Újabb egységgel jelentkezett a Három Tarka Macska francia pékség
Márton Dávid egész gyerekkorát Franciaországban töltötte, egyetemre is oda járt: közgazdaságot és politológiát tanult, majd egy francia multi cég alkalmazottjaként költözött Budapestre a kilencvenes években. Vonzotta Magyarország, és az itt élő rokonait is szerette volna jobban megismerni.
„Amikor a feleségem terhes lett, terhességi cukorbetegség alakult ki nála, és nagyon tudatosan kellett étkeznie. Megfigyeltük, hogy amikor a boltban vásároltunk kenyeret – amellett, hogy semmi élvezeti értéke nem volt –, mindig nagyon megugrott a cukorszintje. Aztán amikor elkezdtünk otthon kenyeret sütni, ez elmúlt.
Én meg egyre inkább azt gondoltam, abszurd, hogy egy közel kétmilliós városban nem tudok magamnak jó kenyeret vásárolni. Ezért eldöntöttem, hogy rászánok erre egy pár évet az életemből, és elvégeztem Franciaországban egy pék képzést. Ott egészen máshogy állnak a gasztronómiához, mint amit itthon megszoktunk. Az étkezésnek fontos szerepe van, és minden nagyon alapanyag-központú. Ehhez idomulnak a szakképzések is, amiket szintén nagyon komolyan vesznek.”
Dávid 2014-ben végezte el a francia nemzeti pék és cukrász iskolát, utána pedig még évekig otthon gyakorolt. 2017-ben talált egy olyan üzlethelyiséget a Pozsonyi úton, ami megfelelőnek tűnt egy pékség nyitására és ahol az üzem is elfért. A pékséget a malomban játszódó gyerekmondókára utalva Három Tarka Macskának nevezte el, és igen hamar megkedvelte őket az újlipótvárosi közönség.
Azt mondja, az első perctől kezdve a minőségi alapanyagok a legfontosabbak számára, éppen ezért használnak kizárólag francia lisztet, amit egy francia családi malomból hozatnak, és eredetvédett normandiai vajat, aminek nagyon magas, akár 85%-os a zsírtartalma. Jelenleg öt pék dolgozik náluk, és mindent saját maguk, kézzel készítenek. Több szállodának és étteremnek szállítanak be, de pékségeknek már nem. Azt szeretnék, ha ezek a termékek csak náluk lennének kaphatók. Régóta érik azonban Dávidban a gondolat, hogy kilépve a megszokott komfortzónából, nagyobb közönség előtt is megmérettessék magukat. Így nyitották meg második, valamivel kisebb üzletüket két hete az Oktogonnál.
Egy órát töltöttem az új pékségben, de azt már most borítékolom, hogy a Három Tarka Macska a Teréz körúton is működni fog. Még egy ilyen esős délelőtt is folyamatosan érkeztek a vendégek, a tulajdonos pedig mindenkivel váltott néhány szót. Van, akit nem különösebben érdekel, hogy milyen kovászból és hányféle lisztből készül a kenyér, de olyan vendég is akadt, aki sokáig élt Franciaországban, és pontosan tudja, mi a bagettek között a különbség.
A bagettre a tulajdonos különösen büszke, mint mondja: tradicionális bagettjük mindenben megfelel a francia kormány által előírt szabványoknak. Csak adalékanyag-mentes, T65-ös lisztből készítik, kovász felhasználásával. Szinte minden kenyerük kovásszal készül, de Márton Dávid hangsúlyozza, ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne élesztővel is nagyon jó kenyeret készíteni.
Sokféle kenyeret sütnek, tízféle liszttel dolgoznak: van rozs, tönköly, baltik vekni, magos vekni és mindig valamilyen gyümölcsös is, mint a fügés-barackos cipó. Minden kenyerük 24 órát kel, mindig 5 fokon, mert András szerint ez kell ahhoz, hogy a kenyér jó legyen. Az én kedvencem egyébként a nagymama kenyere, amit dekára lehet venni. A kenyerek ára nem alacsony, 700 és 1290 Ft között mozog, a bagett 460, a croissant 490 Ft.
De nemcsak a kenyér és a bagett miatt érdemes benézni hozzájuk, hanem a finom péksütemények és a jó szendvicsek, na és a quiche miatt is. A szendvicsekben nem a különlegességre, inkább a minőségi alapanyagokra törekednek, és elég jól megpakolják őket. Szintén értékelendő, hogy nem csak francia péksüteményeket készítenek; mivel a magyar közönség igényli, sütnek kakaós csigát és túró batyut is – bár kakaós műfajban a Tarka rózsát is nagyon ajánlom.
Kiemelkedően finom a croissant, amit szintén nagyon ajánlok, jól láthatóak benne az egymástól elkülönülő, vajas rétegek. „Croissant is több helyen van, de ilyen croissant, amit mi csinálunk, az csak nálunk, hiszen más nem használja ezeket az alapanyagokat. Nekem az a legfontosabb, hogy amit előállítunk, az a legjobb alapanyagokból legyen, és mindig élvezetet nyújtson a vásárlóknak” – mondja Dávid.
A pékség sajnos nem túl nagy, leülni csak korlátozottan lehet, és egyelőre nem is annyira barátságos a hely. A sok betonfelület miatt meglehetősen rideg, és őszintén szólva a kávét is lehet még egy fokkal komolyabban venni – ez ma már szerintem elengedhetetlen egy pékségben. Jó lenne belevinni némi színt. A galérián terveznek majd jövőre egy meghittebb, beülős részt, addig az ablaknál kávézhatunk, és nézhetjük a villamost.
Három Tarka Macska, Teréz krt. 22.