Végigettük az első magyar Michelin-csillagos étterem menüjét
Sokat elmond egyébként a magyar vendéglátásról, hogy az első Michelin-csillaghoz még egy portugál séf, Miguel Vieira tudása kellett, aki Palágyi Eszternek adta át a stafétabotot. Ami jó döntés volt, hiszen minden évben meg tudta őrizni a csillagot. Palágyi közelebb hozta a Costes menüjét a hagyományos magyar konyhához – még ha ez furcsán hangzik is egy Michelin-csillagos étterem esetében. Nemrég azonban egészségügyi okok miatt távozott a Costes éléről, és visszatért a portugál Vieira, és egy darabig ismét ő viszi tovább a Costes konyháját.
Az alapanyagok továbbra is 90%-ban magyar beszerzésből származnak majd, hiszen a vendégekben szeretnék tudatosítani, hogy Budapesten járnak. Persze, mint Gerendai elmondta, nem a gulyáslevessel akarnak versenyezni, és azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Vieira portugál. Nem lenne őszinte a konyhája, ha nem vinne bele egy kicsit saját magából is, így a Costes új étlapja a portugál és a magyar konyhát ötvözi majd.
Egyébként vicces módon a gulyás rögtön az üdvözlő falatban feltűnik – amiből hármat is kaptunk! Az első egyféle empanada: kívül tészta, belül a gulyásos töltelék, ami nem volt túl markáns. Annál inkább az volt viszont a körözöttel töltött sajtos ostya, ami ráadásul kecske alakjával még vicces is, a kolbásszal töltött kifli pedig telitalálat. Ezek az előételek egyben megmutatják azt is, milyen jól össze lehet hozni a magyar és a portugál konyhát a tányéron. Egyúttal nagyon kíváncsivá tett a további fogásokra.
És nem is okozott csalódást semmi. Rögtön egy Michelin-csillagot formázó fogás landolt előttem, ebben is megvolt a magyar alapanyag, mégpedig a karalábé és hozzá a tokhalkaviár. De én leginkább azt bírtam ebben a fogásban, hogy egyesített egy rettenetesen egyszerű és egy luxus alapanyagot.
Ezután következett számomra a legütősebb meglepetés: a dunai lazac. Leginkább azért, mert nem is tudtam arról, hogy ilyen létezik. A dunai lazac vagy galóca a Duna magyarországi szakaszán már szinte kihalt, évente egy-egy alkalommal észlelik, Németországban vagy Ausztriában azonban gyakoribb.
Húsa nagyon ízletes, mindazonáltal fokozottan védett hal, eszmei értéke 100 ezer forint, szóval egészen biztosan nem a Dunából szerzik be. Csak reménykedni tudok, hogy tenyésztése a jövőben elterjed majd, mert rettenetesen finom. Fehér bab érkezett mellé egyébként. Meghökkentő fogás volt még a paprikasorbet, ami pont úgy nézett ki, mint egy valódi paprika, ízre pedig olyan tömény, mintha egy ütős szilvapálinkát húztam volna le. Sokáig tartott, míg túltettem magam rajta. Ezután egy nagyon eklektikus fogást kóstoltam, sok, a magyar konyhára jellemző étellel: halászlé, savanyú káposzta, kolbász.
A desszert lényegében külön cikket érdemelne: nagyon bejött a szüret különböző stádiumait – szőlő, must, bor – bemutató fogás, valamint a Dunakavics, ami úgy látszik, Vieirát is megihlette, annak ellenére, hogy nem Magyarországon töltötte a gyerekkorát. Persze csak kinézetében hasonlít gyerekkori kedvencünkre, a keményebb, ropogós réteg alatt krémes mogyorós töltelék lapul.
Az ebéden a cégcsoport több új érdekeltségéről is szó esett, és kiderült, hogy Gerendai Károly szinte felsorolhatatlanul sok új helyet tervez nyitni a jövőben. Hamarosan megnyílik például Rácz Jenő étterme, ami Rumor névre hallgat majd. Egy nagyon kevés férőhelyes, fine dining étteremről van szó, amiben Rácz a vendégek előtt főz, miközben beszélgetni is lehet vele – főleg az ételekről természetesen.
Egy magyar étterem nyitását is tervezik a jövőben, nem itt azonban, hanem Kínában, az Ocean Flower Island nevű mesterséges szigeten, amire egy 150 étteremből álló ételudvart terveztek. Nyílik továbbá egy magyaros tésztaételeket kínáló kis, önkiszolgáló étterem Nudli néven, melynek arca Jókuti András lesz, és Gerendai beszáll a Digóba is. Így az egyik legjobb magyar pizzériának végre állandó helye is lesz a Kazinczy utcában.
Mindezek mellett a Costest szeretné megőrizni olyannak, amilyen eddig is volt, az azonban valószínű, hogy költözni fognak. Mint Gerendai Károly nagyon érdekesen rámutatott: amikor nyitották a Costest, még nem voltak kialakult turistaövezetek Budapesten (talán a várat kivéve). Azóta ez a helyzet sokat változott, és az is kiderült, hogy nem a Ráday utca a legjobb helyszín turistaszempontból.
Costes Resturant, Ráday utca 4. Négyfogásos menü: három fogás + desszert 29 000 Ft