Egy vadonatúj étterem, ami alapjaiban értelmezi újra a magyar konyhát
Itthon még kevés az olyan hely, amely ennyire közel hozza a konyhát a vendéghez, és ahol a személyzet sem elzárva, hanem a vendégtérben dolgozik. Széll Tamás és Szulló Szabina is ilyesmit csinálnak a Standban, de míg őket egy üveglap mögött láthatjuk, addig itt már teljesen leomlott minden határ a séf és a vendég között.
A kis étterembe már belépni is otthonos, az intimitást pedig tovább növeli a tér közepére állított hatalmas, gyönyörű faasztal – e körül tevékenykedik a séf, Tóth Szilárd. Már ez az asztal is sejteti azt a természetközeli hozzáállást, amit a Salt képvisel. Tóth Szilárd elmondta, célja az volt, hogy egy igazi magyar éttermet nyisson. Olyat, ami megmutatja, mennyivel több a magyar konyha a paprikánál és a gulyásnál, amibe beskatulyáztuk magunkat.
És ezzel csak egyetérteni lehet. Az én nagyszüleim is hagyományos konyhát vittek, de gulyáslevest nem főztek soha. Sőt, olyan csínján bántak a pirospaprikával, hogy nekem még a töltött káposztában is furcsa. Vidéken sokszor természetes volt, hogy az ember összegyűjti, amit az erdő és a kert ad neki, és abból próbál mindent kihozni. Ez történik a Saltban is, csak nyilván sokkal magasabb, fine dining színvonalon.
Mivel Szilárd szatmári származású, konyhájában is főleg ez a vonal érvényesül. Ne gondoljuk azonban, hogy egy megszokott, magyaros étteremmel van dolgunk, és hogy minden íz ismerős lesz. A cél éppen az, hogy olyan alapanyagokat is megkóstoljuk, amikről nem is gondoltuk volna, hogy ehetők. Mint például a büdöske levelét. Aztán lesznek olyan fogások, amik egyszer csak fejbe verik az embert és megérkezik a felismerés, hogy milyen régen kereste már ezt az ízt. Mint ahogy én kutatom állandóan a papsajt ízét.
Az étteremben csak degusztációs menüt kérhetünk 11, illetve 15 fogással. Én mindenkinek ez utóbbi ajánlom, mert így teljesen belemerülhetünk Tóth Szilárd világába. Emellett árban sincs nagy különbség, 11 fogás 18 500, 15 fogás 22 500 Ft. És nem kell attól félni, hogy kipukkadunk, hiszen mind az ízek, mind az adagok úgy vannak összeállítva, hogy tökéletes élményt nyújtsanak.
Az első fogás például rögtön három, és inkább arra szolgál, hogy az intenzív ízekkel és színekkel felkészítsen minket az elkövetkező órák kalandjaira. De csak miután kihörpöltük a kapros vizet a pohárból, amibe egy hatalmas bogács van elhelyezve. Az első három fogás: gyógynövénycsokor élesztővel és pontytejjel, majd gomba, csipkebogyóval és egressel, valamint pisztráng, csalán, mályva.
Nem szeretem leírni az összetevőket, mert arról mindenki egy domináns ízre asszociál, pedig a fogások lényege éppen a harmónia és az összhang. A vacsora része, hogy a menüsor első felét kézzel kell enni – és ez fontos eleme annak, hogy közel kerüljünk az ételekhez. Először talán furcsa lehet kézzel enni egy fine dining helyen, de ne féljünk tőle!
Az első három fogás már önmagában sok intenzív élményt ad. Kezdésként például érdemes kitunkolni a zöld csokorral az élesztős haltejet. Utána következik egy olyan fogás, ami egészen biztosan a Salt egyik ikonikus étele lesz: a sajtos tallér. Nálam a kedvencek közé került, leginkább komplexitása miatt. Pedig egy sajtos tallértól nem ezt várnánk. Amikor bekapjuk, először a velő érződik, aztán a citrusos íz (citromverbéna), majd lecsengésként hosszan a sajtos tallér ismerős íze.
A menüben külön fogást érdemel a hagyományos magyar konyha részeként a zsíros kenyér, vagy hivatalos nevén: zsíros deszka, tokaszalonna, hering, ikra.
A szalonnát természetesen a séf maga készíti sógorával, Vári Zoltánnal Nyírkátán. Itt is érlelik egy kifejezetten erre a célra épített vályogházban. Én annyira szeretem a szalonnát (és minden formáját a zsírnak), hogy az ikra nem hiányzott a tetejéről, de a séf szerint a sós íz jobban kihozza a szalonna ízét.
A következő fogás szintén kultikus lesz, ez borítékolható: kacsaszív fejes salátával, bodzaecettel. Ezt az ételt úgy kell fogyasztani, mint egy tacót. A salátába bele a kacsaszív, összehajtjuk, és lehet enni. Természetesen ezt is kézzel.
Ezután érkezett a konfitált ördögszekér gomba büdöskepesztóval és csicsókás íróval – ehhez már kapunk evőeszközt is. Az egyik kedvencem volt. Sose gondoltam még arra, hogy a büdöske leveléből pesztót készítsek, de lehet, hogy kipróbálom.
Következett a kacsamáj, amit egy olyan termelőtől szereznek, aki kizárólag Japánba és Koreába szállít, úgyhogy minden héten a repülőtéren kell tőle átvenni a szállítmányt. A kacsamáj a tökéletes kategória – ezt a jelzőt nem tudom tovább fokozni. Olvad az ember szájában. Csavar természetesen ebben is van: a 60 napos fermentált alma személyében.
A Salt máris egyik legismertebb fogása a görcsleves, amit a benne lévő görcsre (csomóra) kötött tészta miatt hívnak így. Zöldséglevesről van szó, a tésztát pedig citromos-hagymás zsírral töltik. Van még benne némi paszternák, a tetején pedig kávé és boróka, valamint német kamilla. Az étteremnek Néma Júlia készíti a tányérokat, az ő munkája is nagyon sokat hozzátesz a fogásokhoz. A levesestányér az egyik kedvencem. Néma Júlia munkái színükben, mintájukban, formájukban ugyanazt a természetközeliséget idézik vissza, mint amit az ételek is közvetítenek.
Szuper fricska, hogy a fine dinig éttermekben megszokott vaj és házi kenyér nem a menüsor elején, hanem a közepén érkezik. Tóth Szilárd szerint a vajas kenyér annyira ikonikus fogása a magyar étkezésnek, hogy főfogásként kell szerepeljen az étlapon. Azt mondanunk sem kell, hogy a kovászos kenyeret a séf maga süti, de még a vajat is ő köpüli hozzá, azután széna között érleli még egy darabig.
A vajas kenyér egyúttal egy kis pihenő is a menüben, egy kicsit hátra dőlhetünk és lelassíthatunk. Egy kis testmozgásra is sor kerül: így, a menü közepe felé a séf az asztalához hív, és egy kis savanykás, szilvás falattal üdvözli a vendégeket. Ehhez a vad szilvát és a zöld ribizlit saját maga szedte.
Ezután kapjuk az asztalra a két főfogást: az egyik fogas fügelevéllel és karalábéfőzelékkel, a másik pedig mangalica toroskáposztával. Káposzta nélkül nyilván nem létezhetne egy szatmári vacsora, de csavar azért itt is van. A mángold levelébe ugyanis nem káposzta, hanem retek kerül, így ez egy olyan káposztás fogás, amiben nincs is káposzta. És miért van mégis káposztaíze? Azért, mert a retek is a káposztafélék családjába tartozik.
Ezután már a desszertek sora jön, amelyek között a legmeglepőbb a sóska, mely csokival bevont pálcikás jégkrémként érkezik. Merész párosítás, biztos lesz, aki furcsának találja, de épp ebben rejlik a zsenialitása. A vajas kenyérhez hasonlóan külön fogást érdemel az étlapon a tokaji aszú, ami annyira fantasztikus eleme a magyar konyhának (Szatmár környékén különösen jelen van), hogy a séf azt szerette volna, mindenki önmagában élvezze egy kicsit a bort.
A záró desszertben pedig igazán megmutatkozik az étterem és a cukrász, Dusha Csenge zsenialitása: puliszka kecsketejből, szatmári szilvalekvárral és mézzel. Ez a fogás egyértelműen a nosztalgiára játszik rá, és működik is. Egészen biztosan mindenkinek az otthon melege ugrik be róla. Bizonyára könnyűnek tűnhet a gyerekkori emlékeket felidézni az ízekkel, de a Saltban azért ennél sokkal többről van szó. Rengeteg új ízt és információt kapunk az este folyamán, mindez pedig kétségtelenül felér egy utazással is önmagunkban.
Ha jövő tavasszal nem kap Michelin-csillagot az étterem, az biztosan csak azért lesz, mert az ellenőrök idén már nem jutnak el hozzájuk. De az is lehet, hogy eljutnak, láttunk már erre is példát Pesti István és a Tanti esetében. Akit azonban érdekelnek a fine dining új irányai, annak nagyon ajánlom, hogy minél hamarabb próbálja ki az éttermet, mert egyedülálló élményben lesz része.
Figyelem, foglalni kötelező, és csak szerdától szombatig vannak nyitva! Csak menüt lehet rendelni – ez azért szükséges, hogy a séf maximálisan az ételekre és a vendégekre tudjon figyelni. Ami meg is történik – Szilárd mindenki asztalához többször is odamegy beszélgetni. A menüsor vega és vegán változatban is kérhető, és mindenféle ételallergiát figyelembe tudnak venni. A menüsorhoz kétféle borpárosítást kérhetünk: egy magyart és egy nemzetközit. Ha mellőznénk az alkoholt, kifejezetten érdekes az étterem saját készítésű dzsúszsora. A vacsorára szánjunk legalább három órát, de lehet, hogy hosszabbra is nyúlik majd a gasztrokalandozás.
Ami biztos: egy egyedülálló étterem született, ahol rengeteg merészséggel értelmezik újra a magyar konyhát, és ennek csak örülni lehet.
SALT Budapest, 1053 Királyi Pál utca 4., a Hotel Rum aljában