Gyoza
Bár Japán annyira nem bővelkedik az utcai kajákban, mint a többi távol keleti ország, azért ezek a gombócok totálisan ott vannak a szeren. Eredetileg ugyan kínai gyökerekkel rendelkezik, de nagyon hamar menő lett az országban. Töltelékük mindenféle lehet: sertés, marha, csirke, zöldség, vagy épp bab.
Miso
A Miso nem egy férfinév becézése, hanem egy leves, melynek az alapja az erjesztett szójabab, azaz a misopaszta, és elég gyakran a legelterjedtebb feltétje a tofukocka, és persze a karikázott újhagyma, mást nagyon nem is szoktak beletenni.
Mochi
Édes, kicsit rágós rizsgolyó, benne mindenféle töltelékkel. Míg klasszikusan csak vörösbab-pasztát szoktak belepakolni, lehetséges például eperrel töltött verziója is, ami ad még egy löketet ennek az amúgy sem hétköznapi desszertnek.
Okonomiyaki
Ezen a néven ha rendelünk egy ételt, ne lepődjünk meg, ha egy sós palacsinta érkezik, feltétként különböző húsokkal, káposztával, szezámmaggal és újhagymával. Ráadásul két különböző verzióban is elérhetjük: van az Osaka, ahol minden alaposan egybe van keverve, és van a Hiroshima, ahol tészta is van az egyenletben, és rétegenként kerülnek a dolgok egymásra. Feltétként pedig mehet rá tonhalpehely, szárított alga, japán majonéz és a helyi worcester szószból is egy kevés.
Omurice
Ha tojásételt kiáltanánk, nem lennénk messze az igazságtól, ugyanis ez a fogás nem más, mint egy omlett, töltve sült rizzsel, és megkoronázva minden 5 éven aluli gyermek álmával, a ketchuppal. Az igazán profik ráadásul úgy csinálják, hogy a rizst a tojáson belül főzik meg!
Ramen
A ramen lényegében a tésztát jelölii, amely hasonló az udonhoz (lejjebb), de a köznyelvben ha erről beszélünk, akkor magát a levest is hívhatjuk így, amely egy sós alaplevet takar, benne sok esetben sertéshússal, újhagymával, tojással, és persze a névben is említett tésztával. Az alapja négyfajta lehet: sertéshúsos, misos, szójás, vagy sós.
Shabu-Shabu
Akár hiszitek, akár nem, ez az étel arról a hangról lett elnevezve, amikor a vékony (és nyers) marha- vagy sertéshús szeletek ide-oda vannak tunkolva egy forró alaplében, és így főnek készre. Kell még bármit is hozzátennünk?
Soba
Hosszú és vékony hajdinatészta, ugyanis sok esetben ebből termett több (mármint a hajdinából), mint rizsből. Ezt sem magában eszik természetesen, vagy egy szójaalapú levesbe pattintják bele, vagy csak külön szolgálják fel mellé az alaplevet, mártogatás céljából.
Sushi
A sushi alapvetően nem más, mint nyers hal, egy kis ecetes rizsen felszolgálva. Ennek is rengeteg változata és variációja készült már az idők folyamán, de a gyökere egyértelműen street food: megfogod, megeszed, mész is tovább.
Tempura
A tempuratészta lényegében egy víz és liszt bázisú tésztaréteg, mellyel bevonják a zöldségeket és / vagy a tenger gyümölcseit, majd ezt forró olajban azzal a lendülettel ki is sütik. Sok esetben jár hozzá egy úgynevezett tentsuyu szósz, mely édes és sós ízeivel a leginkább ki tudja emelni a sült összetevők sósságát.
Tonkatsu
Hogy mi is ez? Nem más, mint a kedvenc ebédünk, azaz rántott hús! A helyiek sertéshúsból készítik, panko morzsával bevonva, ami azért jó, mert sokkal roppanósabb, mint sima társa. Általában rizzsel, miso levessel leöntve, és nyers, szeletelt káposztával szokták tálalni
Udon
Ha tésztáról van szó, mindenkinek az olaszok jutnak eszébe először, de a japánokat sem kell félteni, mert ők is elég erősek tudnak lenni a témában. Az udon például az egyik ikonikus, vastagabb fajta búzalisztből készülő tésztájuk – ha mindenképp párhuzamot szeretnénk vonni, akkor ez Japán rigatonija, bár annál azért egy kicsit rágósabb.
Unagi
Izgalmasabb részhez érkeztünk: ez egy folyami csiga, faszénen grillezve, édes barbecue szósszal nyakon öntve. Általában tavasztól őszig érhető el az éttermek kínálatában, a tradicionális Japánban remek ellenszert kínáltak a hőség és a pára nehéz körülményei ellen.
Yakitori
Ha vége a napnak és Japánban esteledne ránk, akkor jöhet egy hideg sör és pár yakitori-nyárs, amelyre általában csirkerészeket húznak és faszénen grillezik. Sóval vagy egy édesebb, szójaszósz alapú öntettel ízesítik.
Yuba
Ha Tokiótól észak felé megyünk, ott találkozhatunk leginkább ezzel az étellel. A Yuba nem más, mint egy külső réteg abban a folyamatban, amikor szójababból tofut készítenek. Csíkokra vágják, és lényegében mindenfelé tudják használni, egészen a tésztaételektől kezdve a a sült babos bucikig.
Ha nektek is van kedvenc Japán ételetek, netán kihagytunk valamit a felsorolásból, akkor ne habozzatok, és írjátok meg kommentben!
Hozzászólások
