Dubaj és a méltán híres #DubaiFoodFest
Utazásom fő célja a Dubai Food Fest volt, ezen felül azonban nem vetettem meg a helyi élményeket és más gasztrokalandokat sem. Kezdésnek rögtön benéztem a lokális fűszerpiacra az óvárosban, mely nagyon szimpatikus lett volna, ha nem akarják a helyiek kiénekelni az utolsó garast (bocsánat, dirhamot) is a zsebemből.
Következő állomásom a Jumeirah Beach volt, abból is az első (van vagy nyolc, és elég nagy távolságra, szóval ne keverjétek össze, mert oké, hogy olcsó a taxi, de még így is drága lesz). Itt a strandon volt az egyik helyszíne a fesztiválnak, de nagyon sok minden sem nappal, sem este nem látszott belőle, volt kávés, fagyis, aztán ennyi.
Ha már itt voltam, benéztem egy jófajta török étterembe, Kaftan névvel. Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért nem helyi kaját ettem – nos, mert az kis túlzással nincs, ellenben a világ minden pontjáról találunk remek fogásokat. Ettem is egy jó kebabot, kemencés-füstös zöldségekkel, lepénnyel, rizspiláffal – és a végén még az elmaradhatatlan tea is beköszönt.
Dubaj egyik fő látványossága a Mall (és mellette a Burj Khalifa). Előbbiben úgy el lehet tölteni néhány órát, hogy lényegében nem csinálunk semmit – és mivel a légkondi is megy, nagyjából az egész népesség is ezt teszi. Itt az amerikai klasszikus Shake Shackben tettem tiszteletem, és a tavaly New York óta még nem kóstolt új, csípős csirkés szendvicset kóstoltam meg egy hatalmas mangós limonádé társaságában – a kaja pedig hozta az elvárhatóan magas szintet.
A plázában lévő hatalmas szupermarket is tartogatott meglepetéseket, ugyanis olyan brutális zöldség-gyümölcs (meg minden más) kínálata volt, hogy már csak az lekötött egy fél órára, hogy hirtelen vált gasztroanyuként mindent megfogdossak és oda-vissza nézegessek.
Ha már egy burgerrel kezdtem, akkor mentem is tovább ezen a vonalon, ugyanis a bevásárlóközponttól nem messze volt a Food Fest másik helyszíne, rendkívül bölcs módon egy napsütötte parkolóban, alig néhány napernyővel – itt kaphattunk halat, burgert, olasz kaját, burgert, sütit – és persze burgert.
Igen, a kínálat fele ebből a klasszik vagdalthúsos szendóból állt, szóval nem hazudtoltam meg magam és a The Hype nevezetű bódéból kértem egy sajtszósszal tuningolt sült krumplit és két mini Angus burgert – mindkettő a korrekt, de felejthető kategóriába tartozott; csakúgy, mint a Dorritosba panírozott csirkecsíkok is, egy másik helyen.
A Dubai Marina (ami engem valamiért egy szteroidozott Canary Wharfra emlékeztetett) is tartogatott rengeteg éttermet, amiből lehetett válogatni, a közel-keletitől kezdve az amerikaiig, ráadásul még egy plaza is jutott oda is, de itt már nagyon nem bírtam enni; viszont a legjobb Váci utcai hagyományokat szem előtt tartva akartak mindenhová invitálni a behívó emberek.
Mindezek mellett maradt idő egy kevés strandolásra (és leégésre) is, majd szomorúan búcsúztam Dubajtól, de azért sejtve, hogy még vissza fogok térni egy napon. Ha nektek van kedvenc helyetek a városban, akkor írjátok meg kommentben, és ki tudja – lehet legközelebb sikerül oda is benézni!