Édes és sós waffelek a Go-Free Barban
Ha valaki járt már Belgiumban, akkor mindenképp ismerősek lehetnek neki a waffelek, másnéven a gofrik, melyek az ottani street food alapjait képezik, pár euróért mindenki nyakig belakhat belőle. Most a Dohány utcában teszteltük le, mit tud az itthoni kínálat az ottanihoz képest.
A kérdés egy kicsit beugratós, ugyanis a Go-Free-ben is Belgiumból rendelik a gofrit, amit aztán itthon készítenek el a szintén kintről hozott sütőben. Az üzlet amúgy nem újkeletű, néhány éve jelent meg, csak volt időközben egy tulajdonosváltás, meg a koncepció is egyszerűsödött – de ez alatt semmiképp sem a minőséget értem, mert az ugyanolyan magas maradt, sőt.
A tészta tehát ennek megfelelően az a gyöngycukros verzió, amiért akár ölre is mennénk egymással, mi pedig miután kikértük a magunkét, felmentünk, és le is csüccsentünk az amúgy nagyon hangulatosan, főleg a fa és némi vintage stílusában berendezett galérián.
Az első amit kértünk már maga egy speckó verzió volt, mivel tartalmazott ananászt, kiwit, banánt, és sós karamellt is a tejszínhab mellett. Ez valami nagyon betyár volt, úgyhogy nem is bántuk meg, hogy ezzel kezdtük az ismerkedést.
A következő ezek után végképp formabontó volt, mivel nem édes, hanem sós ízvilágú gofri érkezett, de csak a feltétekben, maga az alap maradt ugyanaz. Füstölt lazac került rá, alá egy kis snidlinges sajtkrém, meg egy kevés rukkola. Na, ez őrületesen jó volt, ahogy a meleg gofrin kicsit megolvadt a sajtkrém, erre a lazac – bármikor be tudnám tolni reggelire.
Hogy keretes szerkezetbe foglaljuk, harmadiknak újfent egy édeset kértünk, naná, hogy egy nutellás-banánosat, ami teljes mértékben hozta azt, amiért érdemes egy gofrit megcsinálni, majd megenni – klasszikus.
Ha megszomjaznátok közben, hozzá házi főzésű szörpöket kínálnak, gyömbéreset ittam, az pl. szuper volt.
Jó édességesekből mindig hiány van a városban, és a Go-Free erre ad egy releváns választ, szóval ti se várjatok, indulás!
Elérhetőség: https://www.facebook.com/go.free.bar