1. Marghe pizzázó
Hol máshol kezdhettük volna ezt az utat, mint egy pizzériában? Igazi kemence az étterem kellős közepén, minden egyes pizza frissen, rendelésre készül, a design letisztult, és a pizza pedig teljesen a nápolyi stílust képviseli: picit égett szélű, az alja pedig puha.
2. Luini pékség
Ha megnézzük a Tripadvisort vagy akár a helyieket kérdezzük, a Luini pékség az, amit mindenki említeni fog. Nem véletlenül, hiszen kígyózó sorok állnak egész nap és az üzlet előtt mindenki jóízűen panzerottit eszik: ez ugyanis a hely specialitása, ami tulajdonképpen egy omlós tészta (hasonlít az isler tésztájához) legtöbbször édes töltelékkel, félkör alakúra megsütve. Nekünk egyértelműen a kakaós tésztás, pisztáciakrémmel töltött változat jött be legjobban, de kóstoltunk még mogyorókrémes-epreset és spenótos-ricottásat is .
3. Panini Durini kávézó
Kész sikertörténetnek tekintettem, amikor végre találtam egy már majdnem specialty kávézónak mondható helyet, ami amúgy a város több pontján is van, hiszen az olasz kávékultúra tipikusan arról híres, hogy előszeretettel pörkölik túl a kávészemeket, ezáltal nagyon erős és kesernyés ízű lesz. Ha egy kicsivel enyhébb ízű kávét szeretnétek inni, mindenképpen keressétek fel ezt a kávézót, hiszen azon ritka helyek egyike, ahol növényi és laktózmentes tejjel is kérhetitek a kávét (mert ez amúgy ott nem megszokott). A belső design is teljesen adja a minimál specialty kávézó hangulatot, de egy hagyományos elem mindenképpen megmaradt, bármelyik üzletben is jártunk: egy hosszú pult ahol sokan csak egy korttyal megisszák az eszpresszójukat, és már mennek is tovább (ez az egyik kedvencem az olaszok mentalitásában és a gasztro kultúrájukban).
4. Grom fagyizó
A méltán híres olasz fagyit igazából Milánóban rengeteg helyen lehet kapni, de a Grom az egyik legismertebb közülük. Igazi kézműves fagylaltozó, teljesen természetes alapanyagokból,semmilyen mesterséges aromát, színezéket, adalékanyagot, ízfokozót nem használnak. Örömmel tapasztaltuk, hogy nagyban hasonlít az itthoni kézműves fagyizókhoz. Óriási adagot ettünk, de nem tört ránk a nagy cukorsokk utána, ráadásul egy kicsivel természetesebb ízű, mint az itthoni társaik, és persze a pisztácia azért itt az igazi.
5. Pasta d’Autore étterem
A milánói gasztrotúránkat ebben a csodás családi étteremben fejeztük be: néhány desszert és előétel kivételével itt “csak” extra friss tésztát lehet kapni naponta változó étlappal: a szakácstól függ, hogy aznap milyen fajtájú tésztából és mártásból lehet választani: általában két fajta rövid, két fajta hosszú és egy ravioli van a menüsorban. A hely nemcsak a hangulatos, tipikus olasz designtól autentikus, hanem azért is, mert a nagymama mindennap saját maga készíti aznapra a tiramisut, amiről biztosan tudom állítani, hogy ez volt az eddigi legjobb, amit valaha kóstoltam. Tökéletes a mascarponés krémtől volt, aminek a receptjét az unoka osztotta meg velünk (sajnos a nagymama akkor már nem volt ott, amikor mi mentünk): nem bonyolították ezt sem túl, gőz felett csak a tojássárgáját cukorral jó krémesre kikeverik, és ha kihűlt, akkor adják hozzá a mascarponét. Ennyi. (A csodálatomnak sikerült annyira hangot adnom, persze nem szándékosan, hogy külön kaptunk még a krémből egy kis tálkában. :D)
Egyelőre ennyit Milánóról, most pedig ti jöttök: írjátok meg nekünk a Facebookon, hogy ti miket ettetek arrafelé, vagy hogy melyik városba látogassunk el legközelebb!
Hozzászólások
