Megkóstoltuk Párizs leghíresebb macaronját
Pierre Hermé a világ egyik leghíresebb cukrásza, a franciák nagyon büszkék rá, a Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja címet is megkapta. Több generációra visszamenőleg cukrász családból származik, a francia cukrászat egyik megújítójának tartják, mégis leginkább a macaronjairól ismerik. Sokan csak emiatt keresik fel párizsi üzleteit, leginkább a nagyon különleges ízkombinációiról és a tökéletes alapanyagairól híres.
Fotó: Kalas Györgyi
Pierre Hermé szerint a macaron szempontjából a legfontosabb dolog a különleges ízkombináció és a legjobb alapanyagok felkutatása, mindezek végeredménye pedig az ízek tökéletes összhatása kell, hogy legyen. Ennek érdekében pedig fogyasztás előtt javasolt nem rögtön bekapni, hanem szobahőmérsékletűre melegíteni a kis sütiket. Ami fontos még, az a vastag töltelék, ez adja meg ugyanis a macaron valódi ízét, így tehát Hermé macaronjai valóban dundinak számítanak.
Fotó: Kalas Györgyi
Bevallom őszintén, annyit olvastam már a Pierre Hermé-macaronok különleges ízombinációjáról, hogy a legmeghökkentőbb változatokra számítottam, és első olvasása átböngészve az ízeit kissé csalódás is volt. Az új kollekció olyan ízeket vonultat fel, mint csokoládé-karamell, citrom-pomeló, rózsa-licsi-málna, tejcsoki és passiógyümölcs, a legkülönlegesebben talán a mandarinos-olívaolajas hangzott. Az látszik, hogy az egyösszetevős ízeket kerüli, és legtöbb macaronja valamilyen ízpárosítás eredménye. Ezeknek a macaronoknak egyébként már a színéből is látszik, hogy valódi, természetes hozzávalókból készültek, színük ezért például jóval visszafogottab, de ez nem baj, sőt! Azt jelenti, hogy nincsenek telenyomva színezőanyaggal.
Fotó: Kalas Györgyi
Csak a kóstolás után állt össze a kép: itt a lényeg nem a minél különlegesebb hozzávalókon, hanem a harmónián van. Hermé előszeretettel használja fel gyerekkorának ízeit, gyakran használ rózsaolajat, és mindig felhívja rá a figyelmet, hogy a macaron nem valami új csecsebecse, hanem igazi, francia klasszikus – már a 15. században is készítették. Hermé egyébként nem csinál titkot a macaronok receptjéből, macaron-szakácskönyvet is adott már ki, mégsem tudja senki úgy elkészíteni, mint ő. Én nyolcféle ízt kóstoltam nála, és az új kollekcióból végül az olívaolajas és a citromos-pomelós lett az abszolút befutó.
A Pierre Hermé-macaronok ára kiemelkedőnek számít még Párizsban is, 2,5 euró egy darab, – a legtöbb belvárosi cukrászdában 1,5 euróért lehet macaront kapni. Hogy ellenőrizzem, érezhető-e a különbség, vettem pár darabot egy teljesen no name helyen, és egy másik ismert cukrászdában is a zsidó negyedben, a Damyelnél, ahol ráadásul kóser macaronokat árulnak.
Fotó: Kalas Györgyi
A no name macaron már ránézésre is különbözött a Hermé jó alaposan megtöltött, szaftos macaronjaitól, tényleg érezhető volt a különbség. A Hermé-macaronok íze igazán összetett, amikor beleharapunk, még nem tudjuk, milyen másik íz és szín fogad majd minket középen. A nyertes azonban nálam mégsem ez lett, hanem a Damyel mogyorós macaronja, ami szinte felrobbant a számban. Csak később olvastam mások lelkes beszámolóját erről a helyről, én őszintén szólva véletlenül bukkantam rá, pedig több top 10-es válogatásban is szerepel.
Persze, nyilván nehéz eldönteni, melyik a legjobb macaron, ha Párizsban járunk, legjobb, ha minél több helyen kóstolunk egy párat.