Sajttorta történelem
Légiesen lágy vaníliás krém, vajasan csillogó keksz réteg. Ki ne ismerné ezt a remek desszertet? Ülj le, szólíts magadhoz egy szeletet és merülj el az édes történelemben.
A sajttorta napjainkban igen elterjedt finomság, minden kávéház állandó sztárja, de szerintem kevesen tudták (köztük én se), hogy igazából nem New York-ból, de nem is az angolszász országokból származik. Az első „sajttortát” az ókori Hellászban, Samos szigetén készítették, körülbelül időszámításunk előtt 2000 évvel. Ennek bizonyítéka egy 4000 éves sajtöntőforma, amit a szigeten tártak fel. Előszeretettel fogyasztották, mert kiváló erőforrásnak bizonyult a tápláló eleség. Az első olimpiai játékok (i. e. 776.) során ezt adták a versenyzőknek, de a lagzikban is tündökölt, mint esküvői torta. Egyszerű hozzávalókból állt: liszt, búza, méz és sajt, ezeket tortává formálták és megsütötték. A legrégebbi ismert és fennmaradt recept i.u. 230-ból származik. Ez is igazán egyszerű, de már egy továbbfejlesztett recept: addig döngölték a sajtot, amíg puha, nyúlós nem lett; ehhez adtak mézet és a lisztet, amit felforrósítottak, majd hagytak lehűlni, így tálalták.
Amikor a rómaiak meghódították Görögországot a sajttorta az ellenség receptjének számított, de persze ők sem tudtak ellenállni a laktató édességnek, szóval módosítottak a recepten. Annyiban változott, hogy immár tojás is került az eredeti elegyhez, amit forró tégla alatt sütöttek és melegen tálaltak, esetenként további sajtkrémmel töltötték meg. Libuma-nak nevezték el és különleges alkalmakkor szolgálták fel. Legrégebbi fennmaradt ókori római recept Marcus Cato, politikus nevéhez fűződik.
Ahogy a rómaiak kibővítették birodalmukat, úgy terjedt el Európa szerte a sajttorta receptje. Eljutott Nagy-Britanniába, majd Kelet-Európába is. Megkezdődtek a kísérletezések, hogyan lehetne egyedivé tenni a saját receptjüket. A különböző kulturális formákon át elkezdték használni az egyes régiókból származó összetevőket. A sajttorta mint lisztes alapú, édes étel először 1545-ben jelent meg nyomtatásban, VIII. Henrik séfjének köszönhetően. Ehhez a recepthez nagyon apró darabokra vágták a sajtot, amit 3 órára tejbe áztattak. Tojást, vajat és cukrot adtak hozzá.
A sajttorta a 18. századtól már nagyon hasonlított mai megjelenésére. Élesztő helyett tojással gazdagították kenyereiket, és érték el, hogy a torta megemelkedjen. A túlérett íztől megszabadulva sokkal inkább sütemény jellege lett. Amikor az európaiak bevándoroltak Amerikába, mindenki vitte a saját sajttorta receptjét. A krémsajt a tortán amerikai kiegészítés volt, ami azóta a régió védjegyévé vált. Akárcsak a pezsgő, a krémsajt feltalálása is egy véletlennek köszönhető. 1872-ben egy New York-i tejtermelő farmer reprodukálni szerette volna a francia Neufchatel sajtot. Ehelyett felfedezte a krémsajt előállításának módszerét. Három évvel később fóliába csomagolták és a Philadelphia Cream Cheese márkanév alatt forgalmazták a helyi boltokban. 1903-ban a Phoenix Cheese Company, 1928-ban pedig a Kraft Cheese Company vásárolta meg a céget és fejlesztette ki a ma is ismert Philadelphia Cream Cheese ízét, textúráját. Innen már csak egy lépés volt a klasszikus New York sajttorta megszületése.
New York-i sztori:
Naná, hogy nincs sajttorta-történelem az amerikai változat nélkül. A klasszikus recept alapján csak a torta adott, nem szolgáltak mellé se gyümölcsöt, se csokoládészószt vagy karamella öntetet, csupán extra tojássárgáját adtak hozzá, amitől igazán selymes és gazdag lett a textúrája. A 20. században teljesen megőrültek a desszertért, minden étterem megkreálta saját alkotását, de csavar a sztoriban, hogy egy német származású, bizonyos Arnold Reuben találta fel. Még fiatalon került az Egyesült Államokba, szendvicsben utazott. Reuben-t elhívták egy partira, ahol sajtpitét tálaltak fel. Annyira lázba hozta a férfit ez a fogás, hogy addig kísérletezett, míg meg nem született a ma is ismert és elterjedt, klasszikus NY-i recept.
Nem csak New York az egyetlen hely Amerikában, ami saját recepttel van felfegyverkezve. Chicago-ban tejfölt adnak a keverékhez, ezzel megőrizve a légies krémességet, míg a philadelphiai változat, amit amúgy nem sütnek, szerintem egy kicsit nehezebb NY-i testvérénél. Utóbbit nem csak hogy megsütik, de a felvert tojásfehérjével még könnyedebbé teszik. Ezt igen gyakran gyümölcsszósszal, csokival, esetleg karamellával még ellenállhatatlanabbá teszik.
A világon máshol:
Ahogy már említettem, minden régiónak megvan a maga receptje napjainkban is. A görögök mizithra (pasztőrizálatlan kecske- vagy juhsajt, nagyon puha és hófehér) vagy feta sajttal készítik. Az olaszok ricottát használnak, míg a németek is túróval gazdagítják, mivel ugye tudjuk, hogy a ricotta is egyfajta túró. Londonnak is van egy saját változata, amit vízfürdőben sütnek, vagyis „gözölnek”, tetejére pedig porcukros tejfölös réteg kerül. A japánok a hasító sajttorta-forradalomra is igen extrémen válaszoltak. Több variáció is létezik, de mindegyik alapja a kukoricakeményítőnek és tojásfehérjének a keveréke. Ezek speciális sajttorta receptek, amelyek akár kéksajtot, tengergyümölcsét, csilit és gyakran tofut is tartalmaznak (mivel az ázsiaiak úgy 80%-a tejérzékeny).
Bármelyiket is kóstoljuk meg, biztos szerelembe esünk, ahogy a 20. század elején tették amerikai barátaink is. Nem véletlen, hogy népszerűsége töretlen, hiszen olyan sokféleképpen variálható desszert. Mivel számos recept elérhető, így bárki könnyen elkészítheti a számára legmegfelelőbbet. Próbáljátok ki, az eredmény garantáltan el fog fogyni.
Forrás: https://www.cheesecake.com/History-Of-Cheesecake.asp