Huszár Krisztián házhoz viszi a vietnámi gulyást
A karantén és az iskolaszünet harmadik hetét tapossuk, és én eddig mindig megpróbáltam főzni. Ezen a héten azonban kétszer is elcsábultam a sokkal egyszerűbbnek tűnő rendelésre. Először pizzát rendeltem: a Digó új, római tepsis pizzáját próbáltuk ki, amiről írtam is ebben a cikkben. Röviden összefoglalva fantasztikus, jó minőségű, laktató kaja. Második alkalommal pedig Huszár Krisztián mellett tettem le a voksom, hiszen az ő ételeit mindig szívesen eszem.
Ismét új helyen főz
Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki Huszár Krisztiánt mindenhová követi, bárhová megy. Jártam már nála a Beszálló nevű helyen a Madách téren, aztán a fine dining éttermében, a Fámában. Követtem, amikor az elátkozottnak tűnő, budai Hegyvidék Bevásárlóközpontban vette át a Tanti nevű éttermet Zuzu néven, végül szuper kaját ettem nála tavaly a Szirom Food Bar nevű, kicsi büféjében a Margit körúton. Mindenhol tudott egyedit és különlegeset alkotni. A Szirom pedig egy kedves, személyes hely volt, hiszen bármikor érkeztünk, Huszár Krisztián főzött a pult mögött. Az ilyen kicsi, egyszemélyes helyek eléggé hiányoznak Budapestről. Titkon reméltem, hogy ez meg is marad, de sajnos nem így történt. A Szirommal elváltak az útjaik, maga a hely nem zárt be, de tudjatok róla, hogy már nem Krisztián főz ott.
Új helyet nyitott volna, amibe azonban a vírus miatt nem tudott belevágni, így most Dudás Péter Krisztiánnal együtt a Budagyöngye Bevásárlóközpontban lévő Chili Bisztróban főznek, egyelőre elvitelre. Első nap teszteltem a helyet, 4 étel van az étlapon, és meg is kóstoltam mindet. Maguk oldják meg a kiszállítást is egyébként 800 Ft-ért, de én személyesen vettem fel a kaját.
Nehéz műfaj a kiszállítás
Ami először arcon csapott – tényleg új vagyok ebben a rendelős műfajban –, az a hatalmas hulladékmennyiség. Ez a pizzás papírdobozok esetében ugye nem volt ilyen feltűnő, de most a 4 adag étel után gyakorlatilag megtelt a kuka. Mármint a kerti 120 literes.
Heti két szemétszállítással nem is tudnék tőle túl sok ételt rendelni. A dobozok egyébként lebomlóak, de így is rettenetesen sok a hulladék. Persze fő a biztonság, de a zero waste mozgalomnak biztos, hogy erősen odacsapott a jelenlegi helyzet. Így a szállításra átálló éttermeknek először is a csomagolás alapos átgondolását javasolnám, mert ekkora műanyaghalomban alig találtam meg az ételt.
Szuper gulyás
Először is a híres nevezetes vietnámi gulyást varázsoltam elő a dobozból (3500 Ft). Ezt igen remekül kitalálta Huszár: megkapja az ember a finom levest a savanyított tojással, marhapofával és húsgombóccal, viszont a házi udon tésztát nekünk kell otthon belefőzni. Maximáisan elégedett voltam ezzel a megoldással.
A tészta így nem ázik szét, amíg házhoz ér, miközben úgy érzem, a higiéniának is megadtam, ami jár, hiszen újraforraltam a levest, hogy beledobjam a megfőtt tésztát. Na meg persze csináltam is valamit az ebéd érdekében.
Remek fogást alkotott a panko morzsában rántott csirkecomb, ami szusirizzsel, káposztasalátával és aiolival érkezett (3500 Ft). Tökéletes, könnyen kezelhető, melegíthető, laktató fogás.
Sajnos ez nem mondható el a vietnámi palacsintáról (dan dan bahn), én legalábbis ezzel szenvedtem rendesen. Ennek van édes változata szilvalekvárral, és sós változata kínai marharaguval. Utóbbival legfőbb bajom az volt, hogy sehogy sem tudtam gusztusosan a tányérra varázsolni, papírdobozból meg nem volt kedvem enni. Ráadásul melegítésre szorult volna, de azért az ember mégsem mikróz meg egy ilyen kaját. Ugyanakkor hidegen sem jó. Ugyanez volt a bajom a bun cha fasírttal: a hozzá kínált vajas krumplipüré a szállítás végére szétterült a dobozban, és felismerhetetlen szószként vonta körbe az egyébként isteni fasírtot. Tényleg ez volt az egyik kedvencem, de azért én más, kevésbé folyós köretet tennék hozzá. Ebből is látszik, hogy a kiszállítás nem egyszerű műfaj és komoly átgondolást igényel.
A fasírt mellé csomagolt fejes salátánál pedig konkrétan teljesen elakadtam. Egyszerűen nem ment át a járványszűrőmön a friss saláta, pedig a kevésbé parásak közé sorolom magam. És összességében ez volt a bajom Huszár Krisztián legtöbb ételével: az ő főztjéhez – mint a vietnámi konyhához általában – hozzátartozik a frissen vágott, isteni zöld fűszer: ropogós koriander, menta és újhagyma, amit egyszerűen jelen körülmények között nem tudok felhőtlenül fogyasztani. Nem találtam ugyan konkrét ajánlást arra vonatkozóan, hogyan járjunk el a salátákkal járvány idején, de van egy sejtésem, hogy nem ez a legbiztonságosabb élelmiszer.
Összességében tehát: rendeljetek levest, mert isteni, és nem éri meg vele otthon vacakolni, ráadásul úgysem tudtok olyan jót főzni, mint Huszár Krisztián. És mivel a tésztát nektek kell belefőzni, mégis olyan egy kicsit, mintha ti csinálnátok. Laktató, meleg, finom és különleges. Én egyedül a vietnámi palacsintát gondolnám újra Huszár Krisztián helyében, de ha valaki szívesen eszik elviteles dobozból (én egyszerűen nem tudom megtenni), annak a palacsinta sem fog gondot okozni, és az adaggal sem lesz baja.
Én pedig próbálok türelmesen várni, amíg újra kinyitnak az éttermek, és ismét az orrom előtt készíti el Huszár Krisztián a híres fogásait.