Sűrítés kenyérrel
A legegyszerűbb, és egyébként kikopott sűrítési módszer, ha kenyérrel vagy zsemlével sűrít az ember. Erre tökéletesen megfelel a szárazabb, szikkadtabb fajta is. Ez különösen krémes, pépes levesek és főzelékek sűrítésére alkalmas, nem mellesleg filléres, maradékmentő megoldás. Még Jamie Oliver is sűrít pirított kenyérbéllel, ami azért csak feljogosít mindenkit az eljárás használatára. Például egy alap gazpacho esetében is sokszor használnak pirított kenyeret, de egy korrekt fokhagymakrémleveshez vagy egy spenótfőzelékhez is bevett sűrítési mód. Ha ezt a módszert választjátok, a végén érdemes turmixolni. 😉
Lisztszórás
A második egyszerű és jól bevált sűrítési eljárás a lisztszórás. Ezt akkor érdemes alkalmazni, amikor egy ragulevest szeretnénk sűríteni, és éppen csak annyi a lényeg, hogy a híg levet egy kicsit tartalmasabbá tegyük. Az eljárás lényege az, hogy amikor az alap zöldségeket és húsféléket előpirítjuk a zsiradékon, még pirítás közben megszórjuk az egészet liszttel, amit aztán szintén átpirítunk, hogy kellőképpen hőkezeljük. Ez azért fontos, hogy ne álljon össze a lében csomókba a liszt. Először érdemes kevés folyadékkal felönteni, hogy biztosan kiforraljuk a lisztet csomósodás nélkül, és csak ezután adjuk hozzá a többi folyadékot, beállítva a lé sűrűségét. Egy sztenderd raguleves esetén 4 főre egy evőkanálnyi liszt általában megadja a „rántott leves állagot”.
Sűrítés tejtermékkel
Hasonlóan egyszerű módszer, ha tejtermék hozzáadása nélkül szeretnénk sűríteni, ha keményítőt keverünk csomómentesre hideg vízben, és ezt öntjük a forrásban lévő leveshez, mártáshoz vagy akár főzelékhez. Itt elég könnyű játszani, hogy eltaláljuk az állagot, ugyanis egy evőkanálnyi keményítő és 50 ml víz hozzáadogatása nem sokban befolyásolja a végeredményt. Egy hígra sikerült szaftnál, amit 4 főre terveztünk, nagyjából egy púpozott evőkanálnyi keményítő elegendő szokott lenni, de krémleveseknél, ahol sikerült nagyon felönteni az alapot, 2-3 evőkanál is szükséges lehet.
Adjatok hozzá vajat!
Remek dúsítási eljárás, amikor a főzés végén egy kis vajjal sűrítjük az étel szaftját. Zé, például, ha emlékeztek, gyakran a húsok pirítása után visszamaradt pörzsanyagot egy kis alaplével önti fel, majd a forralás alatt kis vajkockákat ad hozzá, amik olvadás közben elkeverednek. Ha némi mustárt is keverünk hozzá, még a vajkockák hozzáadása előtt, az még inkább segíti az emulziót.
Ennek egy bevettebb, francia változata az, amikor reszelt vajat liszttel elmorzsolnak, és ezt szórják az ételekbe. A fő különbség az, hogy ez jobban sűríti az ételt, amellett, hogy krémesíti. Ennél a módszernél azonban figyelni kell, mivel nyers lisztet adunk a szafthoz, így legalább 6-8 percig forralni kell. Mártás vagy főzelék esetében 30 gramm vajat és 20 gramm lisztet ajánlunk.
Habarás
A habarás egy egészségesebb eljárásként ismert, ami annyiban állja meg a helyét, hogy könnyebb keményítővel kombinálni, mint pl. a rántást, ahol nehéz alternatív lisztet találni. A lényeg annyi, hogy ezzel a módszerrel egyszerre sűrítünk és dúsítunk is, hiszen tejterméket és lisztfélét is adunk az ételhez. Ha ezt választjuk, fontos figyelni, ugyanis a tejtermékek hajlamosak a nagy hőre kicsapódni, érdemes tehát a sűrítőanyagot hőkiegyenlítéssel az ételhez adni. Ez annyit tesz, hogy a sűrítő keveréket a már meleg, sűríteni kívánt étel egy kis részével összekeverjük, így adagolva elkerülhető, hogy csúnya, „túrós” végeredményt kapjunk. Fontos itt is a forralás, mivel nyers lisztet adunk az ételhez. Egy liternyi hígabb lé vagy leves esetén egy evőkanálnyi lisztet vagy keményítőt, szaft sűrítéséhez pedig 2 vagy 3 evőkanálnyi ajánlunk. Tejfölből leves és mártás esetén is 100 gramm körül érdemes hozzáadni, tejszínből 100 ml-t legalább.
Sajttal is lehet sűríteni
Sűríteni, akármilyen furcsán hangzik is, de lehet még sajttal is, ha vannak ételek, amiket sajttal szoktunk fogyasztani, érdemes valamennyit a mártásban felolvasztani. Sok nagyi alkalmazza még gyümölcsleveseknél, hogy keményítő helyett pudingporral sűríti a levest, ez is abszolút jó, és a használata sem bonyolultabb, mint a sima keményítőé.
Rántás
A rántás hagyományos magyar, egyébként francia gyökerekkel rendelkező sűrítési eljárás. Szakkönyvekben több fajtáját is tanítják, az alapja azonban mindegyiknek ugyanaz. Zsiradékot hevítünk, amibe lisztet szórunk, és zsemleszínig pirítjuk. Ezt nem lehet azonnal az ételhez adni, mert a forró liszt a forró folyadékkal felöntve azonnal sokszorosára dagad. Így érdemes hagyni kihűlni, és ezt is hőkiegyenlítéssel, először egy tálban csomómentesre keverni, és úgy hozzáadni az ételhez. Az alap rántás egy liternyi leveshez 50 ml olajat és egy kanálnyi lisztet jelent, főzelék sűrítésénél pedig általában ennek a duplája elégséges a kívánt állag eléréséhez. Ha van fagyasztótok, érdemes a hideg rántást jégkockatartóban lefagyasztani.
Ha tetszett a cikk, akkor olvassátok el krumplisütési tippjeinket is, csekkoljátok a legújabb videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket a Facebookon, és kövessetek minket az Instagramon!
Hozzászólások
