A Vollpension (jelentése: teljes ellátás) már jó pár éve működik hatalmas sikerrel, nem messze a város turistamágnes piacától és egyben egyik legnépszerűbb helyétől, a Naschmarkt-tól. Ahhoz azonban elég eldugott utcában, hogy csak az találja meg, aki valamennyire ismeri a várost. Az egyik tulajdonos, David Haller, szerint a legfőbb céljuk a nyitáskor az volt, hogy összehozzák a generációkat. Egy nagyvárosban ugyanis az öregek és a fiatalok szinte sosem találkoznak, mindenki elvan a saját világában, nincs túl sok érintkezési felület, és egy ilyen étterem ezt tudja biztosítani. De talán ennél is fontosabb küldetése az étteremnek, hogy lehetőséget biztosít nagyon sok, a piacról már kiesett embernek, hogy visszatérhessen a munkába. A Vollpensionban ugyanis kizárólag valódi nagymamák sütik a tortákat és a süteményeket, saját receptjeik alapján.
A pultban lévő tortákon az is fel van tüntetve, hogy ki sütötte, így aki gyakran jár ide, már rutinból tudja, hogy neki Franzi, Ella vagy Stefi mama sütije jön be a legjobban. De a Vollpensionban nem csak a nagymamák süteménye van jelen, hanem maguk a nagyik is. Bármikor érkezzünk, valamelyikük biztosan ott áll a pult mögött, és süt, és tutira találunk valamilyen klasszikus nagymama-sütit. A Vollpension akkora siker lett, hogy már több, mint 30 embert foglalkoztatnak, ebből 18 nagymama és 2 nagypapa.
A tulajdonosok szerint ez nem csak a kevés nyugdíjjal rendelkező időseken segít, hanem a vendégeknek is jó. Hiszen amikor egy jó sütire vágyunk, általában a nagymamánk jut először eszünkbe, a Vollpension pedig pont ezeket a szuper házi sütiket kínálja. A tulajdonosok szerint nagyon sok fiatal jár ide, akinek már meghalt a nagymamája, vagy vidéken él, és nem tudja gyakran a főztjét fogyasztani. De éppúgy járnak ide idősek is, hiszen nagyon fontos küldetésnek tartják, hogy otthonos helyet biztosítsanak az öregebbeknek is. Budapesthez hasonlóan, Bécsben is kevés olyan hely van, amit a nyugdíjas korosztály meg tud fizetni és otthon is érzi magát benne.
Amikor mi ott jártunk, teljesen vegyes volt a vendégek összetétele, de azonnal feltűnt, milyen sok asztalnál ülnek jól öltözött, vidám, idős hölgyek, – ez a látvány itthon kevés helyen figyelhető meg. Nem csak a belső, de már az utcai kirakat is a nagymamákat idézi, belül aztán tobzódhatunk a régi bútorokban, tálalókredencekben, antik bögrékben, horgolt terítőkben és nippekben. Ráadásul a berendezők nem fogták vissza magukat, kicsit olyan érzésem volt, mintha mindent összehordtak volna a közeli régiség piacról, de az egész ettől lesz annyira vidám.
Egy hétköznap, reggelire érkeztünk, teljes teltház volt, szerencsére éppen a pult mellett kaptunk egy kis asztalt. Az ételkínálat nem mindennapi (ahogy maga a hely sem), egészen csinos reggelit tudunk magunknak az étlapról összeállítani, és a haladó szellemű nagymamák gondoltak a vegákra és a vegánokra is. Aki jól akar lakni, az az Opa pikanto-t válassza, így tettem én magam is. Ebben az összeállításban van zsemle, vaj, körözött, fűszeres túrókrém, sonka és szalámi a piacról, finom osztrák sajt, retek, savanyúság és egy lágy tojás, az ára pedig, 9,90 euró.
De aki igazi, hamisítatlan bécsi ízekre vágyik, az mindenképpen Péter reggelijét válassza. Ebben ugyanis egy pár igazi, bécsi fehér, marhaszafaládé pihen egy bögre húslevesben, ami nem csak látványra, hanem ízre is szuper. Hozzá egy kis mustár, egy igazi bécsi perec, és egy mini adag söröcske, az ára 7,90 euró. Nehezen tudnék elképzelni ennél jobb reggelit. Hétvégén pedig jöhet a felturbózott verzió, ami már inkább brunch, és két pohár pezsgő is jár hozzá. Déltől pedig érkezik az ebéd, nem kell nagy fogásokra gondolni, csak olyan “nagymamásra”: krémlevesek, virsli, héjában főtt krumpli vajjal és pörkölttel, amit az osztrákok gulyásnak hívak.
Minden nagyon finom volt, és éppen befejeztem a csodás reggelimet, amikor arra lettem figyelmes, hogy a mellettünk lévő asztalnál, egy csinosan öltözött, és frissen frizurázott, ölebekkel tarkított nyugdíjas hölgykoszorú valami zöld kenyeret rágcsál. Közelebb mentem megnézni, hogy mi az, és nem hittem a szememnek: snidlinges, vajas kenyér! Ez tényleg olyan dolog amit nagymamámnál ettem állandóan. És hirtelen úgy éreztem, meghalok, ha nem ehetek én is egy ilyet, úgyhogy rendeltem is gyorsan, ami méltó folytatása volt a reggelinek. Két szelet rozskenyér szó szerint meg volt pakolva snidlinggel, és pontosan olyan jól esett, ahogyan emlékeztem. A snidlinges kenyeret ne keressék az étlapon mert nincs, de nagyon bennfentesnek tűnhetünk, ha ennek ellenére kikérjük a pult alól. Ráadásul a snidling eleve egy német szó, így nyelvi problémáink sem lesznek.
Zárásnak simán megettem még egy mákos pitét is, amit a kiírás szerint Frau Radmilla készített nekem, bár a pult mögött éppen Frau Franzi állt és kedélyesen kuglófot sütött. A sütemények ára az itthoninál persze magasabb, darabja 3,40 euró. A Vollpension engem nagyon meggyőzött, mindenképp megér egy sütit, ha éppen Bécsben járunk.
Vollpension, Bécs, Schleifmühlgasse 16.
Fotók: Kalas Györgyi
Hozzászólások
