Gyönyörű cukrászda a libegőnél: megnyílt az Eber desszert
Persze mindenkinek az az első kérdése, hogy miért Eber? Mint a hely ötletgazdái, Erdős Ákos és Losits Gábor elmondták, a hely neve a környék történelméhez és földrajzi adottságaihoz kíván visszanyúlni. Ez mindig is kirándulókörnyék volt, sok vaddisznóval, az Eber pedig németül vadkant jelent. A Hegyvidéknek ezen a részén régebben rengeteg vendéglő, étterem üzemelt: a 19. században közel 50-60 vendéglő működött itt, olyan nevekkel, mint Disznófő, vagy Fácán.
Fotó: Hartyányi Norbert
Esténként ide a Lóvasúthoz is gyakran lejönnek a vaddisznók, emellett mivel ez sváb környék, mindenképpen találónak érezték az Eber nevet. Ehhez terveztek egy vicces vaddisznós tapétát és logót is. A helyiség gyönyörű lett, már csak azért is megér egy látogatást, hogy ücsörögjünk ebben a szépen felújított térben. A Lóvasútnál egyébként eredetileg nem volt cukrászda, posta – trafik és állomásfőnöki iroda üzemelt itt 1886-tól. A Kauser József tervezte épület váróteremként is működött, hiszen annak idején itt volt a villamos végállomása, a villamos megszűnése után a gyönyörű épületben nagyon sokáig lakások voltak, és rohamos romlásnak indult.
Fotó: Hartyányi Norbert
Az Eber direkt nem hívja magát cukrászdának, hiszen itt a pohárdesszertek és a kenyerek is fontos részei a kínálatnak. A hely fő profilja a francia stílusú desszert, amelyek mind itt készülnek helyben, a cukrászműhelyben. Ebbe a vonulatba illeszkedik a croissant is – ez az egyetlen termék, amit nem ők sütnek, hanem egyelőre az általunk is csodált Freyjából érkezik. A sütirajongók mellett gondoltak a kirándulókra is, nekik készülnek például a különböző pogácsák és a sajtos rúd, ami máris a legnépszerűbb termékük.
Az Eber desszert még csak pár napja nyílt, így nem lehet tudni, mi lesz a vendégek kedvence, egyelőre a sós karamellás buborékdesszert és az újragondolt Eszteházy-szelet a sláger – nálam is ez lett az abszolút befutó, bár mindent nem tudtam végigkóstolni. Imádom az Eszteházyt és nagyon tudom értékelni, ha valahol puha, lágy krémmel készítik el. Kóstoltam még a kávés csokitortát, amiben selymes a krém, a tészta friss és puha, valamint a pisztáciás-málnás süteményt, amiben először a málna savanykás íze érződik, de aztán beüt a sűrű és tömény pisztáciakrém. Aki Olaszországban mindig a pisztáciakrémet vadássza, az mindenképpen ezt a süteményt válassza.
Fotó: Hartyányi Norbert
A választék egyébként elég széles: nagyon csokis Opera-szelet, passiós túródesszert, málnás mousse, és aszalt gyümölcsökkel és keksszel készült nagymama sütije, a klasszikusabb műfaj rajongóinak – azaz nekem. Nagyon jól nézett kis a házi mogyorótorta, amihez a mogyorót ők vásárolják, pörkölik és őrlik, és a tésztája is mogyorólisztből van, így gluténmentes. Mindig kapható egy teljesen mindenmentes, vegán sütemény is.
Fotó: Hartyányi Norbert
Amiért még nagyon odavoltam, az a sajtos rúd és a burgonyás kenyér. Sütnek ugyanis kenyeret is, szintén a saját műhelyükben, minden kenyér saját kovászukkal készül. Kapható csicsókás vert kenyér, tönköly kenyér és fügés-diós is, nagyon jó hír a budaiaknak, hogy még egy helyen lehet jó kenyeret kapni. A sütemények ára 590 és 790 Ft között mozog, a pogácsák kilója 4000 Ft, a kenyerek pedig 650 és 1000 Ft között vannak.
Fotó: Hartyányi Norbert
Biztosan idő kell, amíg megtalálja a közönségét egy ilyen hely, és a koncepció sem teljesen kiforrott még (van például kenyér, de nincs szendvics). Meg talán egy kicsi lazulás sem árt majd, elvégre ez egy kirándulós környék, de nagyon drukkolunk, mert a libegő és az épület is megérdemel egy jó helyet.
Zugligeti út 64.