Hihetetlen nagy merészség számomra, hogy valaki rögtön a karantén után belevág egy saját étterembe, mint Dóra és Barnabás. Mindketten régóta foglalkoznak gasztronómiával, egy szakácsversenyen ismerkedtek meg, ahol Dóra sajtósként dolgozott, Barnabás pedig versenyzett. Ez azonban régen volt, azóta már egy kislányuk is született, és eltöltöttek fél évet Dániában is, ahol Barnabás neves éttermekben stázsolt, hogy minél többet tanuljon a skandináv gasztronómiáról. Előtte itthon is a legjobb helyeken, köztük a Costes cégcsoportnál dolgozott.
Barnabás született újpesti, amit büszkén hangsúlyoz, és imádja ezt a környéket, Dóri pedig, mint viccelődik, ide jött férjhez. Éppen a főtéren, a városháza mellett tudtak bérelni egy kis helyiséget, így hosszú gondolkodás után belevágtak egy saját étterembe, vagyis lakásétterembe, ez lett az Ételműhely.
Mi az a lakásétterem?
Aki régóta mozgolódik a gasztronómiában, annak ismerős lehet a lakásétterem szó, ami inkább tíz évvel ezelőtt volt divat, mint most. A lakáséttermeket körbelengő titokzatosság jót tett a gasztroéletnek, de valahogy mégsem terjedtek el széles körben az ilyen helyek. Pedig a műfaj még létezik, és most Dórától meg is tudtam, miben különböznek egy normál étteremtől. Egyszerre maximum 14 főt szolgálhatnak ki, és utcáról nem lehet bejönni, csak bejelentkezéssel. Cserébe egy otthonos, pincérek nélküli környezetbe csöppenünk, ahol követhetjük Barnabást a tűzhely mögött, Dóri pedig minden kérdésünkre válaszol.
Az Ételműhely szezonális menüje nagyjából havonta változik, így érdemes gyakrabban is elnézni hozzájuk. Barnabás szerint ugyan csak ebben a hónapban nyitottak, de máris érzékelhető, hogy sokan örülnek, hogy nem kell a belvárosig autózni egy fine dining élményért. Mert ez itt egyértelműen fine dining, az Ételműhely nem az egyszerű házi koszt terepe.
Étel és bor
Egyelőre hetente háromszor, csütörtökön, pénteken és szombaton lehet kipróbálni a helyet, este 6 vagy 8 órás időpontokban. A 3 fogásos menü 9900, az 5 fogásos 15 990 Ft. Mindkettőhöz kérhető alkoholmentes juice párosítás, de ennél szerintem izgalmasabb a borkínálat, ugyanis kizárólag kis családi, magyar pincészetekkel dolgoznak.
Olyan friss borokat kóstoltam, amiket eddig csak elvétve. Dóra is elmondta, igen nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a bor tökéletesen passzoljon az ételekhez – egy sommelier barátjukkal együtt nagyon sokat kóstolnak. Így nemcsak annak érdemes eljönni hozzájuk, aki egy jót vacsorázna, hanem annak is, akit érdekelnek a különleges borok.
Az ételek abszolút szezonálisak, és tovább növeli a személyességet, hogy néhány alapanyagot Dóráék maguk gyűjtenek. Gyakran járnak ki a természetbe gyűjtögetni, a mostani menühöz maguk szedték a bodzát és a vadhagymát az erdőből, az epret pedig egy szedd magad akció keretében szerezték be. Abszolút lokális étteremről van szó, hiszen mindent a mellettük lévő újpesti piacon vásárolnak.
Szezonális menü
Rá is térek gyorsan az ételekre, én az ötfogásos menüt kóstoltam, és másnak is ezt ajánlom. Egy háromfogásos vacsorából szerintem sokkal kevesebb íz jön át, és hát nem is kell nagy adagokkal számolni. Kezdésnek érkezett az elengedhetetlen házi kenyér a mostanában divatos füstölt vajjal – már ehhez is kaptunk egy igen kellemes habzó bort.
Az előételnek érkező kacsamáj egy créme brulée-hez hasonlít, tetején napraforgóropogós, alatta savanykás rebarbaralekvár (szintén szezonális, ugye). Ez éppen jól ellensúlyozza a kacsamáj kissé édeskésebb ízesítését. Ránézésre is olyan ez a fogás, mint egy desszert, és ezzel kellemes és különleges indítása a vacsorának. Ráadásul azonnal megmutatja, milyen vizuális szépségekre számíthatunk itt majd a tálalás során. A hozzá járó brióst pedig Dóra süti.
Utána selymes, zöld töklevest kaptam roppanós tökdarabokkal és velős pirítóssal. A kedvenc fogásom lett, bár nekem a tök minden mennyiségben és változatban jöhet! Ezután magyar szürke harcsa érkezett karfiollal, olyan csodálatos tálalásban, hogy még hozzáérni is nehéz volt a villával. Nem akartam elrontani a látványt.
A főétel – marhahátszín, zöldborsó – volt számomra az egyedüli gyengébb pont olyan szempontból, hogy a hús lehetett volna puhább. De kárpótolt a fantasztikus zöldköret és az előtte lévő három fogás is. Na meg a desszert: fehércsoki-mousse eperrel és bodzával – és én eddig azt hittem, nem szeretem a fehér csokit!
Vacsora közben Dóri és Barnabás is sokszor kijön az asztalhoz, de akár az egész vacsorát végigállhatjuk mellettük a pultnál. Itt egészen biztosan szemmel követhetjük a készülő ételek minden fázisát. Az árak talán egy leheletnyit magasak, főleg, hogy mint mondtam, inkább az öt fogást ajánlom a három helyett. Egyrészt így többet meg lehet tudni Dóri és Barnabás világáról, másrészt még ezzel sem esszük degeszre magunkat. Ha éhesen érkezünk, három fogás szerintem kevés.
Összességében az Ételműhelyben vacsorázni egy nagyon kellemes élmény, ráadásul sokkal meghittebb és közvetlenebb, mint egy étterem. Ne csodálkozzunk, ha az előétel után rögtön szóba elegyedünk a mellettünk ülővel, ez a műfaj erről is szól.
Ételműhely lakásétterem, 1042 Budapest, Szent István tér 6.
Hozzászólások
