle csoki létezik, hogy Gombóc Artúr élete végéig boldogan meglenne velük, viszont mi mély depressziónkból alig látunk ki, amióta megszüntették a híres Piros Mogyorós csokit. Jó, azért ennyire talán nem vészes a helyzet (főleg mert egy gasztromagazinnál azért mindig készül valami búfelejtő süti), de tény, hogy ennek a hiányát elég erősen érezzük. Fogalmunk sincs, mitől volt teljesen más, mint a többi mogyorós csoki, de az fix, hogy a mogyoró úgy roppant benne, ahogy nem is képzelnénk, hogy mogyoró roppanni képes, a csoki pedig épp annyira volt édes és finom, amennyire kell neki. Egyszerűen IMÁDTUK!
limó
Talán így névről nem ismerős sok mindenkinek, de a limó az a bizonyos üdítőitalpor, amiből soha senki nem csinált üdítőt. 😀 Jó, erre vonatkozóan nincsenek pontos statisztikáink, de valami fura okból kifolyólag ezt a cukros port mindenki inkább megette vagy pontosabban egyenesen a szájába öntötte.
Golyórágó
Biztos mindenki emlékszik a golyórágóra, a kívül színes és szinte rághatatlanul kemény, de mégis annyira finom rágóra, aminek 10 perc után elment az íze. Mégsincs ember, aki ne szerette volna, hiszen felfoghatatlanul nagy buborékokat lehetett belőle fújni és ezt egészen addig folytatni, amíg már nem volt íze a rágónak vagy el nem fáradt az állkapcsunk. Kérdés, hogy melyik volt előbb. 
Persze ezeken kívül még ott van a cigirágó, a krumplicukor, a négercsók és sok minden más, amik közül néhányat még a mai napig megtalálhatunk, a többit viszont kénytelenek vagyunk az emlékezetünkben felidézni. Írjátok meg kommentben nektek mi a kedvenc retro édességetek, aztán dobjatok össze valami finom retro sütit! 🙂
Hozzászólások
