Hirdetés

Retró Büfé, a budapesti lángosos

Hirdetés

Retró Büfé, a budapesti lángosos

Hirdetés

Lángosimádó vagy és még nem hallottál a Retró Büféről? Akkor itt az ideje kipróbálni! Készítettünk egy interjút a tulajdonossal, leteszteltük a lángosokat, kipróbáltuk a palacsintát és mindent imádtunk! 

Sokan ismerjük az érzést, amikor egy átbulizott éjszaka után hazafelé kóvályogva felüti mélyről jövő hangját az éhség. Ilyenkor általában akad a közelben egy sarki kebabos, ahol gyorsan belapátolhatjuk a túlélés zálogát. Egy hasonló éjszaka után találtam rá az én hajnali gyöngyszememre. A Toldi Moziból kitántorogva lassú, de biztos léptekkel haladtam a már jól bevált kebaboshoz, az Arany János utca felé, amikor megpillantottam egy lángosos bódét épp a kiszemelt kajálda mellett. Azt hittem délibáb, nem létezik, hogy szombat hajnal 4 órakor még más is nyitva van a törökön kívül. Reméltem, hogy nem tévedek, mert amikor kissé (vagy nagyon) macskás az ember lánya, csak egy jó zsíros kajára vágyik, nem salátára.  Aztán amikor elkészült a frissen sütött lángosom, azonnal habzsolni kezdtem. Másnap felébredve a fájdalom mellett egy hang volt a fejemben: vissza kell menni, még egyszer letesztelni. Tudjuk ugye, hogy az alkohol hajlamos torzítani az érzékeken, ezért kénytelen voltam teret engedni józan ítélőképességemnek egy újrakóstoláson. Nem csalódtam, azóta visszajáró vendég vagyok náluk. De kik is ők?

Sóti Ádám, a tulajdonos és fődagasztó nagyon szerény, fiatal srác. Ő az a típus, akire nyugodt szívvel mondhatod, hogy minden volt már, csak akasztott ember nem. Ádám végigjárta a vendéglátás minden bugyrát: volt már pohárszedő, pultos, üzletvezető és lángosos fiú a Balcsin, de megfordult már az építőiparban is. Négy évig gyúrta a lángost, tanulta ki a tészta minden okosságát, végtelen alázattal figyelte a több generáción keresztül életben tartott fortélyokat amikor úgy döntött, elég abból, hogy mindenki alkalmazottja és huszonnégy évesen nyitott egy saját üzletet. A vállalkozás nehezen indult, a család is folyton le akarta őt beszélni a bizniszről, mondván, hogy nem éri meg ma már lángosos bódét nyitni, mivel a megkelt tészta tárolása elég macerás, nehéz frissen tartani és nem túlkeleszteni. Ádi azért se dobta be a törölközőt és nagyot vállalt: nyitott egy szinte éjjel-nappali lángosbüfét, merthogy a nyitvatartás igen sajátos, kifejezetten a bulizókat megcélzó. Ennek már hat éve, azóta persze a családot is meggyőzte, az unokahúgai pedig sorban jöttek, hogy munkába állhassanak Ádi keze alatt. Az ötlet eredendően sikerre volt ítélve. A környék igen mozgalmas a nap szinte bármely szakában. Sok a turista, nézelődő, netán éhező. Ezt a lehetőséget használta ki Ádám, aki ragaszkodott ahhoz, hogy valami magyar dolgot áruljon, ugyanis fontosnak tartja a magyar hagyományőrzést és kultúrát. Kézenfekvő volt tehát, hogy lángost kell sütni a belváros szívében, a bulihelyek mekkájában. A termék tehát adott volt, a nyitvatartást megnyújtotta és várt. A józanodni vágyók meg egyre csak szaporodtak a stand előtt. Ádám azóta a város “Lángosos Ádija” lett.

Zseniális lángos variációk közül választhatsz

Ádi az egyszerűség híve, így a név csak ennyi: Retró Büfé. A főprofil a lángos, de ehetünk itt palacsintát és hotdogot is. Ádám egyik legfontosabb üzletpolitikája, hogy frissen és helyben, a vendég orra előtt készül a kaja. Ádám talán a végletekig maximalista, de ebből nem enged. Az is különösen fontos a számára, hogy mindig ugyanazt a minőséget tudja biztosítani, ezért a liszt, az élesztő, a cukor, a tojás és minden egyéb más mindig ugyanonnan jön, mindig ugyanazt a márkát használja. Viccesen meg is jegyezte, hogy előfordult már olyan, hogy egy lekvár a kukában landolt, csak mert ő nem azt szokta rendelni, és mert tudja, hogy a visszajáró vendég elvárja ugyanazt az ízt. A tésztával sincs másképp. Ádi minden nap megkóstolja, ellenőrzi; így a lángos mindig ugyanazt tudja nyújtani. Sose kemény vagy túl zsíros, még a mérete is állandó. Ahhoz, hogy ezt Ádi szinten tudja tartani, gondos odafigyeléssel oktatja az újonc alkalmazottakat. Állítása szerint legalább három hónap szükséges ahhoz, hogy valaki olyan lángost süssön, mint ő. S bár két hét után már azért kitapasztalja az ember, hogyan is kell elkészíteni, de csak igen kevesek tudják azonnal elsajátítani, mert ki kell ismerni a tészta viselkedését, maximum kelesztési idejét(!). A túlkelt lángos ugyanis borzalmas, mint a medvetalp, amivel akár frizbizni is lehet. Ismerjük, ugye?!

Ha már a tésztánál tartunk, meg kellett tudnom, hogy mi a jó lángos receptje. Természetesen a pontos receptúrát nem kaptam kézhez, de azért Ádi elárulta, hogy a legegyszerűbb kelt tészta a legjobb, ami igazából a sima, élesztős kenyértésztának felel meg, csak kissé lágyabb. Azt is elmesélte, hogy a lángos a kenyérrel egy időben jelent meg és terjedt el, a kenyérnek sütött tésztából csíptek le, nyújtottak ki és sütötték meg a kemence elülső részében, a parázson. Ezt ma már olajban sütjük, de abszolút hungarikummá vált. Nincs olyan piac, ahol ne lenne legalább egy lángosos, vagy egy olyan balatoni strand, ahol ne lehetne kapni sajtos tejfölöset a hekk mellett.

Készül a príma káposztás lángos!

Az utóbbi jó pár évben viszont haldokló félben van ez a szakma, a lángossütés. Ádi szerint nehéz fenntartani a jó minőséget és az érdeklődést, neki mégis sikerült. A már korábban taglalt sarkalatos és nüansznyi pontokon túl népszerűségének titka az igen széles választék. Kapható itt a hagyományos ízesítésű lángostól kezdve (sima, fokhagymás, sajtos-tejfölös), a merészebb vállalkozásokig (bolognais, juhtúrós-kapros-sajtos-tejfölös, szalonnás-telfölös-füstölt sajtos), és a kedvencem: a töltött lángos. A káposztás változatáért gyerekkorom óta rajongok és legalább azóta nem kóstoltam ahhoz foghatót, csak Ádinál. Amikor beleharaptam a foszlós, köményesen illatozó, káposztás lángosba, szinte azonnal visszarepültem az egykori lőrinci vásárcsarnokba. És hogy a külhonból érkezőknek is villantson valamit ez a fiú, számos újdonsággal rukkolt elő, vagyis inkább adta meg magát a keresletnek, ugyanis gyrosos és nutellás-banános lángos is szerepel a felhozatalban, amit igazi nutellával ken meg, nem valami vacak utánzattal. És akkor még nem beszéltem a saját kreálmányokról, mint például az Atomtámadás vagy a Bitang, melyekben szinte minden van: hagyma, sajt, csípős és hús tömérdek mennyiségben, mondhatjuk, hogy ez a részeges vendégek kedvence, mert azonnal kijózanít.

Húsimádóknak kötelező darab!

Öröm volt hallani, hogy rengeteg a visszatérő vendég, még a turisták közül is. Ádám bevallása szerint a külföldiek legalább 90, azaz kilencven százaléka célirányosan, kifejezetten az ő bódéját keresi fel, ha meg akarja kóstolni a magyar kuriózumot és az érdeklődés lankadatlan. A vendégkör igazán színes; nem csak hogy minden korosztály, de az öltönyös fazontól, a nagymamán át, a hajnalban józanodni vágyó underground formáig tényleg mindenki megfordul itt. A nagy népszerűségnek örvendve befektetők is ráharaptak már Ádi lángosára. Tervben van egy kooperáció Ádi és bizonyos pesti romkocsmák közt. Az ötlet igen kecsegtető, mivel a lángos igazi magyar streetfood, abszolút van helye a romkocsma-turizmusban, így Ádám most újabb, fiatalosabb töltött lángos recepteken töri a fejét.

Szinte csodaszámban menő diadalmenet ez, amin Ádi jelenleg gyalogol. Jócskán a válságban nyitotta meg üzletét, de ma már biztos lábakon áll. Persze, hogy félt, nyilván voltak álmatlan éjszakái, de a tűz a szemében mégis azt sugallja, hogy imádja ezt csinálni. Szenvedélyes és alázatos a munkája, a vendégek és a lángos iránt. Ádi szerint, ha ezek megvannak benned, az üzleted csak sikeres lehet. „Bátornak kell lenni, és ha van egy jó ötleted, belevágni!” ̶ mondta mosolyogva.

Fotós: Nyitrai Balázs

 

Hozzászólások
Tovább olvasok
Hirdetés

Ezeket láttad már?

Később módosíthatod a beállításaidat
Cookie beállítások