Minden kerületnek vannak legendás helyei, a XII. kerületi Kiss János altábornagy utcában például ilyen volt a Májas Söröző. A név pontosan azt mutatja, amit a hely adni tudott: sört és rántott májat, ami az üzlet – és egyben a nyolcvanas évek kifőzdéinek – legnépszerűbb fogása volt. A környékbeliek rendszeresen jártak ebbe az étterembe. Már csak azért is, mert a hely már az akkori időkben is csinos terasszal rendelkezett. Nem véletlen, hogy a Májas Cseh Tamásnak is az egyik kedvenc helye volt, gyakran evett az étteremben.
Sörözőből fine dining
A rántott májat aztán 2000-ben az Arcade Bistro váltotta fel, ami, bár egészen más stílust képviselt, szintén egy legendás hellyé vált. Bátran nevezhetjük a hazai fine dining egyik előhírnökének. Több mint tíz évig az egyik legszínvonalasabb budapesti étterem volt az Arcade. Nem véletlen, hogy a Michelin kalauz is rendszeresen ajánlotta és Bib Gourmand minősítést is kapott. 2013-ban aztán bezártak, és egészen mostanáig kellett várni, hogy megszülessen a méltó utód.
Működött még egy darabig az Arcade más tulajdonosi körrel, aztán egy másik fine dining hely is próbálkozott, és volt itt később hamburgerező is. De leginkább üresen állt, annak ellenére, hogy egy hangulatos helyről és környékről van szó. Egy véletlennek köszönhető, hogy Török Balázs, a Fragola fagylaltozók tulajdonosa rátalált, és azonnal meglátta benne a fantáziát. Nagy bátorságra vall azonban, hogy a nagy bezárások és a karantén kellős közepén OLIVE di Fragola néven meg is nyitott benne egy nagyon jó hangulatú olasz éttermet.
Fagyi és pizza
A Fragola fagyizót senkinek sem kell bemutatni: egy igazi sikertörténet. Török Balázs és felesége, Tihanyi Eszter 2011-ben kezdett bele az olasz fagyik itthoni gyártásába. A családi vállalkozásként indult üzlet mára igen sikeres. A tulajdonosok saját üzleteik mellett országos szinten számos franchise partneri kapcsolatot építettek ki.
De mivel a fagyi szezonális termék, régóta gondolkodtak másban is, amire nem csak nyáron van igény. Balázst a munkája húsz évig Olaszországhoz kötötte, olaszul is remekül beszél, és különösen sokat forgolódott Nápoly környékén. Így aztán nem csoda, ha belszeretett a pizzába.
Tavaly hozatott is egy kézzel készült, eredetvédett fatüzelésű kemencét Nápolyból, és egy merész húzással a pasaréti kis Fragola fagylaltozót pizzériává alakította. Az ötlet nagyon bejött, a környékbeli közönség azonnal rákapott a pizzára – amitől mi is el voltunk ájulva. Nem véletlenül írtuk a tavalyi nyitás alkalmával, hogy Buda egyik legjobb pizzájáról van szó.
Ezt a mentalitást hozták most át a XII. kerületbe is, ahol nem voltak gyávák, és – igaz, csak elvitelre – meg is nyitották az új éttermet. A helyi közönség pedig itt is azonnal lecsapott rájuk, és máris az egyik legkedveltebb elviteles étteremmé váltak. Beülni sajnos még nem lehet, de ahogy gyorsan körbenéztem, nagyon barátságos lett. A székek és az asztalok még ismerősek az egykori Arcade Bistróból, de az egész kapott egy modernebb, világosabb külsőt, izgalmas tapétát és lámpákat.
Az utcáról benézve is látszódik a gyönyörű elektromos kemence – ebbe az étterembe ugyanis technikailag nem lehetett fatüzelésűt építeni. A tulajdonos szerint azonban ez is simán hozza a pizzához szükséges 400 fokot, és hiába elektromos, az egyik legjobb olasz kemencéről van szó. Én mondjuk, nem titkolom, hogy fatüzeléspárti vagyok – imádom azt a plusz ízt és feketéllő hólyagokat, amit a nápolyi kemence a pizzatésztához ad.
Vékony, ropogós tészta
Balázs ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy ők nem kifejezetten nápolyi pizzát sütnek, és neki nem is az a kedvence, kicsit vastagnak találja a tésztáját. Inkább a vékony, gazdagon feltétezett, ropogós pizza mellett tették le a voksukat.
Már többfélét kóstoltam náluk, hiszen azonnal törzsvendég lettem én is. Természetesen az alap Margheritát és Prosciuttót, valamint a Vesuvio és a Pinoli nevű pizzákat – ez utóbbi a pasaréti étteremben is nagy kedvencem. A Pinoli egy fehér alappal, ricottával és mozzarellával készült pizza, amire bacon, dió, pirított fenyőmag, valamint rengeteg rukkola kerül. Csodálatos! Bár a maga egyszerűségével még ennél is jobban bejött a Vesuvio: csípős szalámi, paradicsom, mozzarella.
Egyelőre mást nem tudtam kipróbálni, mert az étlap többi része majd csak a teljes nyitás után lesz elérhető. A kínálat bőven túlterjed a pizzán: mihelyt újra ki lehet nyitni, a pizza mellett salátákat és tésztaételeket, valamint ebédmenüt is kínálnak majd. A kemencében sült paradicsom-krémleves és a polipsaláta például meglehetősen szuperül hangzik. A tészták és a saláták között az ismertebb klasszikusok szerepelnek, pont amire az ember a leggyakrabban vágyik.
Ha egyszer újra lehet majd étterembe járni, az első dolog, amit itt kipróbálok, a Risotto tirolese lesz – ez egy speck sonkával és szárított paradicsommal készülő rizottó. Mivel a konyha elég tágas, nagy tervük, hogy ha valóban beindul az élet, rengeteg halat is felvesznek majd az étlapra.
Nem csak budaiaknak ajánlom az OLIVE di Fragolát egyébként, az étterem előtt található kis zárt terasz szerintem az egyik leghangulatosabb kerthelyiség. Simán megér egy kirándulást Budára, főleg, hogy egy nagy pizzázással is össze lehet kötni. Bárcsak itt tartanánk már!
Hozzászólások
