A csendes, belvárosi Paulay Ede utcában található kis egység 8 éve nyitotta meg kapuit, de tavaly a járvány őket is földre kényszerítette – több hónapra teljesen bezártak. Idén viszont utolsó lélegzetükkel nekifutottak, hogy kiszolgálják a belső kerületet hummusszal és ukrán kajákkal.
Az Olive Tree újraéledése 2021-ben
Vasser József, a tulaj januárban kezdte újra bontogatni az Olive Tree szárnyait (vagy leveleit :)), amikor egy szerencsés véletlen folytán, ismerősök révén összehozta a sors Csalló Judittal, aki ma már a hely üzletvezetője.
Judit akkor költözött haza Angliából, és turizmus-vendéglátás végzettségével épp munkát keresett. Kiderült, hogy mind a ketten Kárpátaljáról származnak, ami pedig ezután történt, az egy igazi sikersztori. A két lelkes vállalkozó közösen újraélesztette a helyet, Judit kitanulta a közel-keleti konyhaművészet csínját-bínját, és elviteles-kiszállítós üzemmódban ismét megnyitották az Olive Tree kapuját.
„Jelenleg egy új koncepción dolgozunk, ugyanis Józsi és én is rajongunk az angol-ír stílusért. Így a helyet szép lassan szeretnénk átformálni, és étterem helyett inkább gasztropub jelleggel működni” – meséli Judit.
„Ennek a lényege, hogy az ételek alapvetően megmaradnak, de egy kicsit elvisszük a dolgokat a fast foodos vonalra, persze a minőség megtartásával. Most is minden házi, és ezen a jövőben sem tervezünk változtatni. Lesz viszont sör, bor, mindenféle keleti stílusú gyorskaja, például félkilós laffaszendvics és hasonlók. A mostani kedvenceket, mondjuk, a Yalla Motek tálat természetesen megtartjuk. Ennek a neve egyébként egy zsidó köszönésből ered, ami valami olyasmit jelent, hogy „szia, barátom!” – és a tál is egy több személyre szóló, sokféle ízelítőből álló étel. Akár 2-3 főnek is elég, ezt gyakran kérik, hétvégi piknikezésre, elvitelre is” – tudom meg az üzletvezetőtől.
A Yalla Motekben van hummusz, labane, matbucha, tahina, vegyes saláta és falafel, természetesen házi pitával. Van egy ennél spécibb cuccokat tartalmazó, ámde kisebb tál, amit Judit „kis Yalla Motek”-ként aposztrofál, ez a prémium tál.
A hely végtelenül hangulatos, színes, vidám festmények díszítik a falakat, amiket ráadásul a tulaj festett, mint kiderült.
Ahogy az enteriőrben, úgy az étlapon is nagyon szép összhangban van a kelet 50 árnyalata, legalábbis az a 2, amit az Olive Tree képvisel: Közel-Kelet és Kárpátalja.
Végigettem a Közel-Keletet
Bár a már említett ukrán ételek is találhatók az étlapon, én a hummusz miatt érkeztem, így a közel-keleti vonalat kóstoltam végig.
Judit mindent frissen, friss alapanyagokból készít a hátsó konyhában, tulajdonképpen nem is használják a fagyasztót, mert mindent aznap gyártanak, vagy érkezik valahonnan. A pitát egy kézműves pékségből kapják reggelente, míg a tahinit egyenesen Egyiptomból küldik nekik. Az ukrán vonal pelmenyijét egy Budapesten élő kárpátaljai néni készíti, aki 2-3 naponta látja el az üzletet tésztával.
Mi mással is kezdhettem volna a kóstolást, mint egy falat hummusszal? Remek kezdés volt!
Hummus Classic
Felejtsetek el minden bolti hummuszt, amit valaha kóstoltatok, és gyertek el az Olive Treebe, ha kíváncsiak vagytok a csicseriborsó valódi ízére, 1690 Ft-os áron.
„A tulaj szerint 3-féle hummusz létezik: a citromos, az édeskés és az arany középút” – magyarázza Judit.
Ők természetesen ez utóbbi iskolát képviselik, és bár megjelenik a citrom fanyarsága, a tahini és a natúr csicseriborsókrém az, ami mindent visz. Kevés sóval, római köménnyel van ízesítve, éppen annyira, hogy ne legyen tolakodó egyik íz sem, és kiélvezhessük a hummusz valódi arcát.
Falafel
Naivan azt hittem, hogy a falafel az falafel, és pont. De az Olive Tree falafele valami egészen különleges, puha és szaftos, kívülről mégis ropogós: ahogy a nagykönyvben meg van írva. Többféle ételhez/ben kapható, hummusztállal kombinálva 2190 Ft, prémium tálként 2890 Ft, míg szendvicsben már 990 Ft-ért is megkóstolhatjuk, hogy aztán konkrétan függővé váljunk. A csicseriborsó-alapú fasírt után ugyanis nem fog lemenni a torkunkon a mirelit változat. Ahogy a hummusznál, itt sem az ízrobbanás a lényeg, hanem a tökéletes textúrák és a nyers ízek azok, ami megnyernek maguknak.
Shawarma csirke
Szintén kérhető szendvicsben (1090 Ft), hummusztál kíséretében (2490 Ft), avagy prémium tálként (2990 Ft). Igazából mindegy is, melyiket választjátok, mert ilyen ritka jó fűszerezésű, szuperszaftos csirkét szerintem nem sok helyen kapni. A sósság, amit minden étteremben különösen kritikus szemmel (szájjal) figyelek, fantasztikusan a helyén volt, és a fűszerek mellett jut ízlelőbimbó arra, hogy összhatásában értékeljük a húst. A fűszerezést így nem kifejezetten mondanám emlékezetesnek, viszont ezt a lehető legpozitívabb értelemben írom: abszolút kellemes, nem túlzó ízvilágot nyújtott. Ami viszont megmaradt, az a szaftos hús. Egyáltalán nem volt kiszárítva, csak épp kellőképp átsütve. Így akik folyamatos stresszben vannak a csirkehúst illetőleg, hogy száraz cipőtalpat kapnak, azok bátran egyék az Olive Tree shawarmáját. A hús egyébként külön is kérhető, 20 dkg 990 Ft.
Matbucha saláta
Ez a saláta tulajdonképp egy paradicsomos kis mártogatós, 850 Ft-ért, ami a falafel mellé remekül passzolt. Összességében ez volt a legfelejthetőbb étel, bár a sűrű állaga így is kellemes meglepetésként ért. A paradicsom valódi íze, amit ez az étel nyújt, és higgyétek el, sokkal kellemesebb akár egy sült krumplit is ebbe mártogatni, mint a flakonos ketchupba.
Fokhagymás répasaláta
Amikor már minden étel előttem volt, Judit megkérdezte, szeretem-e a sárgarépát. Természetesen nem vagyok semmi jónak az elrontója, így vártam, mivel lep meg. Jelentem: az egyik legfinomabb répás salátát dobta össze nekem. Az étlapon nem találtam, de ha szépen kéritek, biztos készít nektek is. 🙂 Tulajdonképpen egy reszelt répás-fokhagymás salit kell elképzelni, mindenféle extra sallang nélkül, viszont annyira tutin eltalált ízekkel, ahogy otthon valahogy sose jön(ne) össze. A nyers répa és nyers fokhagyma találkozása mesteri szintre van fejlesztve, nem érzitek utána vámpírűzőnek magatokat, mégis megvan a lángosról megszokott és szeretett fokhagymafeeling.
Közös kaja? Olive Tree!
Az Olive Treet egy kedves barátom ajánlotta, amikor hummuszra éheztem. A társaságot végigkérdezve senki nem akart társulni, így csak magamnak elegendő adagot rendeltem – hiba volt, mert nekem alig jutott belőle! Ugyanis „csak egy falatra” azok is elcsábultak, akik amúgy nem kedvelik ezt a típusú ételt. Szerintem ebben rejlik az Olive Tree varázsa: ha egyszer megkóstolod, milyen az igazán jó falafel vagy hummusz, utána keresni fogod ezt az eredeti ízt, a kóstolásba meg bárki szívesen csatlakozik. Annál pedig kevés jobb dolgot tudok elképzelni, mint a barátokkal közösen élvezni egy ebédet vagy vacsit, akár egy pikniket, és harcolni az utolsó falat jogáért.
Ha tetszett a cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket a Facebookon, és kövessetek minket az Instagramon!
Hozzászólások
