Halas borvacsorán jártunk a Nemoban
Nem is olyan régen zajlott le az ötödik borvacsora a Lövőház utca, és a környék kedvenc halas bisztrójában, a Nemoban, ahol ez alkalommal is megmutatták, hogy nem csak a gyorsabb, street food jellegű ételekben tudnak nagyot villantani.
Minden fogás előtt Putz Lajos séf mondott pár szót az adott ételről, így vezetve fel a hangulatot. Az ételek mellé természetesen bor is dukált (különben fura lett volna a borvacsora megnevezés), ezt Kovács Antal örökös magyar bajnok sommelier prezentálta. Neki amúgy megvan az a jó szokása, hogy csak a kézműves borokat tartja egyáltalán bornak, így az este folyamán is azok kerültek felszolgálásra, mindig egy kevés ismertető kíséretében.
Az első fogás egy tengeri kocsonya volt lazaccal, garnélával és yuzu levegővel, ami még a habnál is könnyedebb volt. A zselés-kocsonyás előtétel állaga nekem annyira nem jött be, de ez teljesen szubjektív, a kocsonya sem a kedvencem, ellenben a betétei nagyon jók voltak. Fokhagymás pirítóssal tálalták, hozzá pedig a bor Légli Géza 2013-as Kislaki Roséja volt.
Másodikként sütőtök krémlevest szolgáltak fel mákos parmezán chipsszel, paprikás tejfölhabbal. A leves kellemesen telten sűrű volt, a parmezáncsipsz pedig kvázi jól hozta az umamis vonalat. A bor ehhez Nyolcas Ádám 2011-ben világra jövő Egri Muscat Ottonelje volt.
A harmadik ételünk kicsit már a fúziós vonalon mozgott, mivel nem más volt, mint egy “tavaszi tekercs” a’la Nemo. Ennek a belsejében tőkehal és csiperke lapult meg, mellé köretnek pedig pár kocka sárgadinnyét kaptunk, alatta pedig egy szezámos-szójás amazu ponzu mártogató segített a lubrikációban. Ehhez a nedű pedig Ludányi Balázs 2013-as Mátrai Birtokfehére volt.
Következőnek jött a sorban a paradicsomos tintahal, fekete tészta ágyon. Ugye azt mondanom sem kell, hogy a tintahal tintájától fekete a tészta, és extraként érkeztek még benne padlizsánkockák is, sajnos kicsit a tintahal rovására, ez utóbbiből el tudtam volna képzelni többet is, de így is nagyon finom harmonikus fogás volt. Amit hozzá kortyoltunk, az pedig Légli Géza 2012-es Kislaki Siller névre hallgatott.
Utolsó előttiként jött a vacsora legnagyobb ágyúja, konkrétan a grillezett barramundi, wasabis édesburgonyával. Itt a hal valami elképesztően jó volt, nekem ez jött be a legjobban mint közül. Hozzá a püré kellemes ízhatást adott, csakúgy, mint az avokádós-lilahagymás joghurt is. Bornak Szászi Endre Szigligeti Olaszrizlingje érkezett hozzá, 2013-ból.
Mire ide elértünk már masszívan kezdtünk jóllakni, de egy desszertre naná, hogy volt még hely. Ennek okán jött a sáfrányos túrótorta, mandarin zselével, meg egy kis fehércsoki öntettel, mert az mindenhez jó – ez a párosítás is olyan volt, amit bármikor tudnék ezek után kóstolni. A desszerthez a bor egy tokaji furmint volt, mégpedig a Barta pince Egy kis édese, 2012-ből, tökéletes párosítás volt ez is.
A borvacsorák amúgy is jók, de ha egy olyan koncepcióra húzzák fel őket, mint jelen esetben (a hal), az még inkább tud egy különlegesebb színezetet adni a dolgoknak. Ezen az estén is így történt, köszönhetően Lajosnak, a konyhának, és Antinak, szóval csak tudom mindenkinek ajánlani, hogy kövessétek figyelemmel a Nemot a jövőben is, és ha lesznek ilyen rendezvények, ne habozzatok részt venni, mert érdemes, és finom!
Elérhetőség: https://www.facebook.com/NemoBuda