Medvehagymás hamburger
De valójában nem az lesz, rántott cukkinit készít, ami kívülről hasonlít a rántott húsra, úgy is vágja fel, de amikor Olivér beleharap, egy nyálkás, sós, pépes valami van benne a megszokott fehér hús helyett, ezért undorodva dobja el, és elkezd öklendezni, majd hányni. Sírva fakad, a nagyi pedig megszidja, hogyan viselkedhet így? Hiszen ez csak egy cukkini!
Olivér innentől soha többet nem eszik rántott húst, plusz semmilyen rántott ételt sem.
Nem nyert. A nagyi jót akart, de sajnos a legrosszabbat érte el vele.
Mi a baj a zöldségekkel?
A zöldségek között találhatunk a legtöbb példát a keserű ízre. Ez az az íz, amelyet a gyerekek a legkevésbé tudnak megkedvelni, az úgynevezett szuperérzékelő gyerekek pedig ezt az ízt érzik ki mindenből, még ha csak minimális is a mennyiség. Kora gyermekkorban sokkal több ízlelőbimbójuk van a kicsiknek, ezért jobban érzik az ízeket is. Ami nekünk egy kellemes paprika, nekik lehet, hogy egy elviselhetetlenül keserű valami.
A természetben ami keserű, az méreg – ez egy evolúciós védekezési mód azért, hogy az ember semmit ne vegyen fel és egyen meg a földről. Túlélési ösztön. Így születnek a babák, és utasítják el a mai korban is a kesernyés dolgokat, így a zöldségek egy részét.
A szülőkre mindenhonnan ömlik, hogy a gyermeknek napi több alkalommal zöldséget kell ennie. A valóság azonban az, hogy a zöldségekben található tápanyagok mással is bevihetők. Ha azt látjuk, hogy a gyermek a zöldségeket a folyamatos kínálás ellenére sem fogadja el, kérjünk segítséget egy dietetikustól.
Ne rejtsük el azokat az ételeket a gyermek elfogadott, kedvelt ételeibe, amiket nem szeret!
Ez természetesen nemcsak a zöldségekre igaz, hanem bármi másra, amit nem szeret. Sokkal nagyobbat bukhatunk azzal, ha a gyermek rajtakap minket, hogy belecsempésszük az ételébe a zöldséget – vagy egyéb, általa nem kedvelt összetevőt –, vagy akár már kóstoláskor érzi, hogy valami nem oké, mint az a fél adag zöldség lenne a tápanyagtartalom szempontjából. Ezzel csak veszíthetünk, és egy még inkább szkeptikus, még inkább szelektáló evő lesz belőle.
Persze most főleg a 2 év feletti gyerkőcökről van szó, akiknél a szülők a szokásos, amúgy legtöbbször működő praktikákat már alkalmazták.
A szülők tudták, hogy 2 éves kor alatt
- van, hogy 15-ször kell kínálni egy ételt, mire a baba vagy kisgyermek elfogadja
- a gyermek szájába, akaratán kívül, nem csempészünk semmit
- ha a gyermek nem fogadja el a zöldséget/gyümölcsöt egy bizonyos formában, próbálkoztak más formával, hőmérséklettel, ízzel párosítva (pl. ha nem szerette a friss paradicsomot, próbálkoztak a grillezett paradicsommal, a ketchuppal, a salsával stb.)
- ha ők maguk utálják a zöldségeket, nagy eséllyel ezt a gyermek is örökölte, ezért nehezebb a táplálása
A szülők aggódnak
Egy kisiskolás gyerkőc anyukájaként ezt abszolút megértem, tudom, hogy frusztráló. Több száz szelektív evő gyermekkel és a családjukkal dolgozom együtt, és mindenkit megnyugtatnék, ha egy szakember segít, nem lesz gond! Nem számít, hogy a vitaminokat a paradicsomból vagy a narancsból szerzi be – ha a gyermek gyümölcsbevitele változatos, azzal kiválthatja az alacsony zöldségfogyasztást.
Igazán akkor lehet gond, ha a gyermek fél, retteg például a paradicsomtól, vagy ha nem tud egy asztalnál ülni azzal, aki paradicsomot eszik, vagy ha minden egyes zöldséget elutasít (akármilyen tulajdonsága alapján). A szakember ilyen esetekben tud segíteni, hogy a gyermeknek ez ne okozzon gondot akár a fejlődésében, akár szociálisan, pszichésen.
Mi a gyermek feladata?
Jó szívvel ajánlom Ellyn Satter Etetési Dinamika Modelljét (FDM), amely szerint:
A szülő feladata eldönteni, hogy
- mit, mikor kínál a gyermekének,
- ezt hogyan tálalja.
A gyermek feladata eldönteni, hogy
- kér-e belőle, és ha igen,
- mennyit szeretne enni belőle.
Ne keverjük össze a két feladatkört, és ne csapjuk be a gyermeket! Szülői feladatunk amellett, hogy biztosítjuk a gyermekünk növekedéséhez szükséges tápanyagokat, az is, hogy megtanítsuk neki, mennyi finomság van a világban, és hogy legyen bátor, felfedező evő.
Legyünk nyitottak és őszinték!
Nincs baj azzal, ha felturbózunk zöldségekkel egy étlelt, hogy javítsuk a tápértékét – akkor, ha ezt nyíltan tesszük. Ha a gyermek látja, hogyan készül az étel, és nem titokban csináljuk.
Trükkök:
- húsos ragukhoz zöldség reszelése (pl. reszelt sárgarépa/zeller/cukkini)
- fasírt-, vagdaltmasszába zöldség reszelése (pl. reszelt sárgarépa/cukkini/sajt)
- színes smoothie-készítés, vicces nevekkel: „Shrek-ital”, „Őrjárat-koktél” stb. (1 éves kor alatt leveles zöldséget nyersen ne adjunk, de pl. jó kombináció a mangó + narancs + barack, vagy az áfonya + joghurt + banán, 1 éves kor felett pedig már mehet a spenót és az uborka is, akár bele az italba)
- brownie- vagy muffinmasszába zöldség reszelése (pl. reszelt sárgarépa „nyuszimuffin” névvel, vagy reszelt cukkini)
- újrakínálva a zöldségek, de nem az ételbe téve, hanem a tányér mellé, külön (pl. a hús és krumpli mellé 1 kis darab csemegeuborka külön tányéron)
- piacra járni, zöldségeket termeszteni otthon – a gyermeknek legyen vele kapcsolata, fogja meg, szedje le, öntözze, mossa meg stb.
- a kedvenc mártogatósa mellé mindenféle, kisebb darabra vágott zöldség, amiből kedvére válogathat: répa, zeller, paprika, uborka, de mehet mellé grissini és ropi is
- sajtfondue, mellé mindenféle finomság (vagy csokifondue és gyümölcs), gyerekbuliban biztos befutó: sült brokkoli, sárgarépa, koktélparadicsom, grissini, sült édesburgonya stb.
- kommunikáció: ahelyett, hogy azt mondanánk: „kukoricás rizs az ebéd”, mondjuk azt, hogy „a rizs mellé kukoricát vagy borsót tegyek?” – akár külön is, a lényeg, hogy legyen választási opció, és az is opció, hogy semmit ne tegyünk mellé
- vonjuk be az ételkészítésbe: keverjen saját salátát (pl. kalózsaláta); ha már elég nagy hozzá, tűzzön nyársat; tálaljon; tegye a turmixgépbe az alapanyagokat (pl. kísérletezve, vajon milyen színe lesz); tépkedje a salátalevelet stb.
Nagyobb eséllyel fogja egyszer csak megkóstolni az ételt, ha ismeri, megszokta, és látja, hogy a szülei szeretik. Ezért a legfőbb: mutassunk felnőttként példát! Ne mondja azt az apuka, hogy „szegénykém, paradicsomot kaptál?”. Ha mi magunk eszünk zöldséget, a gyermeknek is az lesz a természetes, hogy az emberek esznek zöldséget. Lehet, sőt biztos, hogy mi sem szeretünk mindent, de adjuk meg neki az esélyt, hogy ő szerethesse.
Mindig legyen kapcsolata a gyermeknek és a családnak a zöldségekkel, nyers és főtt formában egyaránt. Ha undor, félelem, sokáig való elutasítás merül fel, vagy esetleg szociálisan gondot okoz a gyermeknek, mindenképp kérjük szakember segítségét, hiszen ezen lehet javítani. Nem kell minden zöldséget szeretni, de az esélyt meg kell adni a gyermekünknek, illetve bizonyítanunk kell, hogy bízhat bennünk, és nem fogjuk becsapni.
Ha tetszett a cikk, akkor nézzetek szét az SK KIDS rovatunkban, vagy csatlakozzatok a Gyerekmenü Facebook-csoportunkhoz, csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket a Facebookon, és kövessetek minket az Instagramon!
Hozzászólások
