Hirdetés
Karácsonyi menü

Lehet egyáltalán valami normális kaját enni a Ráday utcában?

Thai garnélás curry

Ízek és aromák mindenütt!
Hirdetés

Lehet egyáltalán valami normális kaját enni a Ráday utcában?

A Ráday utca igen szép reményekkel indult neki a kétezres éveknek. Az egyik első sétálóutca volt, ami aszfalt helyett térkövet is kapott, és fokozatosan éttermi/buli utcává alakult. Volt egy időszak, amikor mindenki itt akart éttermet vagy kocsmát nyitni. Aztán eltelt tíz év, és gyakorlatilag nemhogy jó hely, de normális kaja sincs már az utcában. Mindez jól mutatja, mennyire kiszolgáltatottak a fővárosi vendéglátóhelyek a turistáknak.
Hirdetés

Bár ma már mindenki csak Ráday utcaként ismeri, nevét eredetileg Ráday Gedeonról kapta, aki író és műgyűjtő volt. 10 évvel ezelőtt még ez számított Budapest egyik legmenőbb utcájának, amíg fel nem futott a hetedik kerület és vele együtt a Kazinczy utca. Ahogy beindult a buliturizmus, úgy szállt szépen a Ráday utca presztízse is lefelé. Erre jött még rá egy jó kis metrófelújítás is.

A Ráday utca egyik legrégebbi helye, a Paris, Texas, fotó: Kalas Györgyi

Ma már nemcsak hogy egyre több hely zár be, de nehéz dolgunk van, ha bármilyen minőségi ételhez szeretnénk jutni a környéken. Nem véletlen, hogy nemrégiben egy beszélgetésen Gerendai Károly is rámutatott, a Costes 2008-as nyitásakor a Ráday még a legfrekventáltabb helynek számított. Alig tíz év alatt azonban elvesztette a presztízsét. Éppen ezért a Costes is hamarosan költözni szeretne.

Utcakép, fotó: Kalas Györgyi

Én azért mentem a Rádayba, mert jókat hallottam a nem olyan régen nyílt Japan Okonomiyaki Kincsán nevű helyről, ezért szerettem volna kipróbálni. Az okonomiyaki a japánok palacsintája vagy pizzája. Ezt, a főleg Hirosima környékén népszerű ételt forró vaslapon sütik, tojásos tésztából, kívánság szerint töltve, sokféle szósszal.

Az Okonomiyaki nem túl csalogató, fotó: Kalas Györgyi

A Ráday utcai hely annyira autentikus – vagy annyira a turistákra épít –, hogy az egy szem személyzet egy szót sem beszél magyarul, és nincs is kiírva magyarul semmi. A probléma viszont az, hogy angolul sem. Így egyáltalán nem jutottunk dűlőre az ügyben, hogy milyen okonomiyakit szeretnék, hiszen egyikről sem kaptam információt. Végül ráböktem egyre, de aztán kiderült, hogy legalább húsz perc, amíg elkészül egy darab palacsinta, ami, tekintve, hogy senki nem volt rajtunk kívül a helyen, furcsának tűnt.

Az étterem amúgy sem volt vonzó, egy hangulattalan, üres doboznak tűnt inkább, mint étteremnek. Így végül kifordultam, de gondoltam, ha már itt vagyok, megnézem, mit lehet egyáltalán enni a Ráday utcában egy átlagos hétköznap ebédidőben, egy órakor. Jelentem, a választék döbbenetesen kiábrándító.

Paprika Jancsi, fotó: Kalas Györgyi

A kudarcos japán hely után rögtön két magyaros étterembe botlottam. Nem igazán tudom eldönteni, hogy a Paprika Jancsi vagy a Kaja Koma nevű étterem volt-e a vonzóbb. Talán a csodálatos kézírással megalkotott napi ajánlatot tartalmazó tábla miatt a Paprika nyert. Az A menüt például még most sem tudom kiolvasni, pedig én sem írok túl szépen.

Napi menü, olvashatatlanul felfirkantva fotó: Kalas Györgyi

Nem tudom, ki emlékszik rá, hogy öt éve a Marie Kristensen szendvicsei még legendásan finomnak számítottak a városban. Hát, most nem éppen a legjobb arcát mutatja a hely, de állítólag hamarosan újranyit.

Zárva, fotó: Kalas Györgyi

Egészen felvillanyozó volt ezekhez képest a Petruska kifőzde, ahol legalább sokan voltak, és mindenki vidáman csacsogott. Bár akadt néhány japán turista, aki elkeseredve próbálta értelmezni a magyar feliratokat, a vendégsereg nagy részét helyi törzsvendégek tették ki.

Petruska étkezde, fotó: Kalas Györgyi

Ekkorra már nagyon éhes voltam, így igazán megörültem a kifőzdének. Zöldbablevessel és egy kis adag pulykamellbrassóival csillapítottam az éhségemet.

Pulykamellbrassói, fotó: Kalas Györgyi

Én is jobban örülnék, egy olyan cikknek, amiben a hagyományos kifőzdék csábító ízei felett örvendezhetnénk, de sajnos nem ez volt a helyzet. A kaja nem nem volt jó. Bár a zöldbablevessel csak annyi problémám volt, hogy több volt benne a galuska, mint a bab, de a pulyka száraz volt, és kemény. Bár a pulykahúst amúgy is művészet jól elkészíteni, éppen ezért is készítik a brassóit sertésből. Ráadásul a kis adag valóban kis adag, mint láthatjátok a képen. Jóllakni nem lehet vele, viszont 900, levessel együtt 1400 Ft-ba került.

Csalogató étteremek, fotó: Kalas Györgyi

A Petruska mellett az Ukrán udvar nevű étterem, majd közvetlen mellette – néhány műanyag dézsába kihelyezett faággal – a Shiraz perzsa étterem vonzó atmoszférája csalogat.

Fotó: Kalas Györgyi

A Petruskával szemben a Ráday utca egyik legendás helye, a Paris, Texas kávéház még éppen csak éledezett. Ez legalább valamennyire hangulatos, de a Facebook-hozzászólások alapján ide is szinte csak turisták járnak. A Paris, Texas egyben felhívja a figyelmet arra, hogy a Rádayban nem lefelé, a koszos, kopott térkövek irányába, hanem felfelé érdemes nézni, hiszen az utcában gyönyörű épületek sorakoznak.

A Ráday utca tele van gyönyörű épületekkel, fotó: Kalas Györgyi

Kissé továbbhaladva az derült ki, hogy Manga Cowboyra is ráférne egy erős ráncfelvarrás – bár az ételekről nem tudok nyilatkozni. A hamburger állítólag még mindig jó, és úgy láttam, ebédmenüben is erősek. Velük szemben a kifejezetten minimalista étlappal csalogató Input végre egy olyan hely, ahová akár be is ülnék ebédre vagy vacsorára, és ahol emberek is voltak – ha nem is sok.

Töltött kalács, fotó: Kalas Györgyi

Hoppácska! Ez a hely itt, a kukával szemben kürtőskalácsot, sőt kürtőskalács-burgert kínál, de őszintén szólva nem volt túl nagy gusztusom kipróbálni! Érdemes megfigyelni az oszlop alatti térkő mintázatát.

Zárva, fotó: Kalas Györgyi

A Jaffa kávéház, úgy tűnik, végleg bezárt, a Castro utódjának számító Claro Bisztróban azonban zajlik az élet. Az étlap ugyan kissé eklektikus, de úgy tűnt, sok a magyar vendég is. Kissé arrébb egy retróba hajló hentes sült kolbásszal, rántott csirkecombbal, sült hurkával. Sajnos a pulykabrassói után nem kívántam többet enni, de az is lehet, hogy itt jobban jártam volna. A Café Delion bisztró zárva, bár honlapjuk szerint hamarosan újranyitnak Vokál néven.

Az ezt követő kínai büfé és csibéző láttán már végképp lemondtam volna a Ráday utcáról, amikor egyszer csak felbukkant a nagybetűs REMÉNY a Nándori Cukrászda képében.

Nándori cukrászda, fotó: Kalas Györgyi

Ennyi giccset soha nem láttam még egy helyen, mégis egészen lenyűgöző, ahogy ez a töménytelen habos dolog egy teljesen koherens, sőt ízléses egésszé áll össze egy kifejezetten hangulatos helyet alkotva. A Nándori teljesen lenyűgözött, és egyben mutatja, hogy a jó helyekre ezen a környéken is nagy igény van. Hiszen míg a Ráday utca összes helye kongott az ürességtől, itt akkora volt a forgalom, hogy sorszámot kellett húzni, és alig tudtunk leülni.

Legényfogó torta tejbegrízzel töltve, fotó: Kalas Györgyi

A kávé kifejezetten olcsó, 350 Ft, és frissen őrlik. Minden süti annyira vonzónak tűnt, hogy muszáj volt kipróbálnom. Mivel azt mondták, a Legényfogó torta a hely egyik specialitása, ezt kértem, és nem bántam meg. Vaníliás tejbegrízzel töltött mézes lapok meggylekvárral. Nem túl édes, nem túl krémes: remek. Búcsúzóul néhány olívás pogácsát is vásároltam, az is nagyon friss volt, és puha. Mindez gyönyörű helyen, a Bakáts téri templommal szemben.

A Nándori cukrászda belülről, fotó: Kalas Györgyi

Ha van olyan hely, amiért mégis érdemes visszatérni a Ráday utcába, akkor az kizárólag a Nándori Cukrászda. Kellemes kalandozást nektek, és ha találtok a Ráday utcában jó helyeket, osszátok meg velünk!

Hozzászólások
Tovább olvasok
Hirdetés

Ezeket láttad már?

Később módosíthatod a beállításaidat
Cookie beállítások