Korabeli forrásokból, levelekből megtudhatjuk, kinek mi volt a favorit.
Mikszáth Kálmán (1847-1910)
Mikszáth Kálmán híresen tájékozott volt a gasztronómia világában, nehéz volt lenyűgözni. A túlbonyolított ételeknél sokkal jobban szerette a hagyományos töltött káposztát, amit az ételek királyaként is emlegetett. Elkészítésének szigorú szabályától – “egy sor füle, egy sor orja, egy sor kövérje, egy sor töltelék” – nem volt hajlandó eltérni, a témáról A magyar konyha című alkotásában is értekezik.
A “nagy palócnak” titulált Mikszáth másik híres kedvence Gundel János nevéhez kötődik: ez pedig nem más, mint a palócleves, „amelyik magában foglalja a magyar konyha minden zamatát”.
Jókai Mór (1825-1904)
Ha már leves, akkor természetesen a mindenki által ismert Jókai-bablevesről sem feledkezhetünk meg, ami még a Kőszívű ember fiaiban is megjelent. Az étel tradicionálisan füstölt malackörömből készült, nagyszemű babbal, de ma már végtelenül sok változata kering a világban. Szerintünk Lajos verziójával Jókai is nagyon boldog lett volna.
Krúdy Gyula (1878-1933)
Krúdy nagy ínyenc hírében állt, de az ételhez kötődő szeretete nem(csak) a hasán látszott, hanem az írásaiban is érződik. Érzékletes megfogalmazásai étvágyfokozó hatással rendelkeznek, legyen szó édességről vagy levesről. A Szindbád írójának személyes kedvencei közé tartozott a rácponty, de még jobban rajongott a tafelspitz-ért, azaz a tányérhúsért, amiről az Álmoskönyvben több részletes leírást is adott.
Ady Endre (1877-1919)
Ady maga is szívesen sündörgött a konyhában, amikor épp nem romantikázott, vagy nem egy szimbolikus versen dolgozott. A hedonista érmindszenti költő nem utasította el a gyökereit, előszeretettel fogyasztotta a hagyományos erdélyi puliszkát. Emellett viszont nagy kedvence volt az újévi szerencsehozóként befutott étel, a lencsefőzelék, amihez feltétnek a pörkölt szaftját kedvelte különösképpen. Erről Ady Lajosné Az ismeretlen Ady című könyvében is megemlékezik. Azért szerintünk a füstölt tarjával is megbékélt volna.
Petőfi Sándor (1823-1849)
A forradalmár és nemzeti hős, Petőfi nem arról volt híres, hogy nagy lakomákat csapott volna, leveleiben legtöbbször inkább korgó hasról és éhezésről panaszkodott.
Amikor az életében el nem ismert költő mégis jóllakott, azért valamilyen kiadós, házias, magyaros étel volt a felelős, például egy jó túrós csusza.
„Szeretőmet, a franciákat, a túrós tésztát és a rónaságot a fülem hallatára ne gyalázza senki” – írta levélben Kerényi Frigyesnek az 1848-as forradalom előtt.
József Attila (1905-1937)
“De szeretnék gazdag lenni, Egyszer libasültet enni, Jó ruhába járni kelni, S öt forintér kuglert venni.” (József Attila: De szeretnék…) Ismerős sorok, ugye? A libasült gondolata magáért beszél, de mi az a kugler? A Kugler Henrik nevéhez fűződő étel nem más, mint egy édesség, aminek semmi köze a kuglófhoz. Ez nem más, mint a minyon!
Ha tetszett a toplista, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket a Facebookon, és kövessetek minket az Instagramon!
Hozzászólások
