Annak ellenére, hogy Bianchi építész, két mondat után azonnal egyértelmű volt, hogy mindent tud az olasz gasztronómiáról, olyan szenvedéllyel magyarázza a jó pizza, a jó sajt és a jó alapanyagok rejtelmeit. Két éve él Budapesten, mivel barátnője magyar, Tóth Anikó egyébként szintén építész, és hozzá kötődik a hely belső tereinek kialakítása. A Belli di Mamma nagyon jól néz ki, valóban inkább egy nagyvilági, milánói világot idéz, Laki Eszter képeit legszívesebben azonnal hazavittem volna a falról. A tulajdonos maga is azt mondja, hogy Milánót szerették volna egy kicsit elhozni Budapestre.
Fotó: Hartyányi Norbert
Ők is tudják, hogy a nápolyi pizza nem ok nélkül lett olyan híres, és nem véletlenül védi nagyon komoly szabályozás, sőt az Unesco is. Ők viszont, északi olaszok révén, nem ragaszkodtak a fatüzelésű kemencéhez, (az olaszok maguk között is előszeretettel vitatkoznak azon, hogy melyik a legjobb pizza.) Az mondják, az új elektromos kemencék már ugyanúgy felmelegszenek 400, sőt akár 500 fokra is, mint a hagyományos, fatüzelésű társaik. A Belli di Mamma kemencéje Nápolyból való egyébként, egy rézborítású elektromos kemence, amiben pontosan 1 perc 20 másodperc alatt sül meg egy pizza. A tészta hosszú kelesztéséhez azonban ők is ragaszkodnak, így legalább 48 órát, de van hogy 3 napot is kel a pizzatészta.
Fotó: Hartyányi Norbert
Bár a Belli di Mammában klasszikus pizzák is kaphatók, – margherita, marinara, diavola, vegetariana, quattro formaggi – a koncepció szerint azonban ez egy gourmet pizzéria, ami azért lehet nagyon jó ötlet, mert ilyen még valóban kevés van a városban. Igaz a legtöbb, jó minőségű, nápolyi pizzát kínáló helyen (pl. Igen és Digó) mindig vannak szezonálisan gourmet pizzák is. A Belli di Mammában azonban a gourmet pizza a fő csapás, úgyhogy egy jó párat ki is próbáltunk, – és bevallom hirtelen nem tudtam volna megmondani, hogy elektromos, vagy fatüzelésű kemencében sült-e a pizza – bár ez lehet, hogy csak engem minősít. Itt is ugyanúgy megjelentek a pizza szélén a fekete buborékok, ami a jó pizzának az egyik sajátja – ettől lesz könnyű, levegős, gyorsan emészthető a tészta.
Fotó: Hartyányi Norbert
Klasszikus pizzák közül kóstoltuk a margheritát, amin az étterem egyik büszkesége a nápolyi tehéntejből készült mozzarella (fior di latte) és paradicsomszósz van. A klasszikusok ára 1700 és 2600 Ft között mozog, engem a margherita egyébként rögtön levett a lábamról. Aki azonban egy kicsit tovább merészkedne pizza-fronton, az nagyon fog örülni a gourmet-kínálatnak, aminek keretében tényleg nagyon fantáziadús pizzákat lehet kóstolni.
Fotó: Hartyányi Norbert
Három félét is kértünk, elsőként a lazacosat, mert ennek csicseriborsókrém az alapja, és ilyet még sosem ettem. Persze tudom, hogy sokszor még Nápolyban is szakítanak a megszokott, paradicsomos feltéttel, de csicseriborsósat még nem ettem. Erre jött a füstölt lazac, a frissen reszelt, illatos lime, és az egész rózsabors, utóbbiak igazán különlegessé tették a pizzát. Ezután érkezett a hely specialitása a Belli di Mamma pizza: kecskesajt alap, szarvasgombakrém, méz, sajt és szárított füge. Ez a kettő egyben a legdrágább pizza egyébként, mindkettő 3900 Ft, de főételnek bőven beillenek.
Fotó: Hartyányi Norbert
Mindkét pizza rendkívül különleges, – az már az én maradiságomat bizonyítja, hogy nekem mégis a paradicsomos pizzák jöttek be a legjobban. A klasszikusak közül a margherita valami eszméletlen finom volt a csodás sajttal, ami középen éppen úgy levet ereszt, mint ahogyan egy nápolyi pizzériában. A gourmet pizzák közül pedig a Terra ízlett a legjobban, ezen van bresaola, bivaly mozzarella, paradicsom, rukkola és balzsamecetkrém, és a feltétet nagyon kiadósan mérték. Az étteremben a borkínálat is többnyire olasz, így nem csak jó pizzákat, hanem olasz borokat is kóstolhatunk.
Fotó: Hartyányi Norbert
A hely másik specialitása a fritti, – azaz olajban sült zöldségek és tenger gyümölcsei, amiből szintén nagyon sokféle lesz az étteremben. Olajban sült, töltött cukkinivirág, sült rizsgolyók, tintahal, töltött olívabogyó (olive all’ascolana) és még sok egyéb dolog, Riccardo szerint ugyanis az olaszok szeretnek mindent megsütni olajban. Ebben ezek szerint nem különböznek a magyaroktól. Frittit szintén lehet majd kérni az asztalnál, de inkább az olasz street food mintájára elvitelre is szeretnék árulni. Nyáron az étterem egyik felét meg lehet majd nyitni, és elvitelre gyorsan hozzá lehet jutni a frittikhez, valamit a tervek szerint majd pizzához is.
Akácfa utca 45.
Hozzászólások
