A tulajdonos, Lévai Zsuzsanna mondhatni, mélyvízbe született, hiszen édesapja haltenyésztőként dolgozik. Mivel ő maga reklám/marketing végzettséggel rendelkezik, sokáig nem is volt tervben, hogy áttér a vendéglátásra. Végül párjával közösen született meg a Halkakas ötlete. A piac felmérésekor úgy találták, hogy azért nem esznek a magyarok halat, mert a Balaton környékét leszámítva egyszerűen nincsenek jó halas helyek.
A Halkakas az elsők között volt, akik kizárólag vízlakók köré építették az éttermük kínálatát. Annak idején a Veres Pálné utcában nyitották meg kapuikat, főleg streetfood ihletésű menüsorral. 2017 decemberében költöztek át a Dohány utcába, itt viszont már inkább a bisztró vonalra erősítenek. Minden felszolgált hal hazai, valamint a borokat és szörpöket is kistermelőktől szerzik be, hogy ezzel is csökkentsék az ökológiai lábnyomukat. A szezonalitás jegyében évente kétszer új étlappal jelentkeznek, amit most volt szerencsénk kipróbálni.
Én még a Veres Pálné utcai egységükben vendégeskedtem sokat, az új étterembe valahogy ritkábban térek be. Ami viszont rögtön feltűnt, hogy a kedves, családias légkör mit sem változott, hiába nyitnak az elegánsabb, bisztró jellegű fogások felé. Imádom a pult felett lógó lámpaként funkcionáló hajót, a melegséget árasztó fabútorokat és a halpikkelyes falat.
Na jó, de milyen a kaja?
Elsőként a fehérboros harcsaterrine-t kóstoltam savanyított zöldségekkel (1650 Ft). Állagra habkönnyű volt, teljesen elolvadt a számban, imádtam. Amúgy, ha nem tudom, hogy ez harcsából van, az életben nem mondtam volna meg. Ami egyébként nem véletlen, mert Zsuzsinak és csapatának kifejezetten célja az olyan ételek készítése (is), amiknek nincs annyira markáns halízük, hogy azokkal is megszerettessék a halat, akik valamiért idegenkednek tőle.
A harcsakrokett padlizsánkrémmel és céklamajonézzel szintén nagyon jó volt. A krokett kívül tökéletesen ropogott, belül viszont finom puha volt, ahogy azt kell. Ez már nem tudta volna eltitkolni, hogy harcsából van, de mivel én kifejezetten szeretem a halat, egyáltalán nem bántam. A padlizsánkrémnek volt egy kis füstös mellékíze, ami kifejezetten jól állt neki és remekül passzolt a majonéz édességéhez (1650 Ft).
Ezután következtek a marinált harcsacsíkok grapefruitos spenótsalátával. Az előételek közül nekem ez ízlett a legkevésbé, mert bár jó a gyümölcs, minden mást elnyomott az íze. A harcsa önmagában szintén savanykás volt, és a ruszlira emlékeztetett, aminek nem vagyok nagy rajongója, így ez a fogás nem vett le a lábamról (1650 Ft).
Főételek közül elsőként az édes tésztabundában sült pontyfilé érkezett fűszeres burgonyával (2950 Ft). Ennek szintén elég jellegzetes halíze volt, így aki még csak barátkozik a halakkal, az ne ezt válassza. Nekem viszont nagyon ízlett, a bundája kicsit fish and chips jellegű volt, nem annyira ropogós, inkább puha. Édeskés ízét jól ellensúlyozta a krumpli paprikás fűszerezése. Emellett még helyet kapott a tányéron konfitált hagymakrém is, ami talán a legjobb volt az egészben. Azt viszont hozzá kell tennem, hogy lévén ponty, van benne szálka, ezért óvatosan kell enni. Másrészt ebből adódóan, ha esetleg nem a haverunkkal érkezünk, nem ajánlom, mert a szálkával való küzdelem nem túl szexi. 😀
Másodjára a citrusos tokhalfilét kóstoltam édesburgonyával és savanyított pagodakarfiollal. Töredelmesen bevallom, hogy ez egyáltalán nem ízlett, bár nem tudnám konkrétan megmondani, hogy miért, mert sem az elkészítésével, sem a textúrájával nem volt baj. A hal fűszerezése nagyon egyszerű volt, valóban tetten érhető volt a citrusos vonal. Az édesburgonya-püré szerintem szintén nem volt extra, a karfiollal meg nem tudtam mit kezdeni. Ezzel így önmagában nem fogtok találkozni az étlapon, a vegyes grilltál része (3950 Ft).
A főételek közül utolsónak a sous vide eljárással készült göngyölt harcsa jött sült céklával és almapürével. Az illata isteni volt, így tudtam, hogy ebben egész biztosan nem fogok csalódni, és így is lett! A harcsa tökéletesen átsült, nagyon jól ment hozzá a cékla, de még az almapüré is, pedig voltak kételyeim. Ez szintén azoknak jó választás, akik nem kedvelik a túlzottan domináns halízt. A halevő vegák viszont ne rendeljék, mert a töltelékben bacon is van (3150 Ft).
Bár ez most nem volt terítéken, de jó szívvel ajánlom a streetfood ételek közül a halburgert, mert azt évek óta rendelem, és még sosem volt olyan, hogy ne pusztítottam volna el az egészet percek alatt, annyira finom (1950 Ft)!
Mindenképpen gyertek el ide, már csak azért is, hogy EGYETEK HALAT, hiszen a kiegyensúlyozott étkezéshez elengedhetetlenül fontos, extrán egészséges, és egyszerűen azért, mert jó! Valamint azért, mert a halászlén és a hekken túl is van élet, a Halkakasban pedig bizonyítják is!
Cím: 1074 Budapest, Dohány u. 36. (bejárat a Nagydiófa utcából)
Hozzászólások
