Egy igazi gasztro sikersztori: Budai pékség és kávézó
Törzsvendég voltam már az első Budai Pékségben is, ami 2010-ben nyílt, és két dologért jártam hozzájuk: jó kávéért és jó kenyérért. Aki figyelemmel kísérte a magyar gasztronómia robbanásszerű fejlődését, az tudja, hogy nyolc évvel ezelőtt Budapesten még mind a két dolog ritka volt. Lett aztán egy harmadik dolog is, amiért odaszoktam: Tamás, az egyik tulajdonos, aki mindig a pult mögött áll. Ő tudta, hogy szeretjük a kávét, és ha sokat kellett várni, nem azt mondta, hogy menjünk máshova, hanem adott egy ajándék péksütit. Jó kávé és jó kenyér szerencsére ma már sok helyen van, de az a fajta vendéglátás, amit a Budai képvisel, még mindig ritka.
Pletrich Ákos, Juhász Gábor és Kovács Tamás tulajdonosok gyerekkoruk óta jó barátok, talán ezért is lett a Budai ilyen jó hangulatú dolog. “A mi barátságunk nagyon erős, bölcsőde óta ismerjük egymást, úgyhogy biztosak voltunk benne, hogy a vállalkozást is ki fogja bírni. Azon kevesek közé tartozunk, akiknél jól működik együtt a barátság és a munka, pedig a legtöbb embert én is lebeszélném erről. A legfontosabb, hogy felismertük egymás erősségeit, hagyjuk egymást kibontakozni, és nagyon sokat tanultunk egymástól.” – mondja Tamás.
Pedig sokáig mindannyian teljesen más csináltak: Ákos egy multicégnél dolgozott, Gábor a MOME-n tanított, Tamás pedig egy ingatlankezelő cégnek volt a munkatársa. Ennek ellenére már tizenévesen arról beszélgettek, hogy közös vállalkozást szeretnének, és mivel a gasztronómia és a kávé szeretete közös volt, adta magát a kávézó ötlete. 2010-ben megnyitották első, kicsi üzletüket a Maros utcában, hiába mondták ismerőseik, hogy ez teljesen elvetélt ötlet. Ekkor még csak Tamás lépett ki a munkahelyéről, hogy beálljon a pult mögé, a többiek pedig munka mellől intézték a kávézó ügyeit.
Mivel kezdetektől úgy gondolták, önmagában a kávéra nem lehet alapozni egy üzletet, társították hozzá a pékséget is. Főleg azért, mert bár az újhullámos kávézók akkor még a kanyarban sem voltak, a jó minőségű kenyérre egyre nagyobb volt az igény, és kezdtek nyílni az első kézműves pékségek. Kezdetektől a Marmorstein pékséggel dolgoztak együtt, majd ehhez csatlakoztak Juhász Misi, azaz a Jacques Liszt kenyerei. A kávéba még Olaszországban szerettek bele, és az olasz kávé mellett végig ki is tartottak, bár idővel ők is felvették a kínálatba a világos pörkölésű, újhullámos kávékat. – mondja Ákos.
Végül két év elteltével hozták meg azt a döntést, hogy mindenki felhagy az egyéb munkáival, és teljes egészében a kávézóra koncentrál. Ekkor megnyitották a Varsányi Irén utcában a Budai Kettőt. “Abban biztos vagyok, hogy ha nem léptük volna meg a második üzlet nyitását, akkor már az első sem lenne. Csak egy hobbi maradt volna, ami szépen elhal, így pedig ott tartunk, hogy van négy üzletünk, és jövőre nyitjuk az ötödiket.” A Budai ugyanis az elmúlt nyolc évben folyamatosan terjeszkedni tudott.
A második üzlet megnyitás után Gyulai Ágnes cukrásszal közösen nyitottak egy saját termelőüzemet, ami azért volt jó húzás, mert így a saját kávézóik mellett máshova is tudnak kiszállítani. 1 cukrásszal kezdték, és most már 6-8 cukrász dolgozik náluk és napi szinten 25-30 kávézóba szállítanak süteményt, salátát és szendvicset. A sütemények tehát minden üzletben saját készítésűek, a kenyér továbbra is az említett pékségektől jön, sok péksüti, mint a kakaós csiga, túrós batyu a Mill Bakery-től érkezik, a croissant pedig továbbra is francia vonalat képviseli. Teljesen külön beszerzőtől érkezik a szendvicsek alapjául szolgáló bagel, amit a legnehezebb volt megtalálni.
Kezdettől fogva az volt a tervünk, hogy a Budai ne egy hobbi vállalkozás legyen, hanem meg is lehessen belőle élni, mondja Ákos, hiszen a romantikán túl mindannyian családfenntartók, és ma már harminc alkalmazottjukért is felelnek. “Sok szempontból szerencse, hogy többen vagyunk, mert egyedül az ember hamarabb feladja, főleg az elején. Nekünk szerencsénk is volt, mert egyre többen érdeklődnek a gasztronómia iránt, és jött egy gazdasági felívelés is. Amikor nyitottunk, a gazdasági válság közepén, mindenki azt mondta, hogy nem vagyunk normálisak” – meséli Ákos, aki úgy gondolja, mindig is a jó vendéglátás volt a legerősebb oldaluk, és valószínűleg ennek köszönhetik a sikerüket.
A jó vendéglátás titka pedig szerintük a folyamatos jelenlét, ami csak úgy megoldható, ha az ember az üzlet közelében lakik. Ezért is célozták meg kizárólag Budát, és innen jött a Budai név is. De mivel ők is ennek a lakóközösségnek a része, úgy érzik azt tudják adni, amit szeretnének az emberek. Viszonylag hosszabb szünet után 2017-ben aztán a Budaisok egyszerre két üzletet is nyitottak, Ágival Budai 3 néven egy újabb kávézót a Kiss János Altábornagy utcában, emellett Ez Is Budai néven éttermet indítottak. Az üzlethelyiségeket egyébként folyamatosan nézik, a Budai 3-ra például éveket vártak, de mint mondják ez az üzlet találta meg leggyorsabban a közönségét, és azonnal megszerették a környékbeliek.
Hogy ebből a történetből sikersztori lett, az időzítésnek is köszönhető – véli Tamás. “Harminc éves korunk körül vágtunk ebbe bele, ma már család és gyerekek mellett ezt nem tudnánk vállalni. Embertelen energiákat mozgattunk meg, de mégsem éreztük soha tehernek, talán ezért nem volt soha izzadságszagú, amit csináltunk. Négy üzletnél azonban nem állnak meg, jövőre újabb pékség nyílik, bár a helyszín egyelőre titok, és azt mondják egészen biztosak benne, hogy nem maradnak örökké csak Budán, terveik szerint előbb-utóbb megérkeznek vidékre is.
A fotók a Budai 3-ban készültek: Kiss János altb. utca 35.