Először is van egy rossz hírem: nem gyros, hanem gírosz. Legalábbis a magyar helyesírás szerint, ami ugye a görögön alapszik, más kérdés, hogy a világ nagy részén, így itthon is az angol verzió terjedt el ipszilonnal. A gírosz pedig a török döner – azaz a forgatni szó görög tükörfordítása, a gheereezo – szóból jön. Ez meg is adja a gyros lényegét: egyetlen kitétele ennek az ételnek, hogy a húst nyárson forgatják hozzá, és abból vágnak aztán le kisebb-nagyobb darabokat.

Forgatni kell!
A görögök tehát a törököktől vették át ezt az ételt, de aztán saját szájuk íze szerint fűszerezték és alakították, valamint szintén óriási különbség, hogy ők már sertéshúst is használnak hozzá. Bár a gyros látszólag egy egyszerű étel, ennek is vannak titkai, ami állítólag a hús megfelelő tömörítésében rejlik. Az egyik titka, hogy nem egyben pirítják, hanem felvágva tűzik a nyársra, így a rétegek a zsírtól összeolvadnak, amitől a hús jó szaftos lesz. Ha gyrost veszünk, nagyon figyeljünk arra, hogy frissen vágják a húst és sose a tálból szedjenek, hiszen arra rácsöpöghet a még nem sült, nyers hús szaftja is, ami finoman szólva nem egészséges.
Irány Amerika!
A gyros nem olyan régi találmány, Görögországban is csak a '70-es években lett ennyire népszerű. Persze ismerték már az ételt a 19. században is, de nem volt elterjedt. Ráadásul, hasonlóképpen a bolognai spagettihez, ez is először Amerikában indult hódító útra, majd látva a hatalmas tengerentúli népszerűséget, a görögök is felszálltak a "gyrosvonatra". Az USA-ban 1965-ben nyílt meg az első gyrosbüfé Chicagóban, és igen gyorsan népszerű lett.

Hozzánk a kínai büfékkel egy időben érkezett meg a '90-es években, bár ma már el sem tudjuk képzelni a gyros előtti világot. Nálunk ráadásul a török éttermek kezdték el árulni ezt az ételt. Megmondom őszintén, a Magyarországon elterjedt és megszokott gyrosváltozat sosem volt a kedvencem. Túl tömény benne a hús, sok benne a káposzta és állandóan csöpög belőle a szósz. Ezzel szemben az eredeti görög gyros szinte teljesen más, és most volt szerencsém Athénban is kipróbálni.
Milyen a görög gyros?
Szerintem sokkal finomabb az autentikus görög gyros, és azon belül is az athéni változat, amibe még sült krumpli is kerül. Az ételnek azonban nemcsak a lassan sült hús és a pita a lényege, hanem legalább ilyen fontos összetevőnek számít a paradicsom, a hagyma és a görög joghurt is.

A tradicionális görög pita kelt tésztából készül, tehát nem lapos. Emellett faszénen is megpirítják, mielőtt belekerül a hús. Így már ez megadja az eredeti görög gyros alapját. Ebbe kerül aztán a hús, ami mint említettem, Görögországban többnyire sertés, de ma már ugyanolyan elterjedt a csirkés változat is. Egy hagyományos görög gyrososnál biztosan meg fogják kérdezni, hogy csirkés vagy disznóhúsos változatot kérünk.
A pirított pitára kerül a tzatziki, ami görög joghurtból készül, és többnyire a joghurt íze dominál benne, tehát nem egy fokhagymatenger. A görög joghurt állaga sokkal krémesebb, tömörebb, mint a sima joghurté, fontos, hogy ez kerüljön a gyrosba, mert ez nem fog kifolyni. A görögök nem tolnak bele mindenféle zöldséget, főleg nem káposztát, csak pár szelet paradicsom és egy kis lila hagyma megy a hús mellé. Ebben minden árusnál nagy az egyetértés. Erre kerül aztán a sült krumpli, ami egy athéni gyrososnál kötelező.
Így már igen dundira hízott az alkotás, nem tekerik tehát össze, csak kétfelől meghajtják, és jöhet rá a papír. Ember legyen a talpán, aki el tudja harapni. Szerintem ez a kombó egyszerűen isteni!
Görög gyros? De hol lehet kapni?
Érdekesség még, hogy a csirkés változathoz teljesen más szósz és zöldségek járnak, mint a sertéshúshoz. A csirkés gyrosban több a paradicsom, kerül bele saláta, a szósz pedig nem görög joghurt, hanem egy majonézes-mustáros mártás.

Hogy melyik a legjobb gyros Athénban, azt lehetetlenség megmondani. Egy több mint hárommilliós városról beszélünk, fölösleges fél órát metrózni egy kaja miatt, hiszen tényleg mindenhol találunk jó gyrost, olcsón, négy-öt euró körül. Nem árt persze kissé eltávolodni a szigorú értelemben vett turistaövezetből - szóval ne olyan helyen egyetek, ahonnan látszik az Akropolisz. Keressétek a kisebb, családi helyeket – ha csak görögül van kiírva minden, az még jobb!