Egészen úgy tűnik, hogy egy japán étteremnyitási hullám van kialakulóban Budapesten, és ennek a bemutatásából persze mi sem maradhatunk ki. Elsőként a Kanpai Izakayát mutatjuk be, amely az ötödik kerület szívében helyezkedik el.
A Szent István körút ismerői jól emlékezhetnek, hogy a helyen előtte a Spazio helyezkedett el, melyben a végefelé én is jártam, és olyan burgert ettem, ami majd megszólalt. Sajnos ők bezártak, de a Fuji japán étteremmel egészen közeli kötődésű hely nyitott a helyén, és azt kell mondjam, vele sem járunk rosszul.
Először hadd adjak egy kis névmagyarázatot, mert nem feltétlen egyértelmű. A Kanpai nem mást jelent, mint egészségedre, ezt mondhatjuk étel vagy ital előtt, után, ezen nincs sokat magyarázni. Az Izakaya az már egy kicsit bonyolultabb, ez Japánban tulajdonképp egy gasztropubot takar, ahol kajálhatsz is egy jót, de tulajdonképp ha szeretnéd beviszkizve halálra karaokezhatod magad. Nos, itt azért a kocsma jelleg erősen vissza lett fogva, de a japán-európai tengelyen mindenféleképpen jól értelmezhető helyet sikerült kialakítani.
Az étlap hatalmas, de ezt szó szerint értsük, valamint minden nap kérhetünk két három vagy négyfogásos menüt is. Mi most az a la carte étlapot kóstoltuk végig, hogy kapjunk egy átfogó képet az étterem kínálatáról. Kezdésnek egy Calpist ittam, ami egy japán üdítőital, kicsit fura, ámde kellemes ízzel.
Ezután következett pár szusi, azaz három nigiri és három maki, hozzá pedig az elmaradhatatlan wasabi, illetve pácolt gyömbér.
Ezután több kis tányér érkezett, először egy jó kis miso levessel, ami mostanában a kedvencemmé kezd válni, és most sem volt ez másként.
Ezt követte egy shiitake gomba előétel, valamint egy kinpira gobo, azaz csíkokra vágott, pirított lapulevélgyökér sertéshússal kombinálva.
Természetesen a mindenhol megszokott és várt előétel sem maradhatott el, azaz az edamame, ami nem más, mint párolt szójabab héjában.
Innen kezdett bedurvulni a buli. Kaptunk egy jófajta yaki gyozat, ami néhány sült húsostáskát takart, mártogatóssal.
Erre emeltünk rá egy ibodai misozuke yakival, ami számomra az egész étkezés legjobbját jelentette: ez egy vajhalfilé volt, miso pácban sütve, elképezstően jó ízekkel, vastag fehér hússal, imádtam.
Wafu és krumplisalátával folytattuk, csak mert kellett egy kis könnyedség is.
Yakitorival mentünk tovább, ami nem más, mint szuper grillezett csirkecombfalatok nyárson, pāfekuto!
Ahol hamburger van, ott én is ott vagyok, és ahol én ott vagyok, ott van hamburger is. A japán verziója ennek sertésből és marhából készül, japán majonézzel és tonkatsu szósszal, ajánlani tudom csak ezt is.
Időközben elfogyott az üdcsi, így érkezett egy japán stílusú helyi limonádé is, egy kis gyömbérrel megbolondítva.
Nem tudom ettetek-e már okonomiyakit, azaz japán pizzát, de ha még nem, próbáljátok ki, nagyon állat, én a baconnel szerelt opciót teszteltem, pia mellé (amiből a helyszínen azért van rendesen, sör, viszki, na meg persze szuper japán koktélok, meg ami csak kell) kiváló lehet.
A végére egészen kidurranásközeli állapotba kerültem, de egy jó desszertre mindig van hely: jelen esetben a szezámos mochit kóstoltam, ami színében és állagában is elég huncut, ahogy azt a képen ti is láthatjátok. Ez nem más, mint egy szezámos fagylalttal töltött rizstészta, ki kell, hogy próbáljátok.
A Kanpai Izakaya azonfelül, hogy lazított a Fuji kötelékein, lehozta a Rózsadombról a japán kajákat, egyenesen a Belvárosba. Ha nem ismeritek a helyi ételeket, akkor mindenképp menjetek, és teszteljétek, mert az alapanyagok és az elkészítés is példamutatóan kiváló.
Elérhetőség: 1055, Szent István krt. 17.
Hozzászólások
