A sokak által ajnározott, de lássuk be, túl sok értéket semmilyen szinten fel nem mutató Séf után azért kicsit fáztam tőle, hogy újra itt egy gasztrofilm, ami ráadásul egy Michelin-csillagra hajtó szakács sztoriját mutatja be; de megnézve a filmet bizony mondhatom, a témától elvonatkoztatva is egy nagyon jó kis alkotást kapunk.
Mondanám, hogy IMDB-n is 7.1.-en áll, ami ugyan nem kiemelkedő, de tudjuk jól, hogy ez nem jelent semmit. A sztoriról röviden: Bradley Cooper, mint Adam Jones egy bukott sztárséf, aki megpróbál visszajönni a halottaiból, és bebizonyítani, hogy bizony képes arra, hogy megszerezze a harmadik csillagát, így visszakerüljön ezzel az őt megillető helyre. Gyakorlatilag az ő one man showja ez a film is, de szerepet kap még benne Siena Miller is (vicces, hogy mindketten játszottak az Amerikai Mesterlövészben is), valamint Daniel Brühl és Omar Sy is.
Az alakítások és a történet teljesen rendben vannak, Bradley Cooper baromi jól hozza az idegbeteg, problémákkal küzdő, ámde emberi oldalát még így is megőrző séfet. Külön tetszett, hogy rögtön onnan kezdődik a sztori, hogy megpróbál talpra állni, és nincs elfecsérelve arra az idő, ahogy megmutatják, hogy igen igen, a pia és a drog rosz, éértem? Ebből fakad, hogy az időtartama a filmnek sincsen túlhúzva, pont addig és úgy tart, ahogy azt kényelmes nézni, és fura módon, az utóbbi időben ritka volt az ilyen, de egy percig sem untam.
Köszönhető ez a gyönyörű operatőri munkának az ételekről, valamint annak, hogy amennyire meg tudom ítélni, teljesen jó betekintést kaphattunk a csúcsgasztro világába: rivalizálás, bosszúállás, ön-és mások pusztítása – mind helyet kapott jelzésértékűen, ámde nem túltolva. Nyilván voltak apróságok, melyekre nem tértek ki, szerencsére sem a romantikus, sem a pszichológusos szálat sem csinálták szájbarágósra, de nem is ez volt a cél a történet szempontjából, hanem a szórakoztatás, és az tökéletesen működött is.
Plusz érdekes vonal, hogy Londonban játszódott a film, mint olyan hely, ahol ha jó vagy, bőven lehet mindenre esélyed, ahogy az a filmben is látszott. Külön tetszett, hogy noha egy olyan embert mutatott, aki él hal a szakmájáért, és profi a gasztronómiában, simán kajál egy gyorsétteremben (persze aztán megindokolja, hogy szakmailag ez miért nem jó), valamint éjszakánként a várost járja, és folyamatosan kóstolja az utca ízeit.
Az, hogy miért kellett megint valamint debil (ámde ez esetben egészen frappáns) címet adni, ami nem tükrözi vissza az eredetit, már fel sem hozom; amúgy én feliratosan néztem, úgy teljesen jó volt, és még a szakkifejezések lefordításával sem akadt gond a nem szakmabeli közönség számára. Ahogy azt említettem is az elején, ez egy nagyon korrekt kis film lett, remek alakításokkal, mindent a helyén kezelve, de mégis bemutatva a konyhai szakma szépségeit és árnyoldalát. Mindenképp ajánljuk.
Hozzászólások
