Megtaláltuk a legjobb rántott csirkést a városban?
Lehet itt pörögni a hot-dogon, meg minden máson, a magyar néplélekhez mi sem áll közelebb, mint a rántott hús. Erre jöttek rá a Rapaz tulajdonosai is, és ennek a szellemében nyitották meg kis büféjüket egy pörgős, ámde nem feltétlen a legjobb hírnevéről ismert környéken.
Ez a környék nem más, mint a Blaha Lujza tér, ahol immár több, mint három hónapja lehet kapni kiváló csirkealkatrészeket, panírozva, kisütve. Az ember azt hinné, hogy egy rántott csirkénél mi sincs egyszerűbb, de látva, hány helyen kapni igazán jót (meg úgy egyáltalán), azért ez a dolog átértékelődik, és a tisztességes, finom ételre mindig megvan a kereslet.
Az üzlethelyiség nem nagy, de hangulatos, kicsit a Borsra is emlékeztet, ami talán nem is csoda, hiszen a tulajok jóban vannak a srácokkal. Később lesz galéria is, az jelenleg még kialakítás alatt, de mivel úgysem akartam magaslati levegőt szívni, ez nem is volt para. Kérdésemre elmondták, hogy a név nem a Rapaz Delight-ra utal, hanem saját neveik kezdőbetűiből lett összerakva, trükkös-trükkös!
Kezdésnek toltam egy levest, ami aznap a mogyorós lendületű satay jérce kódnevet viselte, méretes pohárban finom ízű, nagyon lazán távol-keleties beütésű lé, és finom húsgombócok jellemezték (úgy gombóc, hogy nem volt a 3/4-e zsömle, meg ilyen hülyeségek).
Ezután jöttek a szendók, az első csak egyszerűen a Kedvenc nevet viselte: szezámos buciban csirkemell-filé rántva, saláta, paradicsom, káposztasali. A zsemle nem volt rossz, bár egy kis pirítást én még belülre el tudnék képzelni, így nekem túl nyámmogós volt. A csirke meghálálta a törődést (előre sós vízben pácolás, minőségi panír), és nagyon finom puha volt, szerettem.
A második szendó egy heti ajánlat, Füge Frenki volt, itt a húst camamberttel töltötték meg a srácok, a szósz pedig bele egy őrülten jó fügés-áfonyás öntet lett, jó kis darabosan, rusztikusan. Nyilván a sajt, és az édes dolgok jól passzolnak egymáshoz, de hogy a csirke beszálltával is így marad, nem is gondoltam volna.
Köretnek házi sült krumplit lehet kérni, kívül ropog, belül puha, ha pedig tunkolni szeretnénk, a szószok lesznek a mi barátaink. Elrágcsáltam egy kevés rántott csirkealkatrészt is (comb/szárny) – az egy dolog, hogy ízre tuti, de még egy csomó hús is van rajta, szóval aki idáig kosarat vett a káef… tudjátok hol, az támadjon be ide ezerrel!
A végére hagytam a Bizarre kódnevű szendót, amely akár afrodiziákumként is szolgálhat bizonyos törzsek szerint, ugyanis csirkenuggetsnek tűnő dolgok voltak benne, ami igazából nem volt más, mint bikahere. Bizony. Ha nem tudtad volna, hogy néz ki belülről, akkor íme egy kép róla, amúgy meg az íze annyira semleges volt, hogy még az is megkóstolhatja, aki nem merte a szájába venni a skót tojásom. További izgalomként lyoni hagyma, és házi körözött került még a zsömlék közé.
Árak tekintetében egyáltalán nem drága hely a Rapaz, a szendók 490-850-ig mozognak, menüben sem többek 1200-nál. Ha erre járunk, és szeretnénk egy jót rántott csirkézni, mindenképp ejtsük útba!
Disclaimer: az ebéd alkalmával a Rapaz vendége voltam