Nem csak az édes ízekkel hódít a Törökméz Budán
Nem vagyok rest bevallani, pár évvel ezelőttig méltatlanul hanyagoltam a budai oldalt, mert sem a munkám, sem az otthonom nem szólított a Duna túloldalára. Ha nagyobb visszhanggal nyílt valami szimpatikus, természetesen azonnal az ajtóban álltam, de amúgy szürke zónaként élt a fejemben a másik part. Részben ezért fordulhatott elő, hogy nem is olyan régen hallottam először a Törökmézről, de mindenki egyetértett abban, hogy ott a helyem. Több se kellett, már tárcsáztam is, viszont akárhányszor próbálkoztam, telt házra hivatkozva nem jutottam asztalhoz. Most megértettem, miért.
Pár perc sétára a Margit híd budai hídfőjétől valóban olyan, mintha egy kedves kis kaptárba csöppennék. Bár már túl vagyunk a reggeli csúcson, mégis szinte mindenhol ülnek, a személyzet mosolygós tagjai pedig szorgos méhekként zsongják körbe az asztalokat. Annak ellenére, hogy a hely nem túl tágas, a világos színeknek, sok növénynek és a nagy üvegfelületeknek hála, sikerült optikailag növelni a teret. A mindenhol visszaköszönő citromsárga dekorelemek pedig a legborongósabb hétfő reggel is garantáltan jobb kedvre derítenek – ezt onnan tudom, hogy velem is ez történt, csak kedden. 😀
Kezdetek
A 2015-ös nyitáskor a fő csapásvonal a reggeli volt, vagyis egész nap kérhető, egyszerűbb, de jó minőségű tojásos ételek, szendvicsek sütemények, amikhez ennek megfelelően volt bőséges juice- és kávékínálat. Emellett egyfajta deliként is működtek, a szendvicsekbe kerülő sonkákat, sajtokat haza is lehetett vinni. Az évek múltával azonban változott a kereslet, amit sikeresen tudott követni a kínálat is.
Az egész napos reggelit délben felváltja a napi menü és az állandó á la carte kínálat, ami a Csonka Zoltán séf munkáját dicséri. Ezek egyaránt kielégítik a húst fogyasztó és nem fogyasztó, de még a vegán vendégek igényeit is, mindezt pedig parádés módon.
Húsevő olvasók, kérlek ti is olvassatok tovább!
Merthogy eldobtam az agyam az összes vegán kajától, amit elém raktak! A bundás kenyérrel kezdtem, amit csicseriborsóliszttel, kurkumával és sörélesztőpehellyel készítenek. Olaj helyett grillen sütik meg, így már csak emiatt is sokkal egészségesebb, mint a hagyományos (itt egyébként azt is grillre rakják). Ezáltal kevésbé szivacsos, inkább ropogós az állaga, a kurkumától pedig szuper sárgás színt kap. Annyira ízlett, hogy hiába tornyosodott előttem sok más finomság, mindig visszatértem hozzá. Érkezik mellé még paradicsomszósz és guacamole is, előbbi kicsit pikánsabb, utóbbi kellemesen lágy. Hiába a kissé borsos ára (egy bundás kenyérhez képest), én 10 ujjamat megnyalva távoznék (1790 Ft).
A Buddha bowl már ránézésre is olyan szép, hogy sírnom kell. Nem igazán tudom elképzelni, hogy miután ezt bárki elé leteszik, fintorogva állna fel, közeli hentes felől érdeklődve. Középen kókuszkrémes mogyorószósz foglal helyet, és ezt ölelik körbe olyan finomságok, mint a grillezett kukorica, pak choi, sárkánygyümölcs, avokádó, rizstészta, csicseriborsó és tempeh. A szósz inkább mogyoró-, mint kókuszhangsúlyos, így nagyon jól áll a belemártogatott grillzöldségeknek. A csicseriborsón nem tudom, milyen fűszerkeverék volt, de imádtam, a rizstészta pedig egyszerűen szójaszószba volt forgatva, némi szezámmaggal. Az egyetlen, ami nem ízlett, az a tempeh, de az kizárólag az én hibám. Dacára a testem ellenállásának, mindig megkóstolom, hátha egyszer jó lesz, de sajnos még nem jött el az a nap, bár nem állítom, hogy lehetetlen. Aki nem lenne képben, a tempeh szójababból, erjesztéssel előállított húspótló, ami a vegetáriánus étrend elterjedésével vált népszerűvé. Állagában elég tömör, darabos valami. De azt kell mondanom, hogy a Buddha bowl még ezzel együtt is baromira ízlett. Ahogy a képen is látszik, nem kis adag, szerintem két embernek is elég, ha pedig egyedül érkeznék, biztosan elcsomagoltatnám a felét, így a következő étkezés is pipa (3450 Ft).
Na de, ami az abszolút és első számú kedvencem volt az egész ittlétem alatt, az az acai bowl. Az acai egy Dél-Amerikában honos piros bogyós gyümölcs, a tál alapját és csodálatos színét tehát ennek köszönheti (bár a képen a színe sajnos nem látszik). Az alján házi készítésű granola van, erre jön egy adag ebből az észbontó cuccból, a tetejére pedig friss gyümölcsöket, pl. banánt, epret, gránátalmát szórnak. Olyan szinten fullos, hogy megőrülsz. Az acai kissé savanykás, frissítő ízvilágú, így ezt nagyon jól kiegészíti a banán édes íze. Ahogy a granola ropogós textúrája keveredik a többi, lágyabb állagú alkotórésszel, egyszerűen zseni. Nekem az első kanál után végem volt, így azt javaslom, ezt legalább egyszer próbáljátok ki! Figyelem, szuperaddiktív, gyakorlatilag ki se kanalaztam az utolsó falatokat, már kértem egyet elvitelre (2150 Ft).
Itt már elég szomjas voltam, így jókor érkezett a segítségemre az exotic juice, amiben ananász, répa, passion fruit, citrom és gyömbér keverednek. Eggyel sűrűbb volt, mint amire számítottam, de ez egyáltalán nem volt kárára az élvezeti értékének (1300 Ft). Később még rámentem egy zöldséges verzióra is, ami green monster névre hallgat, és ebben többek között rukkola, uborka és zeller felelnek a napi vitaminbevitelért (1350 Ft).
A nem vegán oldalról…
A szendvicsek közül az avokádós-lazacosat kóstoltuk. Az aljára sajtkrém kerül, erre pakolnak halacskát bőséggel, ezt pedig avokádóval turbózzák, amit egy mákos bagel zár közre. Ez így önmagában semmi extra, de teljesen korrekt. Tartalmas, laktató, amilyennek lennie kell (2250 Ft).
Ezenkívül volt még szerencsém sok-sok sütihez, de mivel egyrészt már dugig voltam – leginkább az acai bowllal 😀 –, másrészt nem akartam kihagyni az SK-csapatot a buliból, ezeket már szerkesztőségünk lágy ölén teszteltük. A 7 sütiből magasan és egyértelműen a répatorta került ki győztesként. Tökéletes volt a tésztája, pont annyi krémmel, hogy ne vigye el a show-t és ne legyen túl édes. A második helyezést a felhőtorta tudhatja magáénak, ami a látszat ellenére meglepően könnyű. Mangókrém nyugszik biztos piskótaalapokon, szintén nem volt túl édes, pont annyira, hogy a kávéhoz jólessen (950 Ft). A dobogó harmadik fokára pedig a karamellás-tejcsokis tarte lépett, bár ez már kevésbé volt egyöntetű, mert elég tömény (850 Ft). A süteményeket egyébként ezúton is köszönjük Farkas Lászlónak, hiszen ő az, aki a Törökméz immár saját cukrászműhelyében felel az édes ízekért.
Ha eddig nem lett volna egyértelmű, a legjobb szívvel ajánlom ezt a kedves kis budai egységet, de nem csak a budaiaknak (és nem csak vegánoknak)! Ráérősebb hétvégéken simán megéri villamosra/metróra szállni érte, én is így fogok cselekedni. Csak jó előre foglalok asztalt. 😀
(Asztalt foglalni egyébként hétfőtől péntekig lehet, hétvégén érkezési sorrendben történik az ültetés)
Törökméz, 1023 Budapest, Margit utca 27.