Magyarszakemberawhiskyfellegvárában–ilyenazéletEurópaegyiklegfélreesőbbszigetén

Ma már az Ardbeg lepárlóban dolgozik, és ottani irodájából mesélt arról, hogy van-e újhullámos bumm a whiskyk világában, hogy miért nem lett végül séf, és hogy milyen az élet egy olyan félreeső szigeten, mint Islay. 

„Gyakran kérdezik tőlem, hogy van még ennél Isten háta mögöttibb hely?” – summázza Báthori Júlia a sziget délkeleti szegletében található irodájában. A falakon túl mintha A rettenthetetlen díszletébe csöppentünk volna: Islay-t végtelen zöld lankák uralják, ahol szarvasmarhák és birkák legelésznek kedvükre, a háttérben lélegzetelállító hegyek magasodnak, mindez az Atlanti-óceán zord ölelésében. Nem is kimondottan egyszerű eljutni a skót szigetre a szárazföldről, vagy onnan eljönni, ha nem a repülést választjuk, mivel az időjárás nagyban befolyásolja, hogy elindulnak-e a kompok.

Illegalitásból indult hódító útjára a füstös whisky

A sziget, amelyet gyakran neveznek a Hebridák királynőjének, azonban kiváló természeti és földrajzi adottságokkal rendelkezik, ha whisky előállítása a cél. Nem véletlen, hogy közel egy tucat lepárló működik ezen a Budapestnél valamivel nagyobb területen. A titok azonban nem csupán abban rejlik, hogy a kiterjedt földeken vígan nő az árpa, sok a tőzeg (amivel a malátázott árpát szárítják, és a helyi whisky füstösségét adja), és a szigeten a víz kristálytiszta. Hanem abban is, hogy 1823 előtt nagyon magas adóval sújtották a whiskyfőzést, aminek hatására sokan illegalitásba kényszerültek. A Felföldet – és különösen egy olyan félreeső szigetet, mint Islay – azonban nehezebb volt megközelíteni és ellenőrizni, így virágzásnak indult az illegális whiskyfőzés. 

A 19. közepére már számos lepárló hivatalosan működött, és Islay idővel sajátos karakterű whiskyjeiről vált ismertté, az Egyesült Királyság határain túl is. Általánosságban elmondható, hogy az itt készülő single maltok füstösebbek karakteresebbek, ezért ez a desztináció sokkal inkább vonzza a fekete öves whiskyínyenceket, mint a whisky-kóla rajongóit. 

Konyhából a lepárlóba

Julcsi is itt mélyítette el whiskyvel kapcsolatos ismereteit, amikor tíz éve a szigetre érkezett. Ő maga sem gondolta volna, hogy Islay lesz az otthona. Magyarországon történelem-földrajz szakon végzett, de az egyetemi évek után világot akart látni, és nyelvet tanulni, ezért Angliába ment bébiszitternek. Hamar rájött, hogy a vendéglátással sok helyre eljuthat, így számos hotelben dolgozott szerte az Egyesült Királyságban, Walestől Shatlendig, ami a legészakibb szigetcsoport az országban. A séfkabátot is felvette, de idővel azt érezte, a 14-16 órás műszakok nem fenntarthatók, így Skóciában ismét beiratkozott az egyetemre, és átnyergelt a health and safety területre. Islay-ra még séfként érkezett egy nyári munkára egy hotelbe.

„Ott mindenki elkezdte sorolni, hogy mi a kedvenc whiskyje, és kérdezték, hogy az enyém melyik. Mondtam, hogy nincs kedvencem, nem is ismerem őket. Végül így kezdtem el különböző főzdék túráin, kóstolóin részt venni. Közben nagyon megtetszett a sziget, és a whiskyt is megkedveltem” – emlékezik vissza. A hotelt végül hátrahagyta, és lepárlókban kezdett dolgozni, először a látogatóközpontokban, majd a termelési részlegen, végül pedig a szakmájában, health and safety officer pozícióban. Saját állítása szerint itthon a népegészségügyi ellenőr áll legközelebb ahhoz a munkához, amit ő végez, munkakörébe tartozik a munkavédelmi és egészségügyi előírások felügyelete, fejlesztése, mind a dolgozók, mind a látogatók, mind pedig a whiskygyártás folyamatát tekintve. Jelenleg az Ardbegnél, Skócia egyik legpatinásabb főzdéjében dolgozik.

A látogatóközpontokban vezetett túrák folytán rengeget tanult a whiskyről, és bár néhány komponens kell az előállításhoz, a szakmán belül is izgalmas viták folynak arról, hogy mely lépések milyen módon befolyásolják az ital karakterét: az erjedési idő, az érlelés, a hordó típusa. Mint mondja, folyamatosak a kísérletezések a főzdékben, de közel sem olyan mértékű kalandozásokról van szó, mint a sör vagy a bor világában. Maga a folyamat nagyon tradicionális, így inkább az árpa- és hordótípusokkal, vagy az élesztő fajtájával kísérleteznek.

Új trendek csökkenthetik a whisky népszerűségét

Islay-n a mai napig nyílnak új főzdék, ám ez a sziget infrastruktúráját nem kizárólag pozitívan érinti. „Egyre nehezebb munkaerőt találni, a lakáskérdés is egyre érdekesebb, mert nincs elég ház. Az utak fejlesztésében is el vagyunk maradva, a nehéz kamionok miatt az utak egyre jobban amortizálódnak” – mondja. A whiskyket tartálykocsikon szállítják komppal a szárazföldre, ami szintén komoly terhelést jelent a vízi közlekedésben. Julcsi szerint érezhető egyfajta frusztráció az őslakosok körében, különösen azok esetében, akiknek a megélhetése nem a whiskyhez kötődik.

De azok is kihívásokkal néznek szembe, akik az iparban dolgoznak, mivel az utóbbi időszakban visszaesett a kereslet. A szakmabeliek Islay-n több okot is felsorolnak: globális jelenség, hogy a mai fiatalok nem isznak annyi alkoholt, mások a diétás trendeket emlegetik, valamint Skócia-szerte annyi a lepárló, hogy a sziget italai iránt mérséklődött a kereslet.

Julcsi azonban jól érzi magát. Elismeri, nem mindenkihez passzol ez a környezet és életforma, de ő otthon érzi magát, szereti a természetet, sokat túrázik, és ami még fontosabb, mostanra a zárt közösség oszlopos tagja. Tizenhat külföldön töltött év alatt rengeteg tapasztalatot szerzett a vendéglátásban, kis hotelektől kezdve egyetemi étteremhálózaton át Donald Trump turnberry-i komplexumáig számos helyen dolgozott, és azt mondja, ez nagyon hasznos volt, így a fiatalokat is arra bátorítja, hogy legyenek bátrak e tekintetben. „Nem bántam meg, hogy ennyi helyet kipróbáltam. Sokat segített a karrieremben, hogy sok tapasztalatot szereztem.”

Nyitókép: Freepik és Báthori Júlia