Hirdetés

A Lánchídnál nyitott új egységet a tengeri ételek hazai helytartója

Marhahúsroládos hot dog

A hot dogok hamburgere

Kétféle vegán kelt tészta

Édeskés tészta, két ütős, sós feltéttel
Hirdetés

A Lánchídnál nyitott új egységet a tengeri ételek hazai helytartója

Az idei nyár talán nem a világkörüli utazásokról és a tengerparti csobbanásokról fog szólni, de attól még a nyaralás ízeiről szerencsére nem kell lemondanunk. A Bigfish Andrássy úti egysége már évek óta biztos pont, ha valóban friss és minőségi seafoodra vágyunk, ebben a Lánchídnál nyílt párja sem különbözik, Palotás Péter és csapata mégis egy egész más koncepciót szeretett volna itt megvalósítani.
Hirdetés

Ha valaki először érkezik a Lánchídhoz közeli étterembe, nem kell aggódni, hogy nem találja meg, hiszen már jó messziről felismerhető az ismertté vált halas logó. Ezen a ponton nagyjából véget is ér a két hely enteriőrjében fellelhető hasonlóság, hiszen míg az Andrássyn kizárólag magasított asztalok és bárszékek sorakoznak, itt sokkal kényelmesebb, kipárnázott székeken foglalhatunk helyet a hatalmas, napfényes teraszon. 

Fotó: Mudra László

Az alapvető különbség azonban a két hely dinamikájában keresendő. Az Andrássy egy félig önkiszolgáló hely, ahova inkább ugrik be az ember egy gyors ebédre, mintsem egy végtelen vacsorára. A Zrínyi utcába ezért is kerültek olyan bútorok, amik jóval komfortosabbak, és nagyobb társasággal érkezve is hosszan élvezhetjük a tenger gyümölcseit egy jófajta pezsgő mellett. Céljuk egy olyan étterem, ami méltó helyet kínál romantikus vacsoráknak és családi eseményeknek egyaránt. Ez az étlapban is tetten érthető, sokkal több a “komoly”, bisztró jellegű fogás, de az olyan közönségkedvenceket, mint pl. a fish and chips, itt is megtartották. 

Fotó: Mudra László

Amellett, hogy Péter, aki korábban maga is séfként dolgozott, mindennap maga válogatja ki a Budaörsi Halpiacra érkező áru közül ami a konyhára kerül, nagyon büszkék rá, hogy kizárólag fenntartható halászatokkal működnek együtt. Ez ugyan az árakban is megmutatkozik, viszont kétség sem lehet afelől, hogy mindennap csakis ellenőrzött forrásból származó, tökéletes minőségű halat szolgálnak fel. De nem is csigázlak titeket tovább, lássuk miket ettünk. 

Az egyik tulajdonos, Palotás Péter/Fotó: Mudra László

Bigfish Bowl 

Az utóbbi egy-két évben egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a Hawaii eredetű és régóta közkedvelt superfood tálak. Nem csoda hát, hogy itt is helyet kapott az étlapon, ráadásul rögtön 3 verzióban (tonhal/lazac/rák). Mivel én imádom a vörös tonhalat, nem is volt kérdés, hogy ezt választom, de egyébként Péteréknek is ez a kedvence. Ahogy ettől az ételtől megszokhattuk, a tálban minden szépen külön halmokba szedve várja, hogy rávesd magad. Ebben konkrétan edamame bab, kétféle retek, sushirizs, mangó, avokádó, pirított szezámmag és persze vöröstonhal-darabok. Az egyetlen, amit kihagytam volna, az a sárga retek, mert szerintem az nem volt olyan odaillő. Ezekben a tálakban egyébként az a klassz, hogy külön-külön semminek nincs kifejezetten markáns íze, együtt viszont eszméletlenül finom, tökéletesen laktat, de mégsem telít kellemetlenül. Ha nem vagytok farkaséhesek, ez a tökéletes választás (3990 Ft).

Fotó: Mudra László

Polipcarpaccio 

Nekem, bevallom, ez ízlett a legkevésbé, de nem azért, mert rossz lett volna, egyszerűen csak a többi étel jobban megfogott. Az elkészítését ettől függetlenül nagyon érdekesnek találtam, ugyanis az történik, hogy több poliplábat fognak össze egyszerre, majd alacsony hőmérsékleten, hosszan főzik. Az így kiváló zselatin eredményeképpen áll össze olyan módon, hogy szeletelhető legyen. Mikor ez megtörténik, hajszálvékony karikákra vágva tálalják. A képen látható fekete pöttyökről meg aztán sose találtam volna ki, de a tintahal tintájával megfestett majonéz (3900 Ft). (Fogfehérítés után nem ajánlatos. :D)

Fotó: Mudra László

Osztrigaválogatás 

Én úgy gondolom, ha már olyan szerencsések vagyunk, hogy van lehetőség valahol igazán jó minőségű osztrigát enni a városban, úgy azzal élni kell. Tudom, ez egy eléggé megosztó étel, és sokan idegenkednek tőle, pedig fantasztikus. Megjelenése valóban kevésbé csalogató, mint mondjuk, egy paprikás csirkének nokedlivel, de hát mi értelme az életnek, ha sose lépünk túl a komfortzónánkon? Mivel engem baromira nem nehéz rávenni arra, hogy kipróbáljak új dolgokat, én már régóta jó viszonyt ápolok ezzel az étellel, és alig vártam, hogy megkóstoljam az itteni kínálatot. A bowlhoz hasonlóan 3-féle osztrigából választhatunk (Krystal, Gillardeau, Utah), a köztük lévő különbség pedig elsősorban a méretben és a származási helyben keresendő. Az osztrigákat természetesen fogyaszthatjuk önmagukban pár csepp citrommal, de kérhetünk rá különböző toppingokat is (350-1250 Ft). Ezek közül nekem a zöld almás-uborkás és a jalapeñós-korianderes ízlett a legjobban. Sokat gondolkodtam rajta, hogyan írhatnám le, milyen íze van az osztrigának (pláne a köztük lévő különbséget), de töredelmesen bevallom, hogy ebbe beletört a bicskám. Kicsit olyan, mintha, mondjuk, egy heavymetal-rajongóval szeretnéd megértetni a modern és a free jazz közti különbséget, vagy fordítva. Szóval csak annyit mondok, hogy MINDENKÉPP próbáljátok ki, mert zseniális!  

Fotó: Mudra László

Grillválogatás 

A már fentebb említett pultból kaptunk egy vegyes ízelítőt – ha nagyobb társasággal vagy családdal érkeztek, szerintem ez a legjobb, amit (t)ehettek. Az én tányéromon helyet kapott kalamári, garnéla, Szent Jakab kagyló, branzino és a LEGESLEGFINOMABB polip, amit kb. VALAHA ettem. Na de haladjunk szép sorjában. A kalamári Patagóniából érkezik, a rostlapnak köszönhetően van egy kellemesen füstös íze – egyébként ez mindenre igaz volt a tányéromon. Nem volt rágós, nem volt kocsonyás, pontosan olyan volt, amilyennek lennie kell (3500 Ft). A garnéla hivatalosan az extra black tiger nevet viseli, és bár a képen sajnos nem látszik annyira, de valóban óriási, így nem véletlen (és nem is indokolatlan), hogy darabja 950 Ft, de higgyétek el, megéri. Kellemesen fűszerezett, finom fokhagymás, és ennél több szerintem egy garnélára nem is kell. Az Adriai-tengerből származó branzino, vagy más néven tengeri süllő fűszerezését sem vitték túlzásba, de a jó értelemben. A szükséges mennyiségű són és borson kívül mindössze a hasaaljába került pár szál friss rozmaring, kakukkfű és petrezselyem. Mivel egészben sütik, ezeknek az aromái belülről ízesítik a halhúst, így miközben kívülről kap egy tökéletesen ropogós kérget, belül vajpuhára párolódik a zöld fűszerekkel. Na és akkor jöjjön a polip. Ha holnaputánig kapnék gondolkodási időt, akkor sem tudnék semmi, de semmi rosszat mondani róla, sőt. Ettem már pár helyen polipot életemben, ami igazán jó volt, azt magától értetődően tengerközelben, de ez simán felvette a versenyt azzal, amit az eddigi legjobbnak gondoltam. Mint megtudtam, azután, hogy kifogják Marokkó partjainál, helyben megtörik, ami nagyban befolyásolja a későbbi állagát felhasználásakor. Akárhogy is, tényleg essszméletlenül finom. A legtöbb hazai helyen sajnos valahogy mindig egy gumiszerű dolog landolt a tányéromon, de itt szó sem volt ilyesmiről. Az olívaolaj és a vaj párosának köszönhetően egy mámor volt az egész, szóval ha a költségvetés nem végtelen, dobjatok el mindent, ezt viszont ki ne hagyjátok, mert tényleg egyedülálló élmény itthon ilyen jót enni (7500 Ft). Mivel minden reggel friss áru érkezik, a napi ajánlatban szereplő halak ára az egyes napokon eltérhet. 

Fotó: Mudra László

A Bigfisht azoknak ajánlom, akik amellett, hogy élnek-halnak a tengeri ketyerékért, szeretnek kicsit hosszabban, nyugisan elidőzni étkezés közben/után. Ha nem is feltétlenül az hely, ahol naponta eszik az ember, de kicsit ünnepibb alkalmakkor vagy egy nagyobb társasággal keresve sem találtok jobbat. 

Cím: 1051 Budapest, Zrínyi utca 2. 

Hozzászólások
Tovább olvasok
Hirdetés

Ezeket láttad már?

Később módosíthatod a beállításaidat
Cookie beállítások