Kerekes Sándor és Deli János, fotó: Hartyányi Norbert
A cél tehát nagyjából a Glédában is ugyanez, csak éttermi, bocsánat vendéglős környezetben és sokkal szélesebb kínálattal. Amikor Kerekest kérdezem, mi volt a koncepció az étlap összeállításakor, ő csak tömören annyit mondott: a hús. A cél az volt, hogy nagyjából mindenféle húsból legyen egy. Ennek megfelelően az étlap tobzódik a húsételekben, van csirke, szürkeharcsa, borjú, rántott borjúfej, kacsamell, mangalica, nyúl, szarvasgerinc, és ami még adódik. Most például éppen igazi különlegességnek számító őzcsülök, ami szerecsendiós krumplipürével és cumberland mártással párosul. Hirtelen valóban nem tudnék olyan éttermet, ahol ekkora a húsválaszték. Ennek nagy része ráadásul magyar. Igazságtalan lennék azonban, ha csak a húst emelném ki, hiszen a köretek is kifejezetten fantáziadúsak, feltűnik a málnás cékla, a pirított puliszka, a lecsó, a birsalmás saláta, a túrós csusza is.
fotó: Hartyányi Norbert
Kerekes valóban nagyon beleásta magát a magyar húsba, és nemcsak az ízébe hanem a történetébe is. A szürkemarháról könyvet is írt, több külföldi, magyar étterem nyitásánál is tanácsadóként működött közre, emellet tanácsadó a Tokaj Meat berkeiben, ahol egy egész sonkafüstölőt irányít. A 24 hónapos érlelésű mangalicasonka a hely védjegye, már a bejáratban belebotlunk, és ez azok közé tartozik, amiket muszáj az étteremben megkóstolni, a hozzá társuló érett kecskesajttal együtt. Jó hír, hogy sok kézműves terméket helyben meg is vásárolhatunk, hiszen Kerekes Őshonos delikátja a 13. kerületből a Glédába költözött.
fotó: Hartyányi Norbert
Ez a sonkatál (3500 Ft), illetve a másik előétel, a kacsamáj terrine (2800 Ft). volt számomra a legnagyobb élmény a Glédában. A májas tányér sok meglepetést tartogat, bár az étlapon csak annyi van feltüntetve, hogy fügechutney-val érkezik, a kóstolás után azonnal érezzük a curry-t is. Remek a kettő együtt, az élményen csak a nem túl jó kenyér rontott kicsit. (Ha már magyaros étterem, én hagyományos kenyeret adnék). Kerekes szerint egyébként a magyar konyhára eredetileg amúgy a keleties fűszerezés volt a jellemzőbb, az ecet, a sáfrány és a nádcukor, amíg le nem tarolt mindent a pirospaprika, - ezt hozza egy kicsit vissza ez a kacsamájas fogás.
fotó: Hartyányi Norbert
Az óriási adagok miatt nem tudtam túl sok mindent kóstolni, csak májgombóclevest (1700) és borjúpaprikást (3500 Ft). A levesben teniszlabda méretű májgombóc figyelt, a pörkölt szaftja erős és sűrű, és utóbbinak főleg a körete fogott meg, a buggyantott tojással kínált, kézzel szaggatott, pirított nokedli hatalmas ötlet. A tojás frissen főzve kerül a galuskára, és magunk keverjük össze a kibuggyanó tojással. Két fogás alapján nyilván nem lehet tökéletesen megítélni az éttermet, hiszen ahhoz még kóstolni kellett volna, úgyhogy még mindenképpen visszatérünk.
fotó: Hartyányi Norbert
Tényleg vendéglőbe illő, hatalmas adagokra számítsunk, valamint jó alapanyagokra, és erős ízekre. Árban szerintem kifejezetten kellemes meglepetés a hely, a legtöbb főétel 3500 Ft, a mangalica és a vadételek 4500 Ft-ba kerülnek, a szarvasgerinc pedig 5800 Ft. Kellemes árú az ebédmenü is, két fogás 2200 a három 2600 Ft. A dizájn eléggé visszafogott, de nekem bejött, a vendéglős hangulatra a terítő és a székek utalnak.
-oj5n16.webp)
