Világörökséggé szeretné nyilvánítani az eszpresszókávét Olaszország
Az eszpresszó jelölését az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) szellemi kulturális örökség listájára kedden terjesztették elő az olasz parlamentben. Eszerint létrehoztak egy konzorciumot a hagyományos olasz eszpresszó védelmére.
„A pörköléstől a kávégépek gyártásáig az egész láncolatot képviseljük. Véleményünk szerint az eszpresszókészítés minden fortélyának az UNESCO-listán van a helye. Ezzel az eszpresszó minőségét akarjuk oltalmazni” – magyarázta Andrea Pascale, az előterjesztés szervezője Rómában. Az olaszok azzal érvelnek, hogy a kávé számukra nemcsak egy ital, hanem kultúrájuk nagyon fontos szegmense. Ezt mutatja egyébként, hogy Olaszországban a kávé ára szabályozva van, egy presszó ára általában mindenhol 1 euró.
Az olaszok valóban imádják a kávét: évente fejenként 5,9 kiló kávét fogyasztanak el ital formájában, országszerte pedig több mint 800 kávépörkölő és 150 000 kávézó található – írja a New York Times.
Két éve a nápolyi pizzakészítés művészete is felkerült az emberiség szellemi kulturális örökségeit felvonultató listára, mivel pár éve már gasztronómia témában is lehet jelölni. Nemcsak az olaszok aktívak ezen a téren egyébként, hanem a mexikóiak és a japánok is.
Cáfolhatatlan tény, hogy az eszpresszókészítés leginkább az olaszokhoz kötődik. Ők fejlesztették ki először azokat a gépeket, amelyek lehetővé tették a magas hőmérsékletű víz átnyomását a kávén. Rájöttek, hogy ha nem áztatják a kávét, hanem nagy nyomással préselik át rajta a forró vizet, akkor sokkal jobb, teltebb íze lesz. Desidero Pavoni neve biztosan sokat mond a kávé rajongóinak: ő volt az, aki 1905-ben elkezdte a presszógépek sorozatgyártását – ezzel lehetősége nyílt a vendéglátóhelyeknek, hogy gyorsan és nagy mennyiségben készítsenek állandó minőségű kávét.
Az egyik legnagyobb felfedezés Achille Gaggia nevéhez fűződik, ő találta ki, hogy egy rugós csaptelepet szerel a presszógépbe, ami lehetővé tette, hogy a forró víz gőz nélkül tudjon átmenni a kávépogácsán. Így nem ég el a kávé, ráadásul kicsapódnak belőle azok az értékes olajak, amik a tetején a krémet képezik.
Az biztos, hogy szinte minden kávézóban olasz kávégépeket találunk, ennek ellenére magának az olasz presszónak sok kritikusa akad. A világos pörkölésű, újhullámos kávék elterjedése megmutatta, mennyire komplex, gyümölcsös ízvilágot rejt magában a kávé. Amit a kritikusok szerint az olaszok egyszerűen túl sötétre pörkölnek, így íze jellegtelen, füstös.
Az Olasz Nemzeti Eszpresszó Intézet azonban nem így gondolja. Ők elég pontosan meghatározzák, mit lehet igazi olasz presszónak nevezni, amit egy dokumentumban rögzítenek. Eszerint a rendes olasz kávé mogyorószínű, tetején egybefüggő, finom krémréteggel, amin nem jelennek meg buborékok. A krém a kávén legalább két percig megmarad. Ha beleszagolunk, akkor gyümölcs, virág, pirítós kenyér és csokoládé keverékét kell éreznünk.
Nagyon fontos még, hogy a presszót pontosan 7 gramm kávéból kell főzni, és a víz nem lehet melegebb 90 foknál. (Tévedés tehát, hogy a kávét forrásban lévő vízzel kell főzni, ez ugyanis elégeti a kávét.) Ebben a dokumentumban egyébként az eredeti olasz kapucsínó receptjét is rögzítik, ami eszerint 25 ml presszókávéból és 100 ml gőzölt tejből készül. (Ezt mutassuk meg mindenkinek, aki túltejezi a kapucsínót.)
Döntés az olasz kávé ügyében jövőre várható.